Avi Loeb harvardi asztrofizikus azután sem engedte el az ufóteóriát, hogy kollégái magyarázták az 'Oumuamua-rejtélyt

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Nem lehet nitrogénből az 'Oumuamua, mert nincs annyi szabad nitrogén a világegyetemben, amiből egy 400-800 méter hosszú és 35-170 méter széles repülő objektum összejöhetett volna – próbál most egy évek óta zajló vitát rövidre zárni egy harvardi asztrofizikus-páros. Amir Siraj és Avi Loeb a New Astronomy című szaklapban publikált cikkükben nem merészkednek odáig, hogy az 'Oumuamuaként elhíresült, a Naprendszerben elsőként 2017-ben észlelt, előbb szivarhoz, majd kekszhez hasonlított, extrém sebességgel repülő csillagközi látogatóról tovább erőltessék, hogy egy idegen civilizáció mesterségesen létrehozott terméke. Azt viszont határozottan állítják, hogy – ellentétben az ismeretlen repülő tárgy (úgy is, mint UFO) eredetét firtató kollégáik legutóbbi magyarázatával – nem lehet fagyott nitrogénből.

A Földtől 33 millió kilométeres távolságban, 2017-ben már csak egy távolodó pontként felfedezett objektumról azért gondolták, hogy nem a Naprendszerünkből származik, mert a sebessége és az útvonala alapján úgy tűnt, sem a Nap, sem más égitest körül nem kering. Kinézete alapján kisbolygónak, sebessége alapján üstökösnek hitték, majd megállapították, hogy valójában egyik sem. Ez, és a tény, hogy a Naprendszert alkotó égitesteknél lényegesen gyorsabb, meg is ágyazott annak a teóriának, hogy az Oumuamua akár egy idegen civilizáció mesterséges terméke lehet.

Akik nem hittek az ufóelméletben, feltételezték, hogy noha a földi távcsövekkel ez nem látható, az objektumot valamilyen anyag hajtja, amely látható csíkot sem húz maga után. Az arizonai Alan Jackson és Steven Desch számítógépes modellek felállítása után állapították meg, hogy az 'Oumuamua szerintük lényegesen kisebb, mint azt mások feltételezték, legfeljebb 45 méter hosszú és szerintük fagyott nitrogénből épül fel, akárcsak a Pluto törpebolygó, vagy épp a Neptunusz legnagyobb holdja, a Triton. Elméletüket azzal is igyekeztek alátámasztani, hogy az objektumot alkotó fagyott nitrogén fokozatosan párolog, ezért kiterjedése is csökken. A Naprendszert a számítások szerint 2040 körül hagyhatja el, és addigra a kekszből már inkább csak lapos palacsinta lesz.

Most azonban Siraj és az ufóteóriát korábban az egyébként elismert harvardi asztrofizikusként a leginkább erőltető Loeb ezt azzal söpörte le egyetlen mozdulattal az asztalról, hogy szerintük az egész világegyetemben nincs annyi szabad nitrogén, amennyire a rejtélyes szivarkeksz tömegéhez szükségeltetne. Mint írják, a tiszta nitrogén „a Pluto teljes tömegének legfeljebb a fél százaléka, és még ha az összes jégnitrogént lekaparnák is a világűrben feltételezett plútószerű bolygók felszínéről, akkor sem jönne össze elég ahhoz, hogy össze lehessen gyúrni belőle az 'Oumuamuát”. 

Korábbi cikkeink a témában: