A szoláris maximum környékén amúgy is megnő a koronakidobódások és a napfoltok száma, de ritkán történik egyszerre ennyi robbanás a Nap felszínén.
A 2021-es nagy erősségű napkitörés utáni mérések eredményeit elemezve a nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy eltérő mértékben észlelhetők a kitörés hatásai a Földön, a Holdon és a Marson is.
A Dán Műszaki Egyetem kutatócsoportja az európai űrügynökség műholdas SWARM missziójának adatait tette hallhatóvá.
Évtizedekig nem sikerült megfejteni, hogyan keletkezik egyszerre akár több milliónyi plazmakilövellés a Nap felszíne és forró koronája között. Most egy elfektetett hangszóróval és egy speciális folyadékkal szimulálták a folyamatot magyar kutatók.
Az Európai Űrügynökség űrszondája egyetlen képen örökítette meg a teljes napkorongot és az eddig látott legnagyobb proturbenciát.
A csillagászok nagyjából 24-48 óra múlva tudnak majd többet is mondani az eseményről.
A csillagászat alapkutatás, de igenis kijöhetnek hasznos dolgok, csak ez néha kétszáz évig is eltart – hangzott el a CEU Határtalan tudás legutóbbi beszélgetésén, ahol a csillagászat magyar nagyágyúi a magáncégek formálta New Space-ről, az űrturizmus veszélyeiről és a fejlett technológiák földi alkalmazásairól is beszéltek.
A SolO hét éven át vizsgálja majd tíz műszerével a Nap legfontosabb jelenségeit, például a napszelet vagy a napkitöréseket, ráadásul példátlan közelségről: mindössze 42 millió kilométerről.
Több hónapos áramszünetek, megsemmisülő műholdak, sugárzásveszélyben repülő utasok – ezzel kellene szembenéznünk, ha lecsapna egy olyan protonvihar, amilyen i.e. 660-ban, i.sz. 994-ben és 1859-ben tombolt.
Hatvanéves álmot vált valóra a NASA azzal, hogy szombaton az űrbe bocsát egy szondát, amely idén novemberre kellő közelségbe tud férkőzni rejtélyes csillagunkhoz, a Naphoz.