Atlas címen alkotott kortárs világenciklopédiát egy magyar képzőművész
Rendhagyó, vagy ha úgy tetszik, anakronisztikus kiállítással lepi meg a nagyérdeműt a Fővárosi Képtár január 21-én nyíló kiállítása.
A sokoldalúságáról ismert grafikus-festő, Gerhes Gábor az óbudai Kiscelli Múzeumban rendezett, ATLAS című tárlatán nem lógnak a falakról sem grafikák, sem festmények, a könyvtári olvasóasztalokon kívül csak egy stilizált kolostor- vagy kriptaromban berendezett olvasószobának tűnő építmény áll az egykori trinitárius templom sokat látott belső terében. Nem véletlenül, mivel a kiállítás valójában könyvbemutató. Egy öt év alatt elkészült, 368 oldalas művészkönyvé, amely azzal a szerénytelen szándékkal készült, hogy katalogizálja a világot. De nem ám akárhogy, hanem ahogy azt a francia enciklopédisták is tették: a teljességre törve.
Newton után szabadon
„Az atlasz, az enciklopédia, a lexikon olyan formátumok, amelyekben a korábban összegyűjtött ismeretek rendszereződnek” – vallja Gerhes, aki saját bevallása szerint azért képzőművészként jóval nagyobb szabadságfokkal dolgozhatott, mint a megismételhetőség és ellenőrizhetőség korlátai közé szorított tudósok.
Egyik fő inspirációs forrását az enciklopédikus ábrázolások, tablók jelentették. Saját bevallása szerint rendkívül izgalmasnak tartja azt, ahogyan az alkotóik összesűrítik bennük a különféle motívumokat annak érdekében, hogy a valóság ábrázolásától elmozdulva, az általuk fontosnak gondolt elemek megfelelő hangsúlyt kapjanak. A korabeli lexikonok, enciklopédiák és atlaszok rajzolói szerinte gond nélkül vegyítik a léptékeket, arányokat, és lehetetlen jeleneteket ábrázolnak életképszerűen. „Ismerjük ezeket az illusztrációs lapokat, amelyeken egyszerre legalább három-négy féle nézetből látszik egy virág, vagy amelyeken Dél-Amerika összes lepkefajtája egymás mellett, egy oldalon tűnik fel. Az illusztrátorok játszanak a valósággal, radikálisan átírják annak érdekében, hogy az az üzenetsűrítmény, amit közölni akarnak, minél szemléletesebben jelenjen meg.”
Őt – a katalógusbeli ars poeticája szerint – leginkább az izgatta, hogy „miért kérdőjeleződött meg napjainkra az a felvilágosodáskori feltételezés, hogy a világ megismerhető, felmérhető, a jelenségek leltározhatók, és levonhatók belőlük a megfelelő következtetések, aminek következtében előbb-utóbb minden titok feltárul. (...)
Csak a végén ismertem fel azt a nagyon érdekes analógiát, hogy az a megismerési vágy, ami az egész emberiséget fűti, és ami miatt ez az egész vizsgálatom annak idején elindult, az személyesen is érint minket, bárkit. Mindegyikünknek megvan a saját története, ahogy gyerekként elkezdi a világot felfedezni, megismerni, összegyűjteni, szortírozni. Ez a rendszerezés már egészen fiatal koromban nagyon intenzíven jelen volt az életemben. Biológia tagozatra jártam, volt bogárgyűjteményem és lepkegyűjteményem is. Furcsa volt rájönni arra, hogyan csatolódik ez vissza mindabba, amivel az ATLAS-ban foglalkozom.”
Gerhes ezért is választhatta mottónak az Isaac Newtontól vett idézetet, amelyben a korszakalkotó természettudós azt állítja magáról, hogy „olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem előtt”.
Bibliotheca universalis
A kriptovalutáért megvásárolható NFT-k, videóinstallációk és más virtuális műalkotások korában művészkönyvet kiadni merész vállalkozás. Ráadásul az amúgy tervezőgrafikusként is jeleskedő Gerhes – ahogy az az alábbi videóból is kiderül –megrajzolta, -festette, -fényképezte a vaskos kötetben szereplő műveket.
A Kiscelliben kézbe fogható és átlapozható művészkönyv az enciklopédista hagyományt követi. Már amennyiben fejezetekre bontva tárgyalja és mutatja meg az alkotója által leképzett világot. Az alábbi fotó minősége persze sokat ront az összképen, de azért mégis megmutat valamit a lényegből.
A későbbiekben állítólag a tárlat látogatói által is megvásárolható kötet ritka igényes, pazar nyomdai termék.
Épített asszociáció
A Kiscelli templomterének közepén álló fekete színű, a művészkönyvekből épített polc miatt olvasószobának tűnő építmény is afféle katalógus: művészet- és építészettörténeti utalások sorozata.
„Newton kenotáfiumának, vagyis üres síremlékének a tervét 1784-ben készítette el Étienne-Louis Boullée, aki számos, saját korában megvalósíthatatlan építészeti koncepciójával komoly hatást gyakorolt 20. századi kollégáira. Mindenekelőtt az olasz építész Aldo Rossira, akinek egyik főműve, a modenai San Cataldo-temetőben felállított csontház” – magyarázta a Qubitnek a fekete doboz előzményeit Róka Enikő, a Fővárosi Képtár igazgatója, a Gerhes-tárlat társkurátora.
A művészet- és építészettörténész szerint a Kiscelliben látható – a Paradigma Ariadné építészirodával közösen megálmodott és létrehozott – tömbszerű, monolitikus, hideg és katalógusszerű installáció közvetlen formai és szellemi előképe Rossi kocka alakú csontháza (osszáriuma). A kiállításrendezői szándék szerint a meghatározhatatlan rendeltetésű épület ezzel párhuzamosan tematizálja a tudástárolás hagyományos helyszíneinek, a könyvtárnak, a könyvespolcnak és a a múzeumnak az elmúlt évszázadokban lezajlott funkcióváltásait is.
Muszáj Herkules
Az ATLAS kiállítás slusszpoénja a bejáratnál kiállított aprócska bronzalak. A jókora posztamens tetejére ragasztott, mindössze pár centiméteres kisplasztika a londoni Tate Modernben őrzött ókori műtárgy másolata. A figura a bukott Herkulest ábrázolja.
Az antik mitológiák 10 + 2 próbás félistene Gerhes szándéka szerint az emberi kicsinységet hivatott illusztrálni a felmérendő és megértendő világmindenséggel szemben. Valamint azt a herkulesi feladatot, amit az ilyen vállalás voltaképpen jelent.
Nem mellesleg a görög eredetiben Herkules, vagyis Héraklész rövid ideig átvette a Földet a vállán tartó titán, vagyis Atlasz feladatát, akit maga helyett küldött el a 11. próbájára, de ez most mellékes. A lényeg, hogy a szóban forgó antik félisten végül csak átmenetileg bukott el, már amennyiben hinni lehet a mítoszoknak. Zeusz (vagy ha úgy tetszik, Jupiter) kedvenc fiaként elnyerte a halhatatlanságot és az istenek kapuőre lett.
Korábbi kapcsolód cikkeink:
