Magyar kutatók: a szárazföld meghódításával fejlődött ki az utódgondozás
A gondozás evolúciósan együtt fejlődött a szárazföld meghódításával és már a legősibb békacsaládoknál kialakult – derül ki abból a Global Ecology and Biogeography című szakfolyóiratban megjelent tanulmányból, amelyet az Ökológiai Kutatóközpont és a Debreceni Egyetem kutatói jegyeznek.
Vági Balázs (Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék), Végvári Zsolt (Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet) és Székely Tamás professzor (Debreceni Egyetem, University of Bath) 45 különböző családba tartozó 971 békafaj szaporodási szokásait elemezte azt vizsgálva, hogy az utódgondozás milyen mintázatokat mutat az élőhely és a klíma szempontjából.
A vizsgált fajok 40 százalékánál fordul elő az utódgondozás valamilyen formában. A magyar kutatók korábbi tanulmányukban már leírták, hogy a gondozás a szárazföldön történő szaporodással párhuzamosan együtt fejlődött ki, ez a viselkedési forma elősegítette a változatos szárazföldi élőhelyek benépesítését. Ez a korábbi vizsgálat azonban arra nem adott magyarázatot, hogy miért alakultak ki a gondozás ennyire változatos formái a békák körében.
Bár a hazai fajok életmódja alapján nem nyilvánvaló, evolúciós fejlődésük során változatos utódgondozás alakult ki a békáknál, például fészeképítés, peték őrzése, ebihalak szállítása. Ezért a békák kiváló modellcsoport az utódgondozó viselkedés evolúciójának kutatásához. A magyar kutatók elemzésének eredményei a várakozásokkal ellentétben azt mutatják, hogy a békák a nedvesebb klímán gondoznak aktívabban. Ennek magyarázata lehet, hogy kedvezőbb körülmények között a kétéltűek aktívabb életet élhetnek. De az is elképzelhető, hogy a nedves klímán vannak olyan tényezők (például: penészedés, ragadozók), amelyekkel szemben a gondozás a leghatékonyabb védekezés.
A klíma mellett vizsgálták a szülők közötti munkamegosztás és a szaporodási rendszerek szerepét. Eszerint a fészeképítés a legtöbb esetben a szülők együttműködésében valósul meg, sokszor több hím és nőstény részvételével. Az őrzés viszont egyszülős tevékenység, amit gyakran a territoriális hímek végeznek: a területtel együtt viszonylag könnyen őrizhetnek egy vagy több oda lerakott petecsomót is.
A magyar kutatók szerint összességében kijelenthető, hogy a gondozás evolúciósan együtt fejlődött a szárazföld meghódításával, a viselkedés változatosságát pedig, bár hatással volt rá a klíma, erősebben formálták a szaporodási rendszerek.
A tanulmány szerint azért is mérvadó a békafajok szaporodási viselkedésének összehasonlító vizsgálata, mert a kétéltűek voltak az első szárazföldi gerinces állatok, evolúciós történetük 360 millió évre nyúlik vissza, és a modern kétéltűek a korai őseikből kifejlődött, a víztől jobban függetlenedett gerincesek mellett is sikeres és jelentős csoportot alkotnak. Ugyanakkor a klíma változása csökkenő táplálékkészlettel, romló szaporodási sikerrel és a megszokott életciklusuk felborulásával fenyegeti őket. Ha a kétéltűek eltűnnek az élőlények kölcsönös egymásrautaltságának rendszereiből, amelyben ragadozóként és táplálékként egyaránt fontos szerepük van, akkor az ökológiai stabilitás felbomlik, és a rendszer kártyavárként dől össze.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: