Pontosan kinek a háborúja az orosz-ukrán konfliktus, és mit gondol róla az orosz nép?
Kinek vagy kiknek a háborúja zajlik immár a nyolcadik napja? A minden bizonnyal valamiféle sajátos buborékban élő Vlagyimir Putyiné vagy a színészből elnökké avanzsált, vállaltan zsidó származású Volodimir Zelenszkijé? És miért beszél a nyilatkozataiban már-már történészi babérokra törő Putyin Ukrajna nácitlanításáról? A Glossza podcast legfrissebb adásának meghívott vendégei, Fedinec Csilla (Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségtörténeti és Etnopolitikai Osztály) és Rácz András (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Stratégiai Védelmi Kutatóintézet; Német Külpolitikai Társaság; Pázmány Péter Katolikus Egyetem) az orosz–ukrán háborúról, a konfliktus további eszkalálódásának veszélyeiről beszélgettek.
Mindenekelőtt: még soha nem volt ilyen fontos leszögezni, hogy az epizód felvétele március 3-án délelőtt zajlott, ami azért lényeges, mert a jelenlegi fegyveres konfliktusban percről percre, óráról órára változnak az események. Éppen ezért azt is szükséges kiemelni, hogy a két szakértő a harcok aktuális állása mellett a fegyveres konfliktus kialakulásának körülményeire, mélyebb összefüggéseire is igyekezett rávilágítani. Különösen érdekes például, hogy az orosz oligarchák jelenlegi szerepe korántsem korlátozódik csupán annyira, hogy a luxusjachtjaikat menekítik az európai kikötőkből, vagy futballcsapataikat értékesítik. Ők ugyanis nemcsak Oroszországban, hanem a világban is olyan mértékű gazdasági befolyással bírnak, amely lényegében egy hálózatot képez Európa és Moszkva között. Az Európai Unió által hozott gazdasági szankciók pedig épp az ilyen típusú hálózatok elszakítására törekednek. Mindez pedig nemcsak az oroszok, hanem a nyugati országok számára is húsbavágó következményekkel jár.
És hogy miként vélekedik az eseményekről a két szakértő szerint Oroszország 150 milliós lakossága? E tekintetben hatalmas szakadék húzódik a modernizált, számos nyugatias és modern vonást magukon hordozó nagyvárosok, és a fájdalmasan elmaradott orosz vidék között. A masszív állami propagandagépezet eredményeként a médiában még a „háború” szó használatát is megtiltották, és előbb korlátozták, majd megakadályozták a nagy közösségimédia-platformok, a Facebook vagy a Twitter elérését. Noha az átlagember hozzáállásáról információkkal szolgáló közvéleménykutatások egyelőre még hiányoznak, beszédes, hogy eddig már 70 orosz városban vonult a tiltakozó lakosság az utcákra úgy, hogy az első pillanattól tisztában volt a rendőrség erőszakos beavatkozásával.
Emellett pedig a hallgatás is beszédes. Rácz András számításai szerint ugyanis az oroszok vesztesége, és a sebesültek száma összesen akár 12 ezer fő is lehet alig egy héttel a háború kezdete után, ami egy 200 ezer fős sereg esetében borzasztóan súlyos. Ennek ellenére rengeteg orosz él még mindig olyan tévképzetekben, hogy „nincs is háború”, vagy hogy „kizárólag az ukránok lőnek az oroszokra”. Nem nehéz azonban belátni, hogy egy intervenció esetében ez kevéssé elképzelhető.
Mindemellett mostanra bebizonyosodott, hogy a villámháborús tervek egytől egyig megbuktak. Sőt, a konfliktust orosz részről tulajdonképpen „tévedések vígjátékaként” értékelhetnénk akkor, ha nem lenne ilyen tragikus. Egy világ találgatja ezekben a pillanatokban is azt, hogy mi várható a következő napokban vagy hetekben. A sajtót bejárt fotókból pedig kivétel nélkül az látszik, hogy az orosz előrenyomulásban már nincsenek fékek, csak az igény a pusztításra.
Természetesen még a kérdéskör szakavatott ismerőinek is nehéz megjósolni azt, hogy mit hozhat az előttünk álló időszak. Mostanra biztossá vált, hogy Oroszország arcvesztés nélkül már nem tud kivonulni Ukrajnából, így sajnos további áldozatok várhatók. A másik oldalon viszont azt is látni kell, hogy Putyin részéről teljesen reménytelen a hazáját védő, és ezzel komoly erkölcsi fölényben lévő Ukrajna állandó megszállásának terve.
A Glossza 14. adása már elérhető a Spotify-on, a Soundcloudon és a YouTube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: