Elhunyt az amerikai entomológuslegenda, E. O. Wilson
Elhunyt a világ legnagyobb hangyaszakértőjének tartott amerikai biológus, Edward Osborne Wilson, akit sokan csak a 21. század Darwinjaként, illetve Darwin örököseként emlegettek. A kutató egy massachusettsi nyugdíjasotthonban halt meg vasárnap, 92 éves korában.
Wilson amellett, hogy négyszáznál is több új hangyafajt azonosított, az evolúcióbiológia egyik legismertebb úttörője volt, és páratlanul sokat tett a biodiverzitás megőrzéséért és a környezetvédelemért. Az általa alapított Half Earth Project célja a szárazföldi és vízi élőhelyek védelme volt: az alapítvány azért küzd, hogy a Föld fele maradjon érintetlen. Wilson szerint egy tízmillió éve nem látott kihalási hullám közepén járunk, amelyet megállítani, esetleg megfordítani csak a biodiverzitás visszaállításával lehet, és bár az élőhelyek felének védelme még nem valósult meg, az alapítvány mégis sokat tett ennek eléréséért.
Részben a Half Earth Project és Wilson hatására buzdítja arra az ENSZ az országokat, hogy fogadják el a “30-at 30-ra” néven becézett szabályt, amelynek értelmében a területük 30 százalékát kellene háborítatlanul hagyni 2030-ra.
Az evolúcióbiológia atyja
Wilson az ötvenes években kezdett evolúcióbiológiával foglalkozni, amikor ez a tudományág még gyerekcipőben járt (ezért is nevezik többek között az evolúcióbiológia atyjának is). A fiatal biológust elsősorban a viselkedés kialakulása foglalkoztatta, az, hogy miként jöhet létre egy olyan komplex szervezet, mint egy hangyakolónia. Legjelentősebb felfedezésének a hangyák kommunikációjának megfejtését tartotta, azt, hogy ezek az állatok hogyan tájékoztatják társaikat a veszélyről és arról, hogy merre találnak élelmet. Az, hogy a fiatal kutató figyelme kifejezetten a rovarok felé fordult, egy véletlennek volt köszönhető: bár már tízéves kora óta az állatvilág érdekelte, eredetileg ornitológusnak készült, egy szemsérülés miatt azonban le kellett mondania a madarak tanulmányozásáról.
Wilson később az állatvilágban tett megfigyeléseit az emberekre is alkalmazta: komoly visszhangot váltott ki az 1975-ben megjelent könyve, a Sociobiology: the New Synthesis, ami után többen azzal vádolták a tudóst, hogy az általa kidolgozott elmélet túlságosan hasonlít az eugenikára, mert azt állítja, hogy az ember viselkedése genetikailag meghatározott. Valójában nem ezt állította, csupán annyit, hogy a viselkedést legfeljebb 10 százalékban határozzák meg a gének, a többi a környezet hatása.
1978-ban megjelent könyvében (On Human Nature) az emberi agressziót, szexualitást és erkölcsiséget vizsgálta szociobiológiai szempontból, a kötetért 1979-ben kapta meg első Pulitzer-díját. 1990-ben írott nagy hangyakutatási összefoglalójáért (The Ants) kapta meg a másodikat, de ezeken kívül számtalan elismerés és díj birtokosa, egyebek mellett megkapta a Nobel-díjjal egyenértékűnek tartott Crafoord-díjat is. Harmincnál is több könyve között a szakkönyvek mellett bestsellerek is találhatóak, önéletrajza 1994-ben jelent meg, első és egyetlen regénye pedig 2010-ben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: