Kínában már ugyanannyiba kerül a napelemmel és a szénerőművel megtermelt áram
A fotovoltaikus (napelemes) rendszerek elterjedése egyre olcsóbbá teszi a technológiát – pontosabban már most is megfizethető lehetőségnek számít a világ nagy részén. Amíg a megtermelt energia a hálózati energiaigény egy kis részét biztosíthatja, nincs akadálya annak, hogy újabb rendszereket kapcsoljanak be a hálózatba. A hálózatkezelőknek azonban sok bosszúságot okoz a fotovoltaikus panelek időszakos termelése: sötétedés után inaktívakká válnak.
Hogy hol mekkora a napenergia potenciálja, azt országspecifikus tényezők is befolyásolják. A héten azonban publikáltak egy Kínában készült jelentést; eszerint az ország napelemesítése elérte azt a pontot, hogy a napenergia legalább olyan költséghatékony legyen, mint a szén. Ez azért jelent fordulópont, mert a környezetszennyező szén használói a nyersanyag olcsóságával érvelnek. Ha azonban csak annyira lehet olcsó, mint a napenergia, ez az előnye is elvész.
A jelentés szerint Kína az évszázad közepére juthat el odáig, hogy tisztán napenergiából fedezze az országos energiaszükséglet felét. Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha az energiatermelő rendszereket energiatároló kapacitással is kibővítik.
Északnyugat a legjobb, de ott nem lakik senki
Kínában 2011 és 2018 között 63 százalékkal csökkent a napenergia ára, miközben a napelem-telepítések száma drámai mértékben nőtt. Ma Kína állítja elő a megtermelt napenergia egyharmadát: 2013-ban haladták meg az egyesült államokbeli, 2015-ben a németországi napenergia-termelő kapacitást: a fotovoltaikus energiatermelő rendszerek országos összteljesítménye 250 gigawatt. Mivel a kínai vezetés azt tervezi, hogy 2060-ra nullára csökkenti a károsanyag-kibocsátását, alighanem folytatják majd a napenergia-termelő és -tároló rendszerek bővítését.
Zöldítési perspektívából nézve ígéretesen hangzik, de sajnos a kapacitásbővítésnek földrajzi-műszaki akadályai lehetnek. A tömeges napelem-telepítéshez ugyanis az ország napsütéses órákban gazdag északnyugati régiója lenne a legalkalmasabb. Csakhogy ez az ország legritkábban lakott területe: a népsűrűség délnyugaton a legmagasabb. A kínai elektromos hálózat nem tudja nagy távolságokra eljuttatni az itt megtermelt energiát. (Az északnyugati naperőművek teljesítménye gyakran azért csökken le, mert a rendszernek nincs kapacitása az energia továbbítására.)
Az ehhez hasonló jelenségek miatt nehéz feltérképezni a napenergia gazdasági hátterét Kínában. A mostani jelentés szerzőinek modellje számításba veszi a napenergia teljesítményét befolyásoló tényezők többségét: a műszaki és gazdasági változásokat, az elérhető napenergia-forrásokat, illetve a kínai elektromos hálózat fejlesztési terveit a 2020-2060-ig tartó időszakban. A potenciális telepítési területek feltérképezéséhez a kutatók hat év műholdas időjárási adatait is felhasználták, hogy pontosabb képet kapjanak a borús és napsütéses órák számáról.
A modellt arra használják, hogy megállapítsa az úgynevezett technikai potenciált; a kutatók így nevezik azt az energiamennyiséget, ami akkor lenne előállítható, ha minden elérhető helyet napenergia-termelésre használnának. 2020-ban a napelemek potenciálja 100 petawattóra alatt volt Kínában; ez az országos villamosenergia-szükséglet tizenháromszorosa. És mivel a napelemek kapacitása várhatóan tovább nő majd a következő 40 évben, Kína technikai potenciálja 2060-ra 150 petawattóra is lehet.
A jelentés arra is kitért, hogy
- … kevés a napelem-telepítésre alkalmas terület. Kína átlagos kapacitástényezője (tényleges termelés kontra névleges kapacitás) 17,5 százalék; az Egyesült Államokban ez 25 százalék.
- … még nincs teljes árparitás. Bár 2020 óta Kína nagyjából szénáron tud napenergiát előállítani, arra 2022-ig várni kell, hogy a potenciális kapacitás 80 százaléka elérje az árparitást.
- … az árrés a következő években tovább nőhet. Kínában ma 49,3 amerikai dollárba kerül egy megawattórányi napenergia, de 2030-ra az ár a harmadára, 13 dollárra csökkenhet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
