A levegőben lebegő környezeti DNS-ek vizsgálata segít feltárni, hogy miért csökken rohamosan a biológiai sokféleség
A környezeti DNS (environmental DNA vagy eDNS) olyan örökítőanyag, amelyet nem az élőlényekből, hanem azok környezetéből izolálnak. Egy adott faj jelenléte ez esetben is polimeráz láncreakcióval (PCR) mutatható ki legegyszerűbben, a valós idejű kvantitatív qPCR technológia elterjedése pedig lehetővé tette, hogy a populációk nagyságát is meg lehessen becsülni.
Az eDNS-t korábban csak talajból és vízből sikerült izolálni, de egy idén tavasszal publikált kutatás bizonyította, hogy a levegőből vett minták is alkalmasak lehetnek efféle meghatározásra. A Guardian hétfőn arról számolt be, hogy a Brit Ökológiai Társaság soros konferenciájának kiemelt témája a biodiverzitás eDNS-alapú kutatása. A lap szerint a svédországi Lund Egyetem Környezet- és Klímakutató Központjának munkatársai a közelmúltban 85 faj DNS-ét izolálta a levegőből, köztük több olyan rovarét is, amelyek száma rohamosan csökken szerte Európában.
Mint ismert, a rohamosan csökkenő sokféleségű rovarvilág jelenlegi állapotát fémjelzi, hogy az év elején a világ vezetői kutatói apokaliptikus léptékű pusztulásra, a rovarfajok 41 százalékának közelgő kihalásának veszélyére hívták fel a nemzetközi közvélemény figyelmét az amerikai tudományos akadémia PNAS folyóiratában.
A svéd kutatók az eDNS módszert jelenleg még csak a fénycsapdás, lepkehálós, illetve megfigyelésen alapuló vizsgálatok kiegészítéseként használják, bár már így is több olyan faj DNS-ét izolálták így, amelyek jelenlétét a hagyományos számlálással nem sikerült igazolni.
Fabian Roger, a svéd kutatócsoport vezetője a Guardiannek elmondta, hogy a megbízhatóbb kimutatás érdekében még növelni kell a mintavétel érzékenységét, és pontosan fel kell tárni, hogy miként viselkedik a levegőben az eDNS. Mindenesetre a módszer egy újabb eszköz lehet az ökológusok kezében az élővilág még rejtett mechanizmusainak feltárására.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
