A közhatalomnak nincsenek szabadságjogai

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Ha az egyik legfontosabb alkotmányos alapjog, a szólásszabadság mindenkit megillet, akkor mi a helyzet a közhatalmat gyakorló politikusokkal? A szólászabadságra hivatkozva azt beszélnek összevissza, amit akarnak? 

„A közhatalomból beszélő nem alanya a szólásszabadságnak, nála a hazugság kifejezetten törvénysértő – válaszolta egy hallgatói kérdésre Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója a Central European University (CEU) Határtalan Tudás sorozatának április 8-án megrendezett eseményén. – A közhatalomnak nincsenek szabadságjogai.”

A Szabó Máté mellett Schanda Balázs alkotmánybíró, a PPKE-JÁK Alkotmányjog Tanszékének professzora és Uitz Renáta, a Közép-Európai Egyetem jogi tanszékének docense, a CEU Demokrácia Intézetének társigazgatója részvételével péntek este megtartott rendezvény a szólásszabadság és a félelem nélküli beszéd témakörét járta körbe; az előadások és az azokat követő kerekasztal a Blinken OSA Archívum és a Freeszfe Egyesület által Félelem nélkül címmel 2021 őszén indított programsorozathoz csatlakoztak. 

Schanda Balázs, Uitz Renáta, Szabó Máté és a moderátor László Flóra a CEU Határtalan Tudás sorozatának szólásszabadságról szóló kerekasztalánál 2022. április 8-ánFotó: CEU

Az igazságkeresés korlátai

A félelem nélküli megszólalást jelentő ógörög parrhészia fogalma a programindító szerint „azokra vonatkozik, akik vállalják a kockázatot, hogy kimondják az igazságot. Olyan szabad embert jelöl ez a fogalom, aki rendelkezik az igazság kimondásához szükséges erkölcsi tulajdonságokkal, és még akkor is kimondja azt, amit elengedhetetlennek gondol, amikor ez az igazság nem egyezik azzal, amit a többség igazságnak hisz, és emiatt veszélynek teszi ki magát”.  

Schanda Balázs előadásban kifejtette, hogy az igazság kereséséhez szükségünk van szabad beszédre. A sok mindent relativizáló 21. században felettébb provokatív tétel, hogy van igazság, és azt érdemes keresni, és ez a keresés kizárólag a szabad diskurzus keretei között valósulhat meg. A regnáló alkotmánybíró azt is kifejtette, hogy amikor a szólás szabadságáról beszélünk, alapvető szabadságjogról beszélünk,  és hogy szólásszabadság nélkül nincs demokrácia. 

Schanda szerint ugyanakkor a szólásszabadság nem korlátlan. „Sokszor kell korlátozni, ha ütközik más joggal, érdekkel, értékkel, például az emberi méltósággal”  – mondta az alkotmánybíró. A jogászprofesszor szerint a közösségek méltóságának védelme mellett olyan absztrakt közérdekek is indokolhatják a korlátozást mint a kiskorúak védelme, a közegészségügy vagy az államérdek.

Schanda BalázsFotó: CEU

Legyél a hang, ami igazságért kiált!

„A félelem nélküli beszéd a felelős kormányzás feltétele” – jelentette ki Uitz Renáta, miután felvázolta a 20. század egyik legismertebb francia filozófusa, Michel Foucault téziseit az antikvitás parrhészia-fogalmáról (Foucault-nál a parrhészia azt jelenti, hogy „mindent kimondani”). Szerinte a szólásszabadság védelme a provokatív tartalmakra is kiterjed, így a demokratikus állam kritikája ugyanúgy belefér, mint az illiberális egyeduralmi demokráciák önmagukat legitimáló alapérvei, bár kétségtelen, hogy az utóbbiak esetében a szólásszabadságra való hivatkozás visszájára fordíthatja a független jogi mechanizmusokat. Uitz szerint mindenképpen megfontolandó állampolgári alapvetés az a foucault-i tétel, amely azt javasolja a homo politicusnak, hogy „legyél a hang, ami igazságért kiált!”

A Oroszországban, Törökországban, Brazíliában és Magyarországon uralkodó autokráciákban a jogszabályokban rögzített szankciók akkor is öncenzúrára késztethetik a beszélni kívánó polgárokat, ha nem tapasztalják meg saját bőrükön a retorziókat. „Az öncenzúra hatására a tüntető inkább otthon marad a szobanövényeivel” – mondta Uitz, hozzátéve, hogy az öncenzúra önfeladásra kényszeríti az egyént. 

Uitz RenátaFotó: CEU

Dermesztő hatás

A korábban fekete autókkal, rendőri igazoltatással, munkahelyvesztéssel és börtönévekkel fenyegető elnyomás helyett „a digitális korban az állami megfigyelés állandósult lehetősége” jelenti a szabad szólás legfőbb korlátját, legalábbis Szabó Máté szerint. A TASZ szakmai igazgatója úgy vélte, a valódi demokráciákban intézményesen, számon kérhető jogszabályi keretek között végzett limitált megfigyelés a kifejezés szabadságát éppúgy sérti, mint a magánszférát. 

„A megfigyelés dermesztő hatással van a szabadságra, alkalmas gondolatok elhallgattatásra. A láthatatlan börtönőr a megfigyeléssel befolyásolja az elítéltek magatartását.”

Szabó Máté és a példabörtönFotó: CEU

A teljes rendezvény az alábbi videóban nézhető végig:

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: