Magyar kutató vezetésével készült tanulmányban vizsgálták az emlősök rákkockázatát
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport a világon elsőként vizsgálta a ragadozók daganatos megbetegedési hajlamát; a kutatás eredményeit a Nature folyóiratban publikálták.
A tanulmány elkészítéséhez a kutatók csaknem 200 állatkerti emlősfaj rákos megbetegedésekre való hajlamát vizsgálták. Megállapították, hogy míg a patás növényevők körében ritkán alakul ki daganatos betegség, a ragadozó emlősöknél igen magas a rákos megbetegedések előfordulásának aránya.
A daganatos betegségek nemcsak az embereket érintik: az állatok is ki vannak téve a megbetegedés veszélyének. Az emberi tevékenység, különösen a környezetszennyezés hatására az állatvilágot egyre erősebb rákkeltő hatások érik. Ennek ellenére keveset tudunk arról, hogy az állatok körében milyen gyakoriak a daganatos betegségek, és mely csoportokat fenyeget a fokozott kockázat. A szóban forgó tanulmány szerzői egy lépéssel közelebb juttatták a tudományt a kérdés megválaszolásához, mivel az ő munkájuk volt az első, igazán átfogó tanulmány az állati daganatok kockázatának fajok közötti eltéréseiről és változatosságáról.
„Eddig szinte semmit nem lehetett tudni az állatok körében előforduló rák kockázatairól és gyakoriságáról. A vadon élő daganatos állatok nagy valószínűséggel hamar elpusztulnak, az éhezés vagy a ragadozók áldozatául esnek, így élő állatok random mintázásával nem kapunk valós képet az állatok daganatainak gyakoriságáról. Ezért mi a Species360 nemzetközi szervezet adatbázisa alapján az állatkerti állatok adatait vizsgáltuk. Ebben az adatbázisban fellelhetők az egyes állatok bonctani leletei is, megbízható információkat szolgáltatva a daganatos megbetegedésekről.”
– mondja Vincze Orsolya, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének munkatársa, a kutatás vezetője.
A kutatók összesen 191 emlősfaj több mint 110 ezer egyedéről gyűjtöttek adatokat; ezek alapján becsülték meg a daganatképződés kockázatát. Az eredmények alapján az emlősfajok kitettsége e téren nagyon eltérő:vannak fajok, amelyeknél csak ritkán alakul ki a rák, míg másoknál az egyedek felével daganatos betegségek végeznek.
A vizsgált fajok közül a párosujjú patások, és a Dél-Amerikában élő nagy testű rágcsáló, a nagy mara (Dolichotis patagonum) is rendkívül ellenállónak tűnik a daganatokkal szemben. Ugyanakkor a ragadozó emlősök, főleg az emlősöket fogyasztó ragadozók – mint például az oroszlánok – körében igen gyakori a rák.
A kutatók szerint az kérdéses, hogy a daganatképződésre való hajlam a genetikai háttérrel, vagy a fajok eltérő életmódjával függ-e össze.
„Az alacsony rákkockázattal jellemezhető patások általában legelnek, a ragadozók viszont nyers hússal táplálkoznak. Bár elképzelhető, hogy a ragadozók magasabb daganatos kockázatát a húsfogyasztás magyarázza (például a rákkeltő szennyeződések feldúsulása, a rostmentes táplálkozás, esetleg a rákot okozó vírusok jelenléte révén), messzemenő következtetéseket nem lehet erre alapozni. Elképzelhető ugyanis, hogy az állatkertben élő ragadozó emlősök daganatos megbetegedésre való magas hajlama a mozgás hiányából vagy a fogsággal kapcsolatos más körülményből adódik.”
– mondta Vincze Orsolya.
Meghaladni a Peto-paradoxont
A vizsgálat evolúciós kérdésekkel is foglalkozik. A rákos daganatok mutációs eredetű betegségek, márpedig a mutációk általában sejtosztódáskor jönnek létre. Ebből kifolyólag a több sejtosztódást megélt, nagyobb testű, hosszabb életű állatoknál nagyobb a daganatképződési kockázat.
Az elméletet a kutyák és az emberek körében több tanulmány bizonyítja: az ő esetükben a nagyobb testméret nagyobb daganatképződési kockázattal párosul. Ezek az összefüggések a fajok között látszólag nem érvényesek: egy elefánt és egy egér hasonló valószínűséggel lehet rákos, pedig a testméretük és az élettartamuk több nagyságrenddel különbözik. Az ellentmondást Peto-paradoxon néven ismerik; a kutatóknak elsőként sikerült ezt bebizonyítaniuk.
Mindezek alapján a hosszú élettartam és a nagy testméret evolúciója természetes daganatvédelmi molekuláris mechanizmusokkal társul. A nagy testű, hosszú életű állatok vizsgálata segíthet rávilágítani olyan természetes daganatellenes mechanizmusokra, amik később az ember- vagy az állatgyógyászatban is használhatók lehetnek.
A következő fázisban a kutatók azt fogják vizsgálni, hogy a különböző fajok között vannak-e eltérések a daganatok típusában.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: