Új, képként befogadható üzenetet dolgozott ki egy nemzetközi kutatócsoport arra az esetre, ha van egyáltalán rajtunk kívül valaki az univerzumban, aki fogadja. Jonathan Jiang, a NASA kutatója és munkatársai arra is gondoltak, hogy pontosan mikor illene sugározni a galaktikus bemutatkozást, hogy a lehető legnagyobb eséllyel érjen célba, és a küldeményben néhány alapvető ismeret mellett szerepelnek a Föld pontos koordinátái is, ha valakit esetleg érdekelne, merre vagyunk az univerzumban.

A bolygóközi bemutatkozás nem valami újmódi hóbort. Csaknem ötven évvel ezelőtt adták fel a Puerto Rico-i Arecibo Obszervatóriumból az első olyan üzenetet, amelyet kifejezetten földönkívülieknek szántak: ehhez Frank Drake és Carl Sagan csillagászok írták meg azt az 1679 bitből álló információhalmazt, amelyet nélkülözhetetlennek véltek egy tisztességes csillagközi bemutatkozáshoz. Az üzenetet csak egyszer sugározták a Hercules csillagképben található gömb alakú csillagcsoport, a Messier 13 felé, nem ismételték, válasz pedig sosem érkezett rá.

A kutatók ezután még számos alkalommal próbálkoztak: volt olyan űrszonda, ami Mozart és Chuck Berry zenéjével próbálta illusztrálni, hogy mit termelt ki az emberi civilizáció, mások tengerzúgást vagy képeket szállítottak az űrbe, hátha valaki ettől kap kedvet a kapcsolatfelvételhez. 2008 februárjában a NASA egy Beatles-számot (Across the Universe) küldött a Kis Medve csillagkép feltételezett lakóinak, és mindenkinek, aki szereti, a Türkmén Köztársaság pedig a szeretett vezér, Türkménbasi intelmeit állította Föld körüli pályára, nehogy hülyén haljanak meg az idegenek. A holland Dwingeloo Obszervatóriumból a világ első klingon nyelvű operájára küldtek meghívót az űrbe 2010-ben, de a klingonok csak nem jöttek.

Intelligens fogalmazás

Már az első üzenet feladásakor komoly problémát jelentett a megfogalmazás: mindenképpen olyan formát kellett választani, amiről kiderül, hogy intelligens életforma állította össze, és néhány alapvető információt is megoszt az emberiségről. Sagan és Drake a számokat, az emberi DNS-ről szóló információkat, a Naprendszer és az ember képét és az Arecibo adatait küldték el az űrbe. Bár ez nem tűnik rossz bemutatkozásnak (mindenképpen jobb ötlet, mint egy tereminkoncertet küldeni a Nagy Medve csillagkép irányába), kérdés, hogy mennyire érthető, így az üzenet feladása óta eltelt években a kutatók megpróbáltak egyértelműbben fogalmazni, hogy ha van odakinn valaki, ne tekintse egyszerű csillagközi zörejnek a Beatlest, a teremint vagy a klingon operát.

A legutóbbi bolygóközi képeslap tartalmát idén márciusban fogalmazta meg egy nemzetközi kutatócsoport Jonathan Jiang, a NASA JPL (Jet Propulsion Laboratory) kutatójának vezetésével a Tejút többi lakója számára. Az ezt ismertető 13 oldalas tanulmány preprint, független szaklektorok által nem ellenőrzött verziója március elején jelent meg az arxiv.orgon.

Galaktikus világítótorony

A galaktikus világítótoronynak nevezett üzenet az arecibói küldemény folytatásának tekinthető: szintén szerepelnek benne matematikai, kémiai és biológiai alapvetések, valamint azt is ismertetik, hogy pontosan hova várjuk a választ, bináris formában ugyanis azt is rögzítik benne, hogy a Föld pontosan hol található a galaxison belül.

Jiang szerint hiába hasonló az üzenet, mint az 1974-ben elküldött arecibói, a tudomány azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül, így sokkal több információt tudnak közölni jóval kisebb adatforgalom mellett, ezáltal pedig jóval könnyebb lehet kapcsolatot teremteni a fogadó féllel, mint korábban (elképzelhető, hogy a mostani üzenet még Türkménbasi erkölcsi traktátusánál vagy Elon Musk David Bowie-t játszó Teslájánál is többet árul el a földi civilizációról). Az üzenetet a tervek szerint a 2020 januárja óta működő kínai FAST (Five-hundred-meter Apertura Spherical Radio Telescope) nevű egytányéros rádióteleszkóp, illetve a kaliforniai ATA (Allen Telescope Array) fogja sugározni az érdeklődők számára.

Lost in translation

Ahogy az eddigi üzeneteknél, itt is a nyelv, illetve a megfogalmazás okozza a legtöbb problémát. Bármilyenek is legyenek a feltételezett idegen civilizáció képviselői, nagyon valószínű, hogy nem tudnak angolul (vagy türkménül), a számokkal történő kommunikáció pedig annak ellenére is nehézkes lehet, hogy hajlamosak vagyunk őket univerzálisnak tartani. A SETI (Search for Extraterrestial Intelligence) nevű interdiszciplináris tudományos kezdeményezés eddig négy alapfeltevést fogalmazott meg a földön kívüli életről:

1. az életnek szénalapúnak kell lennie;
2. a csillagközi utazás lehetetlen, vagy legalábbis nagyon valószínűtlen, hogy egy civilizáció eljusson idáig;
3. a civilizáció tagjai ismerik és használják a rádióhullámokat, és képesek felismerni, hogy valamilyen üzenetet kapnak ezen a csatornán keresztül;
4. mindeddig nem teremtettünk kapcsolatot idegen civilizációval.

A NASA kutatóközpontja, az Ames Research Center asztrofizikusa, Silvano Colombano szerint könnyen lehet, hogy ezek egyike sem állja meg a helyét: elképzelhető, hogy létezik olyan szilíciumalapú életforma, ami a büdös életben nem hallott még a rádióról, ismeri a csillagközi utazás titkait, meg is látogatta a Földet, csak épp mi nem vettük észre. Ha nem használnak rádiót, az sem várható el tőlük, hogy reagáljanak a világítótoronynak szánt üzenetre – de ha mégis észreveszik, semmi sem garantálja, hogy meg is értik, hogy ez egy értelmes civilizáció műve, és valamilyen információt akarnak közölni vele.

A nullák és egyesek birodalma

Jiang és társai szerint a legjobb megoldás az, ha a bináris kódolást választják: minden más könnyen félreértésekhez vezethet, de a nullák és egyesek birodalmában könnyű felfedezni a szándékosságot. Ez még nem jelent feltétlenül sikert, ezért az új üzenetben a kutatók bitmapként küldenék el az információkat, ezzel talán sikerül majd kikerülni az esetleges nyelvi akadályokat.

Douglas Vakoch, a METI (Messaging Extraterrestial Intelligence) nonprofit szervezet igazgatója szerint ez a módszer azért is ígéretes, mert a látás a Földön több, egymástól független módon is kifejlődött, ezért feltételezhetjük, hogy egy idegen életformánál is megjelent valamilyen formában. Hiába mond egy kép többet száz szónál, azért a kutatók ezt sem bízták a véletlenre: az Yvan Dutil és Stéphanie Dumas által kidolgozott hülyebiztos bitmap-ábécére támaszkodtak, amikor megfogalmazták a Tejútra küldött képeslapot. A nyelv minimalizálja a fordítási hibák lehetőségét, tömör, és ha felismerik, viszonylag érthetőnek is bizonyul, Jiang pedig ezen próbálja elmagyarázni a tízes számrendszer és a földi matematika alapjait, valamint az itteni időkoncepciót és azt is, hogy mikor adták fel az üzenetet a Földről. Az üzenetben rögzítik azt a frekvenciát is, amelyen válaszolni lehet az emberiségnek, és azt is, hogy pontosan hol vagyunk, ezért ismét előkerültek azok az aggályok, amelyek már az első űrüzenetnél is: ha van földönkívüli civilizáció, és csak úgy világgá kürtöljük, hogy hol vagyunk, nem fognak lerohanni minket?

Az emberi logika

Erről megoszlanak a vélemények: vannak, akik attól tartanak, hogy ha van egy fejlettebb civilizáció, mint az emberi, a gyarmatosítás (emberi) logikáját követve feltétlenül az igája alá fogja hajtani a Földet, mások szerint a pángalaktikus gégepukkasztó barátság lehetősége sem kizárt. Megint mások szerint az is elképzelhető, hogy vannak idegenek, tudnak is rólunk, de egyszerűen nem érdekli őket, hogy mi folyik itt, esetleg megfigyelőként, nem pedig gyarmatosítóként érkeznek a Földre, vagy legalábbis a bolygó közelébe.

Sheri Wells-Jensen, a Bowling Green Állami Egyetem angolprofesszora nem tart tőle, hogy nagy baj lenne az üzenetből: szerinte ugyan lehet vitázni arról, hogy pontosan mi legyen az üzenet tartalma, de ez nem jelenti azt, hogy az emberiségnek ne kellene kinyújtana kozmikus csápjait mások irányába, hátha barátságos csápfogást eredményez ez az ötlet. Az eddigi lassan ötven év után ráadásul felesleges abban bízni, hogy ha van egy ellenséges szándékú idegen faj, az ne tudna rólunk: épp eléggé világgá kürtöltük, hogy létezünk, a többi meg már a fogadó félen múlik.

Csomagkövetés

Aki akár válaszolhat is: a sci-fi tele van olyan történetekkel, ahol ez megtörtént, igaz, a legtöbbször nem lett jó vége (itt elég Fred Hoyle könyveire gondolni: a Fekete felhőben sem volt hibátlan a kommunikáció, az Androméda sem ígért sok jót, és a klasszikus Osszián küldetése sem épp az intergalaktikus vagy bolygóközi barátságról szólt).

De nem kell mindig rosszra gondolni: Jiang szerint az emberiség közös felelőssége, hogy milyen üzenetet küld az űrbe, és hogy egyáltalán küld-e valamit, viszont ha küld, akkor olyat kell megfogalmazni, amit talán meg is értenek. A metrikus vagy bármilyen földi mérőrendszer eleve ki van zárva, ahogy a nyelvek is – marad a nullák és egyesek puritán nyelve, amit feltételezhetően bárki megért, aki eljutott arra a fejlettségi szintre, hogy egyáltalán fogni tudja az adást. Ez az entitás utána nyilván ki tudja bogozni azt is, hogy milyen más részei vannak még az üzenetnek. A kutatók semmit nem bíztak a véletlenre: miután az idő fogalma a Földön is egészen eltérő lehet, az ősrobbanástól számított (vagy becsült) időt rögzítik az elküldött üzeneten, így akármikor is érne célba a küldemény – már ha egyáltalán célba fog érni valaha –, a fogadó fél tudni fogja azt is, hogy a palackposta mióta bolyong az űrben.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: