Hangjuk alapján azonosítják borjaikat az elefántfókák tehenei

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A 11 hónapos vemhességet követő ellés után 24-48 órával az anyaállatok már felismerik saját utódaikat azok egyedi vokalizációja alapján, ez a hangazonosítás kulcsszerepet tölt be a sikeres utódgondozásban, valamint a fókakolóniák szociális életében – állapították meg a University of California Santa Cruz-i kampuszának (UCSC) tengerbiológusai a Royal Society Biology Letters folyóiratban december 22-én, szerdán megjelent tanulmányukban.

Az északi elefántfókák (Mirounga angustirostris) nőstényei Észak-Amerika nyugati partvidékének szigetein hozzák világra borjaikat. A több száz tehénből és borjaikból álló kolóniák túlélésnek záloga a mindössze egy hónapig tartó szoptatási időszak, amely alatt az anyaállatok testtömege a felére csökken, miközben a borjak rohamtempóban gyarapodva meghétszerezik születési súlyukat. Az intenzív táplálás jelentős evolúciós költséggel jár, ezért az anyaállatok létérdeke, hogy csak saját borjaikat szoptassák. A kaliforniai fókakolóniákban a vokális kommunikáció szerepét már évek óta vizsgáló amerikai kutatók kíváncsiak voltak, hogy miként valósítják meg ezt az állatok. Már csak azért is, mert azt már korábban megfigyelték, hogy azok a tehenek, amelyek még újszülött korukban vesztették el borjaikat, szoptatós dajkaként vesznek részt a kollektív utódnevelésben. 

Alig pár hetes északi elefántfóka (Mirounga angustirostris)Fotó: MICHEL GUNTHER/Biosphoto via AFP

A kutatók rögzítették a kolónia egyedi azonosítóval ellátott újszülöttjeinek hangjait, amelyeket visszajátszottak a hozzájuk tartozó teheneknek. A kontrollt más, hasonló korú borjak vokális szignáljai jelentették. Kiderült, hogy az anyaállatok sokkal figyelmesebbek voltak akkor, amikor saját utódaik hangját hallották: nem csak ránéztek a hangszóróra, de el is mozdultak annak irányába. 

Fókaborjú hangot gyűjtő kutatóFotó: UC Santa Cruz

A kutatók szerint az ellést követő 1-2 napban már létrejövő felismerési mechanizmusnak a korai kötődés kialakulásában van szerepe, a borjak csak úgy gyarapodhatnak megfelelően, ha az anyjuk csak őket táplálja, miközben a tehenek sem pazarolhatják idegenekre az energiájukat. 

Caroline Casey, a tanulmány első szerzője a BBC-nek azt is elmondta, hogy ennek nem mond ellent az északi elefántfókáknál gyakran megfigyelt jelenség sem, amikor az utódukat elvesztő tehenek idegen borjakat is szoptatnak. A viselkedés oka szerinte a faj közelmúltjában keresendő. A tömeges vadászat miatt az 1800-as évek végére a kipusztulás szélére sodródott tengeri emlősök ma élő, közel 300 ezer egyedből álló populációja ugyanis a filogenetikai vizsgálatok szerint mindössze 20 tehén leszármazottja. A szoptatós dajkaság akkor kerülhetett be a faj viselkedési repertoárjába és mivel evolúciós szempontból hasznosnak bizonyult, máig megmaradt.      

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: