Bámulatos fotót küldött a Solar Orbiter űrszonda a Nap felszínén eddig látott legnagyobb napkitörésről
Egészen ámulatba ejtő fotót készített az Európai Űrügynökség, az ESA Solar Orbiter nevű űrszondája: egyetlen képen örökítette meg a teljes napkorongot és az eddig látott legnagyobb napfelszíni proturbenciát, azaz napkitörést. A fényképet múlt pénteken osztotta meg honlapján az ESA.
A proturbencia, vagyis a napkoronában lebegő vagy mozgó, környezeténél sokkal sűrűbb és hűvösebb plazma kilökődése február 15-én történt, és a kusza mágneses erővonalak, amelyekből ezek a jelenségek felépülnek, több millió kilométerre nyúltak ki az űrbe. A szoláris koronaanyag-kidobódás nem a Föld felé irányult, sőt, távolodik a bolygónktól. Ezt onnan tudják a csillagászok, hogy az űrszonda a napkorongnak egy olyan oldalát látja, ahol nincs jele a napkitörésnek, és így azt feltételezik, hogy a Nap tőlünk távolabbi oldalán keletkezett.
A képet a Solar Orbiter Extreme Ultraviolet Imager Full Sun Imager (FSI) nevű eszköze készítette, amelyet úgy terveztek meg, hogy még akkor is képes legyen befogni a teljes napkorongot, amikor a Nap közelében tartózkodik – például amikor a jövő hónapban pályájának a Naphoz legközelebb eső pontján jár.
Ez legközelebb március 26-án következik be, amikor az űrszonda a Nap-Föld távolság körülbelül harmadánál húz el a Nap mellett, és így a napkorong sokkal jobban kitölti majd a teleszkóp objektívjének terét. Jelenleg még elég sok „üres tér” marad a napkorong körül, és ez lehetővé teszi az FSI-nek, hogy a Nap sugarának ötszörösével megegyező, 3,5 millió kilométeres teret fogjon be lenyűgöző részletességgel.
A proturbenciák olyan mágneses erővonalakból álló, óriási struktúrák, amelyek sűrű koncentrációban, gyakran hurkokban a Nap felszíne fölé lövik a plazmát. Gyakran koronaanyag-kidobódással azonosítják ezeket a kitöréseket, amelyek a technológiát és a mindennapi életünket is befolyásolhatják, ha a Föld felé irányulnak.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: