Ha nyuszit vagy cicát tartani túl snassz, itt az új házikedvenc: a pióca

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

A gyerekek általában pónira, nyuszira, cicára vagy kutyára vágynak; azok, akik mernek nagyot álmodni, esetleg egy T-rexre. A borzongást kedvelő ifjak madárpókot vagy kígyót szeretnének, akik a nyugalmat keresik, talán halakat (ahogy Aszlányi Károly is megírta, „az idegeknek hallatlanul használ a halnézés”). Azok, akik még ennél is nyugodtabb, egyúttal természetközelibb életre vágynak szívcsakrával, spirituális-gasztronómiai felvilágosodással és kenyérrel, kovászt tartanak. Piócát nevelni viszont nem akar senki.

Legalábbis ezt gondolná az ember, ha látott már valaha piócát. Apáthy István nagy magyar természetvizsgáló ismertetése szerint „a piócaféléknek többnyire hosszan megnyúlt teste a két vége (a korongok) felé rendszerint megvékonyodik; sima vagy rajta szabályszerűen elhelyezett megvastagodásai, szemölcsei, illetve redői vannak a bőrnek, mely mindig határozottan gyűrűzött”.

A 19. századi német természettudós, Alfred Brehm Az állatok világa című enciklopédiájában idézi a magyar piócatudort, aki a következőket is írja: „a fejtáj – többé-kevésbbé élősdi életmód szolgálatában – kisebb-nagyobb szívókoronggal szélesedhetett ki (…). A végbéltájék a valószínűleg másodlagos és egyszerű harántrésből támadó végbélnyílást a háti felületen hordja”.

Orvosi piócaFotó: JEAN-PIERRE MULLER/AFP

Hát, ez nem hangzik túl jól, és hiába tartozik mintegy 350 faj az alosztályukba (mármint a vérszívó piócák közé, egyébként több van belőlük), egyik sem indulna túl sok eséllyel egy szépségversenyen, mégis vannak, akik megőrülnek értük, és szívesen tartják és tenyésztik is őket – az orvosi célú piócatenyésztés más lapra tartozik, ebben az esetben nem kedvencként, hanem haszonállatként tartják az állatokat. Aki esetleg mégis kedvet kapott a piócatartáshoz, ne rohanjon a legközelebbi állóvízhez: Magyarországon az orvosi pióca (Hirudo medicinalis) védett, természetvédelmi értéke húszezer forint.

Hobbipióca

Ez nem jelenti azt, hogy ha valaki tényleg feltétlenül piócát akarna tartani, le kellene mondania az álmairól: hobbicélból több faj is kapható, és az árának határa persze a csillagos ég. A Leech.com kínálatában (szállítanak Magyarországra is!) egy Drakula-méretű (állati nagy) Hirudo vagy Macrobdella decora akciósan mindössze 14 dollárba kerül, ennyi pénzért lassú mozgású, de masszív felépítésű állatokat ígérnek, méghozzá saját személyiséggel (ilyenje állítólag nem minden piócának van). 

Az oldal kedvezőbb árfekvésű ajánlatai között található még a 13 dolláros közepes pióca, az akciós nagy méretű pióca (19 dollár helyett 11,50-ért), illetve a zsákbamacska-jellegű, anyai örömök elé néző pióca 22-ért. Azoknak, akik nem csak egy-két piócára vágynak, a cég nagykereskedelmi mennyiségben is tudja őket szállítani, száz nagy európai pióca porcelán dísztartállyal együtt mindössze 700, a John’s VIP Special névre hallgató ajánlat pedig 1500 helyett már 1000 dollárért kapható, ez utóbbiban 140 pióca kapott helyet. Fontos tudni, hogy orvosi célra nem mindegyik piócafaj alkalmas, illetve hogy a Leech.com hiába szállít élő állatokat Magyarországra is, a behozatalukhoz a magyar hatóságoktól külön engedélyt kell kérni.

A pióca ára

Tegyük fel, hogy megvan az engedély. Mibe kerülne akkor egy listaáron 13 dollár 50 centbe kerülő apró termetű magyar nadály (Hirudo verbana), mire kihozza a futár? A szállítás 63 dollár 24 centbe kerül, ezért cserébe a cég vállalja, hogy az állat élve érkezik meg a címre – ez bő 24 ezer forintnak felel meg. Ez a faj Magyarországon szintén védett, értéke 25 ezer forint, a behozatalát pedig egyénileg bírálják el, így oktatási vagy tudományos céllal engedélyezhetik az importját. Mindez megkerülhető akkor, ha az ember nem védett piócát választ, de példának (méghozzá lokálpatrióta példának) ez is megteszi.

Mit eszik a pióca? 

Ha sikeresen megérkezett a pióca, el kell dönteni, hogy mit kezdjen vele az ember (már csak amiatt is érdemes jól gondoskodni róla, mert ilyen baromi sokba került). Jó hír, hogy a piócákat viszonylag ritkán, 3-6 havonta kell etetni, és ezt is csak egy év után lehet normálisan megkezdeni, a rossz hír viszont az, hogy vért szívnak (persze mire is számított az, aki piócát akar tartani, ugye). 

Egy tematikus piócatartó tumblr szerint az ifjabb példányok beérik otthon készített vérpatronokkal is, amit véres hurkának hív (kimosott bélbe töltött, mikrózott vér), de ha valaki hozzá tud jutni friss lóvérhez, és egy ebbe áztatott rongyot kínál nekik, azt is megeszik. A Leechqueen tumblr szerint vannak olyan fajok, amelyek kiszívják a friss csirkemájat is, de ezt nem mindenki szereti – a legtöbb piócakedvelő viszont a saját vérét kínálja fel a jószágnak. A Leech.com szerint járható út lehet az is, ha valaki a család kutyáját-cicáját-tehenét kínálja fel a piócának néhány havonta, de ezt sem biztos, hogy mindenki (például a kutya, a cica vagy a tehén) díjazná.

Maga a Sátán 

A pióca nem véletlenül nem tett szert nagy népszerűségre: bár egyes betegségek ellen már régóta alkalmazzák a piócaterápiát, azért valószínűleg nem sokan jelentkeztek volna szórakozásból arra, hogy rájuk tegyék ezeket a jószágokat. Vígh Éva Állatszimbólumtára szerint a görögök és a rómaiak is tartottak az állattól, és nem is használták gyógyításra, a kereszténység pedig a telhetetlenség szimbólumaként emlegette, sőt, későbbi szerzők egyenesen a Sátánnal azonosították. 

Ennek ellenére az állatok gyógyászati célú felhasználásáról már Krisztus előtt 1500-ból, Egyiptomból is vannak bizonyítékok, Európában pedig széles körben alkalmazták – a terápia a 17-18. században volt a leginkább népszerű, a magyar népi gyógyászat is ismerte. Ezt jól mutatja, hogy a Fekete Viperában is ezt a megoldást javasolták a főszereplő Edmundnak, amikor arra panaszkodott, hogy baj van a kisinasával (ha másra panaszkodott volna, persze akkor is ez lett volna a recept), illetve az Indul a bakterházban is leszögezték, hogy van, amikor már csak a piócás ember segíthet. Régebben az orvosi piócát mesterséges tavakban is tenyésztették Magyarországon, de ismert jövedelemkiegészítés volt az is, hogy a pocsolyákból, lápokból az emberek a kezüket-lábukat belógatva gyűjtötték be a példányokat, amelyeket aztán gyógyászati célból eladtak.

Egy gyógypióca élete persze nem volt játék és mese: „a jóllakott piócát, fapálcikára húzva, kesztyűujj-módra kifordítják, hogy a belében felhalmozott vért kifolyassák, mert a jóllakott piócát hosszú ideig nem lehet vérszívásra felhasználni” – írja Jeges Sándor A cselekvés iskolája című, 1939-ben megjelent műben.

Hasvakarás

De akkor miért akar valaki piócát tartani? A legtöbb faj ugyan érzékeny a környezetére, de nem kifejezetten kényes, viszonylag sokáig él, ritkán kell etetni, és egyes piócatartók szerint a féléventi etetésnek kifejezetten stresszoldó hatása van – igaz, megesik, hogy az általuk ejtett seb akár 18 órán át is vérzik

Van, aki szereti vakargatni a piócák hasát (?), mások csak kedvelik, hogy egy parazita éldegél az otthonukban, és legalább egy terrárium biztonságában tudják, nem például a vastagbelükben. Meg persze vannak, akik egyszerűen csak szeretik a piócákat, és ki tudja, talán nekik van igazuk: bármikor jól jöhet, ha kéznél van néhány belőlük – a viktoriánus Angliában a fejfájást és a nimfomániát is velük kezelték, manapság pedig plasztikai beavatkozások és visszavarrt ujjak esetén veszik hasznukat. Meg kell hagyni, nem sok olyan háziállat van, ami egyszerre undorító, házikedvenc, és még egy fél gyógyszertár is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: