Bedrogozott sörrel építhették ki birodalmukat a Peruban évszázadokig élő warik

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A 6. és a 12. század között Peru fennsíkjai egy nagy kiterjedésű birodalomnak adtak otthont, amit Wari néven ismertek. Ahogy az inkáknak, úgy a wariknak is sikerült az Andok mentén elterjeszteni kultúrájukat, és friss leletek alapján már azt is tudjuk, hogyan: politikai szövetségeket köthettek azzal, hogy a helyi elitnek rendszeresen bedrogozott sört szolgáltak fel az összejöveteleken, és így manipulálták a hatalommal rendelkezőket – írja a Science.

A dél-perui Arequipa közelében 2013 és 2017 között végeztek ásatásokat régészek, és még a fővárostól 800 kilométerre délre is találtak wari előörsre utaló nyomokat. A Quilcapampa nevű helynek mindössze száz lakója lehetett, és több mint 200 kilométerre volt a legközelebbi nagyobb wari településtől. A jellegzetes wari építészeti stílussal és tárgyi leletekkel tűzdelt területen nem találtak katonai jelenlétre utaló nyomokat, ezért a kutatók azon tűnődtek, hogyan tudta egy idegenekből álló kis csoport ilyen távol az otthonától rávenni a helyieket, hogy elfogadják őket, és talán még a tekintélyüket is elismerjék.

A helyszínre jellemző száraz talajon rengeteg száradt növényi maradványt találtak, amelyeket hónapokon keresztül válogatták szét a kutatócsoport archeobotanikusai, így azonosítani tudták a dzsungelből származó, vilca nevű hallucinogén növény magjait is. Az egyes amazóniai törzsek által máig fogyasztott magokat először porrá zúzzák, majd orrba felszívják, így az anyag az ayahuascához hasonló intenzív, bénító hallucinációkat okoz. A kutatók több ezer évre vissza tudták vezetni a dél-amerikai vallási rituálékban is bevetett vilca használatát, a magok ábrázolását pedig wari ivóedényeken is megtalálták.

Az Anadenanthera colubrina gyümölcseForrás: Wikimedia Commons

Csakhogy az Anadenanthera colubrina nemzetséghez tartozó fák, amelyekről a vilca magok származnak, nem teremnek meg Quilcapampa környékén, és ha ehhez hozzávesszük, hogy a magokra csak wari telepeken találtak rá, a jelek arra utalnak, hogy a warik importálták a vilcát.

A vilca magában fogyasztva intenzív, de magánjellegű hallucinációkat okoz, ha azonban alkoholhoz keverik, a mag hallucinogén vegyületei (az egyes békák bőrében vagy gombákban is megtalálható bufotenin) felhígulnak, de aktívak maradnak. A gyorsan lezajló testen kívüli élmény helyett így egy elnyújtottabb mámoros állapotba kerül a fogyasztó, amit már társaságban is lehet élvezni. Tehát azzal, hogy a warik alkoholos italba (például a perui borsfa gyümölcséből készült, sörszerű chichába) keverték a vilcát, gyakorlatilag szociális drogot csináltak egy antiszociális szerből.

Wari piramisok Limában, egy áldozati rituálékhoz használt kerámiaedénnyelFotó: HUGHES HERVE/Hemis via AFP

A kutatók úgy vélik, a warik a helyiekkel való barátkozásra és a regionális elit befolyásolására is használhatták a felturbózott italt, amit valószínűleg exkluzív lakomákon szolgáltak fel. A warik így szinte buliról bulira építhették a birodalmukat, amit a wari lelőhelyekről származó leletek is alátámasztanak: kerámiáik nagy része sörfőzéshez és italok felszolgálásához köthető. A régészek szerint a warikat mámoros, jó hangulatú lakomák szervezőiként ismerhették, és ezeken a rendezvényeken építhettek fontos társadalmi kapcsolatokat.

Wari kerámiapalackok a Limai Művészeti MúzeumbanFotó: CRIS BOURONCLE/AFP

Quilcapampa települését 900 körül hagyták el, miután a távolsági kereskedelem megszűnt, így a warik ellátási lánca is megszakadt, és mivel nem tudtak tovább szolgálni az egzotikus szerrel, már nem látták szívesen az idegeneket. Mindenesetre a kutatók szerint még azért csaptak egy nagy búcsúbulit: a telepen összetört kerámiákat, elégetett ételeket és áldozati ajándékokat találtak elszórva a tiszta padlókon, ami a warik jellegzetes búcsúztató ceremóniájának nyomaira utal.