A mélyszegénységben élőknek nemcsak a hangulatát, hanem az anyagi helyzetét is javítja a pszichoterápia

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A mélyszegénységben élőknek rutinszerűen kellene kognitív terápiás kezeléseket biztosítani, függetlenül attól, hogy szenvednek-e bármilyen mentális betegségben vagy sem,  állítja egy meglepetésre nem pszichiáterekből, hanem közgazdászokból álló nemzetközi kutatócsoport nemrég megjelent tanulmánya.

Ezzel ugyanis nemcsak a jövőbeli pszichés problémák, például a depresszió kialakulása előzhető meg, hanem a terápia jelentősen javítaná az érintettek anyagi helyzetét és a közösség (család, régió, ország, kontinens) gazdasági erejét is. A kutatást vezető Nathan Barker, a Yale Egyetem közgazdász doktorandusza és munkatársai 2016-ban kezdtek vizsgálódni a Föld egyik legelmaradottabb térségében, Ghánában. A vizsgálatba az afrikai ország öt régiójának 366 faluját vonták be, és kérdőíves felméréseikkel több mint 68 ezer családot vizsgáltak. 

Miután a vizsgálatban részt vevőket két csoportra osztották, azoknak, akik a kontrollcsoportba kerültek, nem biztosítottak terápiás üléseket, míg a másik csoport tagjainak több hónapig tartó viselkedésterápiás kurzust kínáltak. A vizsgálatban részt vevőknek a kurzus elején, majd a vége után nagyjából két hónappal egy-egy kérdőívet kellett kitölteniük, függetlenül attól, hogy melyik csoportba kerültek. A kérdéssor a résztvevők mentális és fizikai jóllétén felül a család anyagi biztonságát, valamint a gazdasági helyzetük esetleges javulását és romlását is mérni volt hivatott. 

Gyerekek mosnak a Ghána és Elefántcsontpart határán fekvő kisvárosban, Noéban 2021 szeptemberébenFotó: ISSOUF SANOGO/AFP

Az eredmények azt mutatták, hogy azok között, akik részt vettek a terápiában, 45 százalékkal kevesebb volt azoknak az aránya, akik a mindennapjaikat súlyos vagy közepes stresszfaktorok sorozatának élték meg, mint azok között, akik nem jártak a foglalkozásokra. A pszichés támogatásban részesülő szegények kevésbé látták kőbe vésettnek a sorsukat, ritkábban tépelődtek mindennapi megélhetésük nehézségein, így egyszerűen nyitottabbak maradtak a társas kapcsolatokra. Mivel kevésbé zárták el magukat a környezetüktől, a kontrollcsoportba tartozó társaiknál könnyebben akadtak új lehetőségekre, jövőbeli perspektívákra. Barker és kutatótársai szerint 

„a tartós szegénység a mentálhigiénés problémák melegágya, viszont kognitív viselkedésterápiával a társadalom széles rétegeiben elejét lehet venni a súlyosabb mentális zavarok kialakulásának. Nemcsak a már mentális betegségektől szenvedők tudják hasznosítani a kognitív terápiát, hanem a szegénységben élők mindannyian, mert az ülések elősegítik a szociális készségek fejlődését, és előmozdítják a társadalmi beágyazottság megteremtését.”

Betegekre optimalizálták, de az egészségeseknek is jó

A nemzetközi kutatócsoport azokból a korábbi tudományos eredményekből indult ki, amelyek szerint a szegényebb társadalmi rétegekben gyakoribbak a pszichés megbetegedések, mint az anyagi biztonságban élők körében. A mélyszegénység számos társadalomkutató szerint ellehetetleníti, hogy az érintettek a mindennapos anyagi problémáikon kívül bármi mással foglalkozzanak. Amellett, hogy lakhatási körülményeik, ruházkodási nehézségeik és más, mindennapos kihívást jelentő gondjaik közvetlenül is hozzájárulnak az életükben jelen lévő állandósult stresszhez, ugyanezek a körülmények a szerhasználatnak is kiszolgáltatják a szegényeket. 

A viselkedésterápia elősegíti, hogy a szegények előremutató döntéseket hozzanak, és jobban kiaknázzák mentális erőforrásaikat. Az eredetileg a depresszió kezelésére az 1960-as években kidolgozott kognitív viselkedésterápia lényege, hogy segítsen módosítani azokat az automatikus reakciókat, amelyeket a résztvevők egy-egy őket érő ismétlődő behatásra adnak (és amely reakciók az érintetteket ördögi körbe sodorják, és még mélyebbre taszítják).

A ghánai kutatást végző szakemberek szerint a mélyszegénységben élőket, még ha klinikai értelemben nem is szenvednek semmiféle mentális betegségben, a mindennapi életük során is folyamatosan olyan ingerek érik, amelyek állandósult gazdasági helyzetükből fakadnak. Emiatt idővel hajlamossá válnak arra, hogy a valóságról hamis képet alkossanak. A szerzők példája szerint ha a rossz időjárás miatt nem tudnak annyi élelmiszert termelni, amennyire szükségük van, idővel hajlamosak lesznek azt gondolni, hogy bármibe fognak is, az halálra van ítélve, nekik semmi nem sikerülhet, és bármilyen kezdeményezést csak elrontani képesek. Az efféle tanult tehetetlenség pedig akadályozza őket abban, hogy valaha is kitörjenek a helyzetükből. Ha azonban a legszegényebbeknek rutinszerűen viselkedésterápiát „írnának fel receptre”, az átlendíthetné őket a holtponton. Ez pedig végső soron nemcsak a saját helyzetük javulását, hanem például a munkaerőpiaci mutatókat, a foglalkoztatást, a közösség, vagy akár az ország termelékenységét, illetve az egészségügyi rendszer leterheltségét is javítaná.

A pszichoterápia a tehetősek játszótere

A ghánai kutatási eredménnyel csak annyi a gond, hogy a pszichoterápia nemhogy Afrikában, de a világ szerencsésebb felén is többnyire a tehetősebbek játszótere, nemcsak a filmvásznon, de a valóságban is, és nemhogy azok nem jutnak hathatós segítséghez, akik nagy nyomorban élnek, hanem sokszor azok sem, akiknél már klinikailag is kimutatható a mentális betegség. A szegényebbek túlnyomó többsége már csak akkor jut segítséghez, ha nagy a baj, például ha az időközben kialakult szerhasználat miatt sürgősségi ellátásra szorulnak, vagy saját kezükkel próbáltak életüknek.

Pedig az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a depresszió a második leggyakoribb oka annak, ha valaki tartósan munkanélküli. Magyarországon a becslések szerint minden ötödik ember depresszióban szenved, a társadalombiztosítási keretből azonban a segítségre szorulóknak legfeljebb az ötödét lehetne ellátni. Az országban alig fél tucat olyan intézmény működik, ahol a társadalombiztosítás terhére, járóbeteg-ellátás keretében lehet terápiára járni. Igaz, a Yale közgazdásza által vezetett kutatócsoport erre is gondolt: tanulmányuk végén kitérnek arra, hogy a kognitív terápiás üléseken olyan nem pszichológus végzettségű segítők is eredményeket érhetnek el, akik nem végeztek egyetemet, mindössze egy gyorstalpalón sajátították el a pozitív gondolkodásmód átadásának alapjait.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: