Ha a cápák csak a látásukra hagyatkozva vadásznának, sokkal több szörföst támadnának meg
A legáltalánosabb etológiai elmélet szerint az emberek elleni cápatámadások alapvető oka a téves azonosítás, vagyis a tengeri ragadozók azért indítanak gyilkos rohamokat a fürdőzők vagy szörfösök ellen, mert összekeverik őket kedvenc zsákmányállataikkal.
A cápák (Selachimorpha) húsevő fajai köztudottan előszeretettel vadásznak az úszólábúak (Pinnipedia) közé tartozó különféle fókákra. Ezért angol, ausztrál és dél-afrikai kutatók ezen állatok mozgását hasonlították össze a tengerben úszó, illetve a szörfdeszkán hasmánt evező emberekével. De nem akárhogy, hanem a cápák szemszögéből. A ragadozók ugyanis rendszerint alulról, a mélyből csapnak le a felszínen vagy annak közelében tartózkodó prédájukra, ezért leginkább csak a potenciális zsákmány sziluettjét érzékelik.
A kutatók a Journal of the Royal Society Interface című folyóiratban kedden, október 26-án megjelent cikkükben számolnak be eredményeikről. A Science-ben is ismertetett összehasonlító vizsgálatban a fehér cápa (Carcharodon carcharias) látását imitálták. A ragadozók színérzékelése többnyire a kék és a zöld árnyalataira korlátozódik, és a formákat sem tudják olyan pontosan felbontani, mint az emberek.
A fenti képek alapján a kutatók úgy vélik, hogy a fehér cápa szemszögéből egyértelműen alig van különbség a felszín közelében mozgó fókák emberek között, ez pedig alátámasztja a téves azonosításon alapuló cápatámadás teóriáját. Ugyanakkor megnyugtató, hogy a zsákmányszerzés során a ragadozók más érzékszerveiket, mindenekelőtt a rendkívül hatékony szaglásukat is használják, ráadásul a rezgéseket is kiválóan detektálják, ezért statisztikailag rendkívül ritkán fordul elő, hogy a zsíros és testes fókához képest soványka prédát jelentő emberbe harapjanak.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: