Ez a legnagyobb felbontású kép a Holdról, amit valaha a Földről készítettek

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Holdunkon található Tycho-krátert ábrázolja egy újszerű radartechnológiával készült földi fotó. A kép eredeti változatát az év elején mutatták be, a technológia továbbfejlődésének köszönhetően azonban a múlt héten a fotó még nagyobb felbontású változatát tárhatta a nyilvánosság elé az amerikai Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium (NRAO).

Az 1,4 milliárd pixeles fotó az eddigi legnagyobb felbontású kép a Holdról, amit a Földről készítettek. A Tycho-kráter a Hold innenső felén helyezkedik el, 86 kilométer átmérőjű, és 4,5 kilométer mély. Az új kép felbontása közel ötször öt méteres, és a fotó egy kétszázszor 175 kilométeres területet fog be, hogy biztosan jól látszon a kráter egésze. 

Fotó: National Radio Astronomy Observatory

A nyugat-virginiai Green Bank Teleszkóppal (GBT) készített kép új változatának elkészítéséhez az NRAO a Green Bank Obszervatóriummal és a Raytheon Intelligence and Space nevű, védelmi technológiára specializálódott céggel működött együtt. A projekt éveken át tartott.

A GBT a világ legnagyobb teljesen kormányozható rádióteleszkópja, de 2020 vége felé a Raytheon és a GBO által fejlesztett vadiúj technológiával is felruházták, aminek köszönhetően képes a radarjeleket az űrbe továbbítani. Azóta a GBT és a Very Long Baseline Array rádióteleszkóp-rendszer antennáival számos tesztet elvégeztek a Hold felszínére fókuszálva, beleértve a Tycho-krátert és az Apollo-11 landolási területét.

Kérdés, hogy hogyan lesz a radarjelből szupernagy felbontású kép? Ehhez a Synthetic Aperture Radar vagy röviden SAR technológiára van szükség – mondta Galen Watts, a GBO mérnöke. „Miután a GBT továbbít egy-egy radarimpulzust, visszaveri azt a célba vett tárgy – ebben az esetben a Hold felszíne –, a jel pedig visszaér a Földre, ahol tárolják. A tárolt jeleket összehasonlítják egymással, és elemzésnek vetik alá, az eredmény pedig egy kép. A transzmitter, a cél és a vevők is folyamatos mozgásban vannak, ahogy haladunk az űrön keresztül. Bár az ember azt hinné, hogy ez csak nehezíti a kép előállítását, valójában ebből még több fontos adat származik.”

A mozgás ugyanis apró eltéréseket idéz elő radarjel és radarjel között, ezeket a különbségeket pedig le lehet írni, és fel lehet használni egy olyan nagy felbontású kép szintetizálására, amilyet rögzített pontból nem lehetne készíteni.

Watts hozzáette, hogy ilyenfajta radaradatokat ekkora távolságból vagy ilyen nagy felbontásban még sosem rögzítettek, korábban ez legfeljebb néhány száz kilométeres távolságról lett volna lehetséges, és akkor sem ilyen méteres pontosságú felbontásban. Ez mind rengeteg számítási időbe kerül: tíz éve még az is hónapig tartott volna a számítógépeknek, hogy egy vevőberendezés adataiból képet készítsen, és talán egy évnél is hosszabb időt vett volna igénybe, hogy több vevő adatait dolgozzák fel.

Az ígéretes kezdeti eredmények után a csapat további pénzt kapott a projekt kibővítéséről szóló tervekre. Ha sikerül a tervek megvalósítására is forrásokat szerezni, a csoport a mostaninál több százszor nagyobb teljesítményű rendszert szeretne felépíteni, ami számításaik szerint már a Naprendszer feltérképezésére is alkalmas lenne, és általa a egészen új szemszögből lehetne megvizsgálni a szomszédos bolygókat és a többi égitestet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: