A jó tanárt nem lehet megoldani okosban
„Ezt egy közszolgálati tévének vagy rádiónak kéne közvetíteni, nem nekünk” – kezdte Nádori Gergely a Tanárblog egyik alapítója, a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium tanára szerdán az adást, amiben arra vállalkoztak alapítótársával, Prievara Tibor gimnáziumi angoltanárral, hogy a március 16-i tanársztrájk napján hétórás online élő műsor keretében szakértőkkel közösen tartsanak fogadóórát.
„95-ben a nagy tanársztrájk idején a pedagógusok 40 százaléka sztrájkolt, de akkor nem kellett polgári engedetlenkedni, mert miniszterként fel sem merült, hogy a sztrájkot megakadályozzuk, sőt a régi iskolámban együtt sztrájkoltam a tanárokkal” – mondta Magyar Bálint, aki 1996-tól 1998-ig, majd 2002-től 2006-ig volt az SZDSZ oktatási minisztere. A rendszerváltáskor még a jobb- és a baloldal is nagyjából egyetértett abban, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy ne csak a diákok 30-35 százaléka szerezzen érettségit. A volt oktatási miniszter szerint a jelenlegi szerkezetben, ami ráadásul megengedi a 6 és 8 osztályos gimnáziumok jelenlétét, amivel már egész korán ki lehet szállni az általános iskolai oktatásból, nem lehet az oktatás legfőbb gondjait megoldani. Magyar szerint a korábbi 4 év alsó-, 4 év felsőtagozat és 4 év középfok helyett a 18 éves korhatár kitolásával egy olyan szerkezetváltást kellett volna végrehajtani, ami az alapkészségek fejlesztésére hangsúlyt tevő alsó tagozatot kitolja 6 évre, a felső tagozat utolsó két évében és a középiskola első két évében egységesen oktatja a közismereti tárgyakat, és a diákok csak az utolsó két évben tanulnának eltérő tárgyakat, a különböző középfokú iskolák típusai szerint.
„Ezt egyébként a lengyelek és az észtek tényleg megcsinálták, ők 6+3+3-as rendszerben, és a PISA-eredményeiken látszik, hogy bejött nekik” – mondta Magyar az élő műsorban. Az alsó tagozat a 9 műveltségi terület megalapozását jelentette volna; az epochális rendszer bevezetésével a 45 perces órákat kellett volna felváltani, így valóban érdemben lehetett volna csökkenteni a tananyagot és a tanórák számát. Ez az elképzelés végül sosem valósult meg, hiába volt meg akkor a kétharmados többség, a nagyobbik koalíciós partner, az MSZP nem támogatta az SZDSZ-es elképzeléseket. A lexikális anyag mennyisége a sokféle tantárgy fenntartásával csak tovább növekedett, és 1998-ban a Fidesz hatalomra kerülésével minden korábbi elképzelésüket lesöpörték az asztalról.
Magolnak, magolnak, aztán lemorzsolódnak
„18 évig csak akkor lehet benntartani a gyerekeket az oktatási rendszerben, ha személyre szabott oktatást kapnak, mert a frontálisan tartott és főleg magolást előíró oktatásból sokan kiesnek és idő előtt lemorzsolódnak” – állítja Magyar. Az alsósok osztályzat helyetti szöveges értékelése épp ennek a személyre szabott oktatásnak lett volna a része, de „2010 utáni az oktatáspolitika a tanártársadalom konzervatív részének azzal akart kedveskedni, hogy csak lehetőségként hagyta meg a szöveges értékelést. Pedig az egészségügyben is természetes, hogy diagnózist kapnak az emberek a betegségükre és nem osztályzatot” – magyarázta Magyar, hogy miért látja felelőtlen döntésnek a szöveges értékelés kivezetését a rendszerből.
A liberális oktatási kormányzat volt az egyetlen, ami az esélyek kiegyenlítése és a roma gyerekek szegregációjának csökkentése érdekében valóban a legtöbb intézkedést hozta, de Magyar szerint 2006-tól „az MSZP ellustálkodta az integrációs politika megvalósítását, és újra növekedésnek indult a szegregáció”. Szerinte az integráció emberi jogi kérdés is, és „nemcsak a tanuláshoz, hanem a nem szegregált oktatáshoz is joguk van a gyerekeknek. Felelős politikai erő csak azért, mert nem lesz népszerű a középosztály körében az integráció, nem mondhat le a megvalósításáról, mert ez olyan lenne, mintha visszaállítanánk azért a halálbüntetést, mert egy népszavazáson a többség ezt szeretné.”
A PISA-eredmények 2009 utáni zuhanása és azóta tartó stagnálása jól mutatja Magyar szerint, hogy milyen az a politika, ami kizárólag egy társadalom legkonzervatívabb részére próbál támaszkodni. „Nem is szeretek arra visszagondolni, hogy mennyire nem maradt semmi a miniszteri tevékenységem nyomán mára az oktatásban. Így érezhette magát Drezda főépítésze, amikor végignézett a romokon. Mindennek, amit akkor csináltunk, szakpolitikai indítéka volt, de 2010 óta nincs szakpolitikai célja semminek”. Ahogy a miniszteri székben 2006-ban, úgy a fogadóórán is Hiller István volt szocialista oktatási miniszter követte Magyar Bálintot, aki beszélt arról, hogy a szemléltváltás az oktatásban hosszú időbe telik, a tanárok jó része konzervatív, és nem akar változtatni a pedagógiai működésmódján, de a minisztersége alatt zajló sztrájk idején benne sem merült fel, hogy azt bárhogyan megakadályozza.
Kevés a tanár, kevés a fizetés
„2016 óta őrületes tanárhiány van, ami a konkrét pedagógus hiánytól a képesítés nélküli tanárok hiányáig sokféle módon jelenik meg a rendszerben” – mondta ezt már Varga Júlia közgazdász, a KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet tudományos tanácsadója. „Már Budapesten is vannak olyan iskolák, ahol egyetlen képesített tanár sincsen. Ha már egyetlen sincsen, az még rosszabb, mint amikor legalább van még mondjuk egy képesített biológiatanár, mert ha a magyartanárnak kell tartania a biológiaórát, legalább van kihez fordulnia a kérdéseivel.”
Az oktatási ráfordítások 65-70 százaléka a bérekre megy el, ezért ahhoz, hogy egyáltalán jelentkezzenek a fiatalok a tanárképzésre, vagy hogy ne hagyják ott a pályát pár éven belül, meg kell emelni a fizetésüket, ehhez pedig az kell, hogy az oktatási ráfordítások összegét is emeljék – mondta Varga. Az elmúlt 20 évben két jelentős béremelés volt, 2002-ben és 2012-ben, de ezek hamar elinflálódtak. „Hoffmann Rózsa még azt ígérte 2010 után, hogy a minimálbérhez fogják kötni a tanárok bérskáláját, aztán ezt az egészet elengedték, pedig ez lett volna a biztosíték a folyamatos béremelkedésre.”
Ahhoz, hogy vonzó legyen a pálya, az is számít Varga szerint, hogy mennyire bíznak abban a tanárok, hogy értelmes értelmiségi munkát lehet végezni pedagógusként: „Az egyáltalán nem olyan vonzó, ha minden meg van nekik mondva, hogy miből és mit kell tanítani, ráadásul még pénzt sem lehet vele normálisan keresni”.
„A tanárhiány miatt most viszonylag jó alkupozícióban vannak a tanárok és az érdekeiket is könnyebb képviselni - mondta Varga - ugyanakkor az elit csoportok, amelyek igazán nyomást tudnának gyakorolni a rendszer egészére, az egyházi iskolákkal megalkották azokat az utakat a magániskolák mellett, amiken keresztül ki tudnak menekülni az állami rendszerből, így épp azok a csoportok hagyják el az állami iskolákat, amelyek ki tudnák kényszeríteni a változásokat. Ezzel szemben a gyerekek egy komoly csoportja, a diákok 25-30 százaléka gyakorlatilag funkcionális analfabétán kerül ki az iskolából, ami viszont beszűkíti egy ország tudásalapú lehetőségeit és elzárjuk magunkat a különböző fejlődési pályáktól. „De érdekli-e a döntéshozókat egyáltalán, hogy rossz az iskola?” – tette fel kérdést a közgazdász.
24 tanóra 48 óra munkát jelent
„Nálunk 22 és 26 közé esik a pedagógusok kötelező óráinak száma, míg más országokban ez 22 alatt van – mondta Lannert Judit oktatáskutató, a TÁRKI-TUDOK Zrt. senior kutatója. – Ha tényleg oda akarunk minden tanulóra figyelni, akkor ha a tanórára való felkészülést, az óra megtartását és a gyerekek értékelését is beleszámoljuk, akkor nyugodtan használhatunk kétszeres szorzót, ami azt jelenti, hogy 24 óra megtartása esetén 48 órát dolgozik a pedagógus, és akkor még nem beszéltünk a szülőkkel való kapcsolattartásról, az adminisztrációról, az értekezletekről, stb.” Az 1500 tanár bevonásával készült kutatásuk eredményei szerint a magyar tanárok valós terhelése heti 27 tanítási óra, ami azt jelenti, hogy „erre tisztességesen nem lehet felkészülni, így marad a könyvből tanítás, a bifláztatás és a magolás”. Az oktatáskutató szerint ugyanakkor a tanárok attól még nem fognak kétszer jobban dolgozni, hogy kétszer több pénzt keresnek. Van egy görbe, ami azt mutatja, hogy egy bizonyos béremelkedésnek még nagyon nagy a jelentősége a minőség szempontjából, de ha az elér egy szintet, utána már nincs ilyen hatása a béremelkedésnek. „Mi viszont még az emelkedő görbén vagyunk, és bőven van mit javítanunk a béreken” – mondta Lannert, aki szerint az elmúlt években bevezetett pedagógus-életpályamodell sem működik, mert a bérek és pótlékok és a minőségi munka között nincs összefüggés, és a rendszer nem ösztönöz semmilyen teljesítésre.
Nálunk a diplomás bérek 60 százalékát keresik a tanárok, de Lannert szerint fontos lenne, hogy ez elérje a 90 százalékot, ráadásul a béremelés tartós legyen, és ne inflálódjon el. „A jó tanárt nem lehet megoldani okosban, ezt az elit sem tudja megcsinálni. A szülőknek és a tanároknak kell kikényszeríteniük, hogy az oktatás ügye kikerüljön a pártpolitikai térből, és ne négyéves ciklusokban változtassanak meg mindent.”
Hatalmas fa, de belül korhadt
„Az alapstruktúra, amin azt értem, hogy a tanár a tanteremben 45 percben át egy homogén korcsoportban valami tantárgyat tanít, na, az nem fog változni sajnos” – mondja Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője, aki szerint ahhoz csődöt kellene jelenteni, hogy ez a helyzet megváltozzon. „De azért nincs csőd, mert mi vagyunk. Ez egy olyan hatalmas nagy fa, ami belül teljesen el van korhadva: kívülről olyan, mintha képes lenne megújulni az olyan innovációkkal, mint ahogy például az AKG is működik, és nem fog tudni szétesni, mert nem hagyjuk azzal, hogy valami újat mégis mindig bevezetünk”. Ha egy tanárnak van 24 órája, heti 3 órás tárggyal, tehát 8 osztályban tanít, mi az esélye annak, hogy ott ő nexust teremtsen, és megértsen gyerekeket 45 percben? – tette fel a kérdést Horn. – Ezt az óramennyiséget nálunk egy AKG-s tanár két epochában teljesíti mondjuk két csoport gyerekkel, és így a gyerekekhez is lehet kapcsolódni.” Horn szerint „ez egy sikerorientált szakma kudarckerülő pedagógusokkal, ahol a leglelkesebb pedagógus is hamar feladja az innovatív ötleteit és beáll a szervezet által elvárt működésmódba”.
„Az olvasás megszeretése ellen hat a legújabb NAT” – mondja ezt már Arató László, a Magyar Tanárok Egyesületének elnöke, az ELTE Radnóti Miklós gimnáziumának tanára. „Erre az egyik lehetőség az, hogy nem vesszük komolyan, és ugyanazt tanítjuk, mint eddig, de hogy ne legyen a lelkiismeretünk annyira rossz, megmutatjuk a diákoknak, hogy hogy lehet a legkisebb energiabefektetéssel megfelelni az új érettségi követelményeknek is. De azért ez egy Damoklész kardja, mert nem lehet felvállalni azt, hogy nem tanítom Herczeg Ferencet egyáltalán, aki aztán érettségi tétel lehet.” A Nemzeti Alaptantervet kritizálta Nahalka István oktatáskutató is, aki szerint a modern pedagógia legfontosabb alapelve a differenciálás, amihez nem lehet részletesen előírni a tantervet, hanem a pedagógusokra kell bízni, hogy miként jutnak a gyerekekkel egyről a kettőre. Hogy hányan alkalmasak erre ma a pedagógusok között, azt senki nem tudja, mert Nahalka szerint neveléstudományi kutatások hiányában igazából abból a szempontból is a sötétben tapogatózunk, hogy a tanárképzéssel pontosan mit is kéne csinálnunk.
A cikk szerzője oktatási szakértőként maga is részt vett a beszélgetésen.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: