A nemek közötti különbségeket vizsgálták magyar kamaszokon: a lányok önzetlenebbek, a fiúk versengőbbek
Mit szeretnél inkább? Ma kapni 1000 forintot vagy két hét múlva 1500-at? Ha kapsz 2000 forintot, hajlandó vagy adni belőle úgy, hogy nem tudod, ki fogja kapni? Ha annál több pénzt kapsz, minél több a dobozod, akkor is mernél belőlük sokat gyűjteni, ha a bombát tartalmazó nálad robban, és minden pénzed elveszik? Ilyen játékos feladatokon keresztül állítottak döntési helyzetek elé magyar középiskolai diákokat azok a kutatók, akik arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a nem kognitív képességek területén milyen attitűdbeli különbségek vannak fiúk és lányok között.
A vizsgálat eredményei szerint a középiskolás lányok altruistábbak, és amit ma megtehetnek, azt nem halasztják holnapra, viszont kevésbé mernek kockáztatni és kevésbé versengők, mint a fiúk. A lányok ugyanakkor kevésbé bíznak meg másokban, vagy akár magukat sem látják elég megbízhatónak, viszont ha türelemről vagy együttműködésről van szó, nincs különbség a fiúk és a lányok között. Ezekre az eredményekre jutott a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének (KRTK KTI) három kutatója – Horn Dániel, Kiss Hubert János és Lénárd Tünde –, akik a Journal of Economic Behavior & Organization folyóirat 2022. februári számában közlik tanulmányukat, Nemek közötti különbségek a serdülők attitűdjeiben: Egy nagymintás osztálytermi kísérlet eredményei címmel.
Az úgynevezett ösztönzött laboratóriumi kísérletekbe (incentivized lab-in-the-field experiments), ami azt jelenti, hogy a fiatalok a döntéseikért valós fizetséget kaptak, a kutatók kilenc vidéki és budapesti középiskola 53 osztályának 1088 diákját vonták be. A fiatalok nem kognitív képességeinek mérésére szolgáló módszer a viselkedési közgazdaságtanban ma már bevett eljárás, de a gyerekek körében még ritkaságnak számít, hogy különböző döntési helyzeteket előidéző játékokon keresztül vizsgálják, miként hatnak a középiskolások időhöz, társakhoz, versengéshez és kockázatkerüléshez kapcsolatos attitűdjei az iskolai teljesítményre és hosszú távon a társadalmi különbségekre.
Mivel az iskolai sikeresség nagyban függ az egyén kognitív és nem kognitív képességeitől, a kutatók szerint a vizsgálatba bevont preferenciák vagy nem kognitív képességek (amiket a könnyebb érthetőség kedvéért hívjunk attitűdöknek) azért nagyon fontos mutatók, mert a fiatalok oktatási, munkaerő-piaci, pénzügyi és egészségügyi döntéseikkel kapcsolatos eredményeik széles skáláját jelezhetik előre, és nem mindegy, hogy a nemek közötti különbségek hátrányosan befolyásolják-e majd az eredményeiket, vagy sem. A vizsgált attitűdöket nemcsak a társadalmi-gazdasági státusz, hanem a nemi hovatartozás is alakítja és mivel a nemi viselkedésre vonatkozó társadalmi elvárások a serdülőkorban erősödnek meg, különösen fontos megérteni, hogy milyen tényezők alakítják a fiúk és lányok attitűdjeit fiatalkorukban. A szerzők szakirodalmi eredményekre támaszkodva azt állítják, hogy mivel ebben a korban még alakíthatók ezek az attitűdök, megelőzhetők a nemek közötti társadalmi különbségek, amelyek később hátrányokká is válhatnak.
De lássuk közelebbről, hogy mik is azok a nem kognitív képességek, és milyen játékokon keresztül mérhetők a fiatalok különböző döntési helyzetben megnyilvánuló attitűdjei.
Lehet, hogy mégis jobb később egy túzok, mint ma egy veréb?
Az úgynevezett időpreferenciának két aspektusát különböztették meg a kutatók. Az egyik a türelem, ami azt jelenti, hogy „mennyire vagyok hajlandó késleltetni a vágyaimat és kivárni az ezért járó jutalmamat. Ezekben a döntési helyzetekben mindig az a lényeg, hogy kaphatok most is jutalmat, de ha várok, a jutalom még nagyobb lesz” – magyarázta Horn Dániel közgazdász, a tanulmány egyik szerzője. Horn és társai a diákok türelemmel kapcsolatos attitűdjeit egy olyan játékkal mérték, ahol első körben el kellett dönteniük, hogy ma szeretnének 1000 forintot kapni, vagy két hét múlva 1500-at. Ha a diák azt választotta, hogy neki inkább ma kell 1000 forint, akkor feltettek neki egy újabb kérdést, hogy mit szeretne: ma 1000 forintot, vagy két hét múlva már 1700 forintot. Ha erre már szívesen várt két hetet a diák, a kutatók alkudozni kezdtek, hogy 1600 forintért is várna-e még két hetet.
„Azt az összeget kerestük aminél már megéri kivárni a két hetet a ma megkapható 1000 forint helyett” – mondta a kutató. Végül 2100 forintig emelték az összeget, mert ez volt az a határ, ami már akkora emelkedést jelentett, hogy a fiataloknak megérte lemondani az azonnali ezresről. Azoknál, akik már az elején a két hét múlva esedékes 1500 forintot választották, a kutatók csökkenteni kezdték az összeget (végül 1050 forintig), és azt nézték meg, hogy mi a legkisebb összeg, amire még megéri nekik két hetet várni, illetve, ahogy Horn fogalmazott, „azt az összeget kerestük, aminél ugyanannyit ér neki a két összeg, tehát például a mai 1000 és a két hét múlva megkapható 1300 forint.”
Az időpreferencia másik aspektusa az úgynevezett jelentorzítás (present-bias), „amikor az ember csak holnap kezdi a fogyókúrát és nem ma, holott másnap pont annyi erőfeszítést kell beletenni a fogyókúrába, mintha ma kezdeném. Ennek alapján az az ember, aki képes ma elkezdeni a fogyókúrát, az nem jelentorzított.” A fiatalok jelentorzítással kapcsolatos attitűdjeinek méréséhez szintén az alkudozási játékot vetették be a kutatók, ugyanazokkal az összegekkel, annyi különbséggel, hogy ezúttal aközött kellett dönteni, hogy 4 hét múlva kapja az 1000 forintot vagy 6 hét múlva az 1500-at, majd innen indult az előbb ismertetett alkudozás. A kutatók arra jutottak, hogy hiába telik el a ma és a 2. hét között, illetve a 4. és a 6. hét között ugyanannyi, tehát két hétnyi idő, a fiatalok jó részének a ma sokkal többet ér, mint az, hogy 4 héthez képest még újabb 2 hetet kelljen várnia a nagyobb nyereség érdekében.
Horn szerint hosszú távon azért érdekesek ezek az eredmények, mert akik türelmesebbek, illetve kevésbé jelentorzítottak, tehát képesek türelmesen kivárni a későbbi, nagyobb hasznot, azok valószínűleg sikeresebbek lesznek az iskolában, és vélhetően az életben is könnyebben fognak boldogulni. De végül sem a türelemben, sem a jelentorzításnak hívott közgazdasági jelenségben nem volt jelentős különbség a fiúk és lányok között.
A fiúk még akkor is inkább a több pénzzel járó lehetőségeket vállalják, ha aztán azt mind el is bukhatják
Azt, hogy ki mennyire kockázatkerülő az életben, egy számítógépes dobozos játékkal mérték a kutatók. Aki több dobozt gyűjtött, több lett a pénze is, de nagyobb eséllyel robbant nála az a bomba, amit a kutatók rejtettek el valamelyik számítógépes dobozban. Akinél felrobbant, az elvesztette az összes addig összegyűjtött pénzét. Ebben a játékban egyértelműen a fiúk vállalták a nagyobb kockázatot, míg a lányok inkább kerülték azt. Horn szerint ugyanakkor ez az az attitűd, ami mindhárom másikkal, tehát az időpreferenciával, a társas attitűdökkel és a versengéssel is erősen korrelál, ami azt jelenti, hogy a kockázatok vállalása vagy épp elkerülése benne van minden más attitűdben is. „Magyarán nehéz szétválasztani, hogy egy-egy döntésnél türelmesek vagy inkább kockázatvállalók vagyunk”.
Altruista lányok, nagyobb bizalommal bíró fiúk, együttműködő lányok és fiúk
A diákok társas attitűdjeit három dimenzió mentén is vizsgálták a kutatók. Az altruizmust mérő, úgynevezett diktátorjáték során minden diák 2000 forintot kapott, amiből nem kötelezően, de adhatott valamennyit egy osztálytársának. A kutatók ezzel azt mérték, hogy az ölükbe pottyant pénzből a diákok mennyit hajlandók úgy ajándékba adni, hogy ebből közvetlen hasznuk nem származik – sőt, még a nagyvonalúságuk sem derül ki, mivel sem a pénzt adó, sem a pénzt kapó résztvevő kiléte nem derül ki a játék során. Szemben a kockázatvállalós feladattal, ebben a játékban egyértelműen a lányok felé billent a mérleg, akik sokkal több pénzt ajánlottak fel az adott helyzetben ismeretlen osztálytársaiknak, és a fiúkhoz képest jóval altruistább módon viselkedtek.
A bizalmat mérő játékban 1000 forintot adtak a diákoknak, akik ebből bármennyit elküldhettek egy számukra meg nem nevezett osztálytársuknak, akik viszont a kapott összeg háromszorosát kapták meg a kutatóktól, amiből aztán ők is visszaküldhettek valamennyit a feladónak. Itt az első körben azzal a tudattal küldhettek egymásnak pénzt az osztálytársak, hogy van rá esély, hogy a küldő is visszakap valamennyit a megháromszorozódott összegből. „Azért hívják bizalomjátéknak, mert az első döntés azon múlik, mennyire bízol a társadban, hogy ő is vissza fog-e ebből adni. A második aspektus, amit a játkék mérni tudott, hogy az ember magát mennyire gondolja megbízhatónak, ami azt mutatja, hogy én mennyire vagyok megbízható, és én mennyit küldök vissza” – magyarázta Horn.
A bizalom-megbízhatóság dimenziójának eredményei ugyanakkor magukat a kutatókat is zavarba hozta: amíg a lányok egyértelműen altruistábbak, mint a fiúk, a bizalomjátékban kevesebb pénzt küldtek a lányok, mint a fiúk, és egyelőre erre maguk a kutatók sem tudják a magyarázatot. „Ez a legizgalmasabb eredményünk, de egyelőre nincs rá válaszunk, a jövőben utána fogunk járni” – mondta Horn.
Az együttműködéssel kapcsolatos attitűd a társas preferenciák harmadik dimenziója, amely mérésére a kutatók a „közjószág játék” kétszemélyes változatát játszatták el a diákokkal. Mindenkinek adtak 1000 forintot, majd véletlenszerű párokat alakítottak ki az osztályokban. Mindenki maga döntötte el, hogy a pénzből mennyit adományoz egy közös számlára, anélkül, hogy tudta volna, hogy a párja mennyit ad. A közös számlára be nem fizetett összeg hozzáadódott a nyereményükhöz, ráadásul a pár által beadott pénz összegének 75 százalékát visszaadták utána a pár tagjainak. Ebben a játékban az számított együttműködőbbnek, aki több pénzt dobott a közösbe, viszont ebben a dimenzióban nem találtak különbséget a lányok és fiúk között.
A fiúk akkor is inkább belépnek egy versenyhelyzetbe, ha egyébként nem jobbak a lányoknál
A versengési attitűdöt egy jutalmazós játék segítségével mérték a kutatók. Az első körben egy 5x5-ös táblán kellett megtalálni a 0-s számjegyeket, és az egy percen belül helyesen megszámolt táblázatokért 100 forint járt a diákoknak. A második körben is ez volt a feladat, de itt már csak azért járt a pénz – jóval magasabb összeg, 400 forint –, ha a legjobban teljesítő 25 százalékban benne volt a diák. A játék harmadik körében szintén ugyanez volt a feladat, de a tanulóknak dönteniük kellett, hogy a sikeresen kitöltött táblázat 100 forintját vagy a legjobbaknak járó 400 forintot választják táblázatonként.
A kutatók azt találták, hogy a fiúk még úgyis versengőbbek, hogy nem voltak a lányoknál ügyesebbek vagy gyorsabbak a nullák megtalálásában, és inkább lépnek be olyan szituációba, ami bár kockázatokkal jár, de nagyobb lehet belőlük a nyereségük. „Ez az életben azt jelenti, hogy van egy csomó olyan döntés, amely komoly haszonnal jár, a jobb gimnáziumokba való felvételitől a jobb egyetemeken át a vállalatvezetői pozíció elnyeréséig, amikbe a fiúk jobban be mernek lépni, mint a lányok.”
A lányok és fiúk akkor is másképp döntenek bizonyos helyzetekben, ha amúgy más szempontból nem különbözik a helyzetük
Az attitűdméréseken felül Horn és kutatótársai megnézték a tanulók korábbi matematikai és szövegértési kompetenciaeredményét, iskolai osztályzatait és családi hátterét. Ez azért érdekes, mert a legtöbb felmért attitűdnél a nemek közötti különbségek akkor is erősek maradtak, ha a kutatók kizárták a családi háttér, a kognitív képességek vagy az iskolai teljesítmény befolyásoló tényezőit. Magyarán, mindegy volt, hogy szegények-e vagy gazdagok, jó tanulók vagy rosszak, az attitűdök nem változtak: a lányok így is, úgy is kevésbé kockázattűrők voltak, viszont önzetlenebbek és nem annyira versengők, miközben a fiúk jobban bíztak másokban és persze magukban is.
Ha a kutatás nem kognitív képességekre vonatkozó eredményeit komolyan venné az oktatáspolitika, a kutatók szerint a vizsgálat egyik hozadéka lehetne az oktatási módszerek fejlesztése. Akkor talán a nagyobb nyereség reményében a lányok is többet kockáztatnának, és beszállnának az erősebb versenyhelyzetekbe, a fiúk viszont altruistábbak lennének, és önzetlenül is szívesen adnának embertársaiknak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: