Bill Gates az épp zajló glasgow-i klímacsúcsra időzítette a bejelentését, miszerint exnejével együtt vezetett alapítványa 315 millió dollárral támogatja a kisgazdákat szerte a világon. A támogatásból ahhoz kívánják az őstermelőket hozzásegíteni, hogy a hagyományosakat az éghajlatváltozásnak ellenállóbb növényfajokra tudják cserélni, mert amint azt a dollármilliárdos üzletember a közösségi médiában kifejtette, „az emberiség elveszíti az éhezés és mélyszegénység ellen vívott küzdelmét, ha a kistermelők nem alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz.”

Bár az ENSZ október 31-én, a világ szinte összes országának részvételével kezdődő klímakonferenciájának az lenne a célja, hogy a résztvevők kötelezettséget vállaljanak arra, hogy a globális felmelegedés mértékét az ipari forradalom előttihez képest 1,5 Celsius-fok alatt tartják, elenyésző arra az esély, hogy ez valóban sikerülhessen. Emiatt lehet hatalmas jelentősége a Bill és Melinda Gates Alapítványéhoz hasonló pénzügyi kezdeményezéseknek, amelyek a felmelegedéshez való alkalmazkodást helyezik előtérbe. És hogy miért lehet erre az első ránézésre megalkuvásnak tűnő kompromisszumra szükség? Mert a világ országai nem nagyon akaróznak az eddig megszokottól eltérő életmódra áttérni. Bill Gates például az őstermelők megsegítését egy olyan luxusyachton hajókázva jelentette be, amely a környezetvédők szerint az utazás leginkább szennyező módját képviseli.

A gazdagok képmutatása a siker akadálya

Nem ez az első anomália, amire a kritikusok felfigyeltek a klímacsúcs vasárnapi elstartolása óta. A világkonferenciára érkező fejesek jellemzően nem épp környezetkímélő módszereket választanak az utazáshoz. Egy brit kalkuláció szerint a világ vezető döntéshozói legalább négyszáz magánrepülővel startoltak el Glasgow-ba, így a klímacsúcs miatt keletkezett többletkibocsátásuk nagyobb, mint amivel 1600 skót állampolgár egy egész év alatt terheli a légkört. Egy másik számítás ennél lényegesen kevesebbre, de még mindig közel kétszázra tette a klímacsúcsra érkező privát gépek számát.

Akárhogyan is, a csúcstalálkozóra vonattal érkező Greta Thunberg svéd környezetvédelmi aktivista a résztvevőket arra buzdította, hogy a világkonferenciák helyett inkább vegyék komolyan a krízist. Mint mondta, „az úgynevezett globális északon nincsenek manapság klímavédelmi vezetők, ami nem jelenti azt, hogy a döntéshozók ne dönthetnének hirtelen úgy, hogy komolyan veszik a folyamatokat.” Thunberg szerint a zéró emissziós célok mit sem érnek, ha közben mindenki azon töri a fejét, hol találhatna kiskapukat.

Félő, hogy a számháború ezúttal is elméleti marad

A 2015-ös párizsi egyezményben megfogalmazott nemzeti vállalások teljesítése is 2,6 fokos felmelegedéshez vezethet. Ha a század közepéig minden azt vállaló ország teljesíti a zéró kibocsátási célokat, amire a törvényi szintre nem emelt vállalások miatt semmi garancia nincs, a felmelegedés a klímacsúcsot megelőzően nyilvánosságra hozott jelentés szerint 2,2 fokban stabilizálható. Ez már közel van a 2 fokos limithez, márpedig a kutatók úgy vélik, hogy az ilyen mértékű felmelegedés még viszonylag biztonságos keretek közt tartaná a bolygó éghajlatát.

Csakhogy például a növénytermesztést vélhetően ilyen feltételek mellett is jelentősen át kellene alakítani ahhoz, hogy a korábban nem éppen ilyen légköri viszonyokra optimalizált haszonnövények túléljék az emberi tevékenység nyomán egyre nagyobb méreteket öltő éghajlati változásokat. A változó éghajlati viszonyokra optimalizált modellek szerint a növekvő átlaghőmérséklet, az évi átlagos csapadék területi megoszlásának változásai, valamint a légkör földközeli tartományának megnövekedett szén-dioxid-koncentrációja egyes haszonnövények termesztését kedvezőtlenül, míg másokét kedvezően befolyásolhatják.

Egy nemrégiben készült, a Nature Food tudományos magazinban publikált NASA-kutatás szerint például a kukoricatermesztés már 2030-ra közel a negyedével csökkenhet, ugyanakkor a búzatermesztést jelentősen, akár 17 százalékkal is növelni lehetne. A mérsékelt égövön termeszthető növények ugyanis megnövekedett területen, az eddigi mellett például Észak-Kína, Észak-Amerika és Kanada északabbra fekvő térségeiben is sikeresen termeszthetők lehetnek.

Nem mindenkire hatnak egyformán az érvek

Miközben a glasgow-i klímacsúcson arról vitáznak, hogy kinek mennyit kellene tennie a globális felmelegedés nyomán egyre fenyegetőbb klímakatasztrófa elhárításáért, a döntéshozók világtalálkozójáról Joe Biden amerikai elnök éles kritikái közepette távol maradó Hszi Csin-ping kínai elnök épp a napokban adta áldását rá, hogy a hazai szénbányászatot napi 600 tonnával növeljék.

Tette ezt annak ellenére, hogy Kína 20 tartományában távolról sem sikerült tartani a kibocsátási célokat, ám az elmúlt hetekben jelentős szénimportra szoruló ázsiai országban a szénhiány a termelés és a GDP növekedésének a visszaesésével fenyegetett.

Az energetikával és a klímakutatással kapcsolatos tudományos eredmények bemutatását az ALTEO Csoport támogatta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás