A brit hajó elúszott, Hollandia betelt: hová menjen, aki nyugati egyetemen szeretne tanulni?

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Annak, hogy miért megy valaki az érettségi után nyugati egyetemre tanulni, a kalandvágyon, a külföldi diploma csillogásán, a feltehetően jobb elhelyezkedési lehetőségeken, a magasabb fizetésen és nagyobb presztízsen kívül mélyebb okai is vannak, különösen Közép-Kelet Európában, így Magyarországon is. A nyugat-európai egyetemekre a posztszocialista országokból érkező diákok nemcsak az oktatási mobilitás nyújtotta előnyök miatt vágnak neki annak, hogy külföldi egyetemen tanulhassanak, hanem a szocializmusban felnőtt szüleik be nem teljesült utazási vágyait és a nyugati felsőbbrendűségbe vetett szilárd hitet is megörökölték. „A mobilitási döntéseikben kulcsfontosságú ez a »nyugati« metanarratíva ” – írja Mette Ginnerskov-Dahlberg antropológus, a svéd Uppsalai Egyetem oktatásszociológiai kutatója, A »Nyugat« örökölt álmai: kelet-európai diákok útja Dániába című tanulmány szerzője arról, hogy miért akarnak a kelet-európai diákok Nyugat-Európában tanulni – mármint azon túl, hogy egy ottani egyetem diplomájától jobb életet remélnek. „A szüleiknek fontos szerepük volt abban, hogy a gyerekeiket arra bátorítsák, amit ők maguk sokszor nem tehettek meg: hogy minden lehetőséget megragadjanak, hogy belekóstoljanak az országhatárokon kívüli életbe” – írja Ginnerskov-Dahlberg.    

„Apám állandóan azt mondta, hogy Magyarország politikailag egy szörnyű hely, és ezt nemcsak a szocializmusban eltöltött gyerekkorára, hanem az Orbán-rezsim akkor már 7 éve tartó uralmára is értette” – mondta a 23 éves Tamás, aki egy budapesti elitgimnáziumban szerzett érettségije után ment ki 2017-ben Angliába bölcsészetet tanulni. Tamás példája megerősíti Ginnerskov-Dahlberg elméletét, és jól mutatja, mennyire benne van a levegőben, hogy nemcsak a többet érő diploma, hanem a kelet-európai nyomorúság elől is el kell innen menni nyugatra.  

Azt viszont, hogy hány magyar fiatal megy külföldi egyetemre, nehéz pontosan megmondani; az Engame Akadémia 2016-os, nem reprezentatív vizsgálatában 10 ezer főre becsülték a külföldön tanuló diákok számát. A jelentésből ugyanakkor kiderül, hogy a legtöbb országból nem állnak rendelkezésre pontos statisztikák arról, hogy hány magyar diák tanul az ottani egyetemeken, így becsléseiket ők is elsősorban nemzetközi statisztikákra támaszkodva készítették el. Forrásmegjelölés nélkül szoktak még 15 ezer külföldön tanuló magyar diákot is emlegetni – ez nagyjából a magyar diákok 6 százalékát jelenti, ami alacsonyabb arány, mint a Lengyelországból vagy Romániából külföldre menő diákok aránya. 

Ha sikeres akarsz lenni, inkább elmész külföldre

Hogy milyen további okok miatt választanak a magyar diákok külföldi egyetemet? A 18 éves Klári, aki idén érettségizik egy budapesti gimnáziumban, és már felvették az Amszterdami Egyetem politológia szakára, azt mondta: „egyrészt kicsit mindig tájidegen voltam a gimiben, és nincs az, hogy a legjobb haverjaimat itt hagynám, másrészt mindig a Corvinus volt a képben, amit édesapám a mai napig Marx Károlynak hív, és mindig kérdezi, hogy »ugye jelentkeztél oda is?«, de voltam ott valami rendezvényen, és, tisztelet a kivételnek,  úgy éreztem, hogy ez egy nyálelitképző. Ugyanez van a gimiben is, mindenki színtiszta tanuló, de fogalmuk sincs a közéletről, például arról, hogy kire fognak szavazni. Azt remélem, hogy kint majd értelmesebben lehet beszélni az emberekkel a világ dolgairól.”

„Az egész iskolában és az osztályban is az volt a közhangulat, hogy a magyar egyetemek szarok, és ha sikeres akarsz lenni, akkor inkább elmész külföldre. Nyomás a szülőktől, nyomás az elitgimnázium felől, az érzés, hogy a magyar egyetemek le vannak szedálva és bénák, de a kalandvágy is szerepet játszott benne, meg az újdonság iránt érzett izgalom. És volt egy olyan közvélekedés is, hogy egy jó angol egyetemről könnyebben átvesznek egy jó mesterszakra, onnan meg egy jó munkahelyre. De ezen igazából akkor egyáltalán nem szorongtam, bele sem gondoltam ebbe hosszú távon, ez inkább az egészben implikálva volt. És a haverjaim is külföldre akartak menni” – mondta Tamás arra a kérdésre, hogy miért Angliában végezte az egyetem alapszakát (BA).

A brexit előtt Nagy-Britannia volt a legnépszerűbb

A célországok közül az elmúlt években Ausztria, Németország, Dánia és az Egyesült Királyság volt a legnépszerűbb a magyar egyetemisták között, de ezt a sorrendet teljesen átírta a brexit azzal, hogy a brit felsőoktatási minisztérium 2020 nyarán bejelentette, hogy az addigi 9250 fontról (kb. 4 millió forint) átlagosan 27 ezerre (kb. 12 millió forint) is emelkedhet az éves tandíj, és emellett eltörlik a teljes összeget fedező diákhitelt, amit korábban a kint tanuló magyar diákok 85-90 százaléka vett igénybe. És mivel Nagy-Britannia kilépett az egységes piacról, és megszűnt a szabad mozgás joga is, az új bevándorlási szabályok értelmében az Európai Unióból érkező hallgatóknak 2021. június 30. után diákvízumot kell szerezniük (körülbelül 350 font), emellett nemzetközi egészségügyi pótdíjat (évi 470 font) kell fizetniük ahhoz, hogy hozzáférjenek a nemzeti egészségügyi szolgáltatáshoz. Ez alól többek között azok mentesülnek, akiknek van az Egyesült Királyságban „letelepedett" (settled) vagy „előzetesen letelepedett" (pre-settled) státuszuk, mert akkor továbbra is jogosultak lesznek a korábbi, most csak a britek számára elérhető kedvezményes tandíjra és a hozzá kapcsolódó kedvezményes hitelre. A változások gyakorlatilag a magyar diákok brit egyetemi pályafutásának végét jelentették: a 2021 őszén kezdődő tanévben szakértői becslések szerint 90-95 százalékkal kevesebb magyar kezdte meg az egyetemet, mint az azt megelőző években. 

Eredetileg Klári is Angliába akart menni, „mert ott lettek volna ilyen nagyon specifikus szakok, amikről úgy éreztem, hogy nekem vannak kitalálva.  Ott egyszerre lehetett volna tanulni pont azt a három dolgot, ami engem érdekel: politikát, filozófiát és közgázt. Ott ez nagyon menő dolog, és úgy tudom, hogy ez így nem is annyira elterjedt Európa többi országában, mint Angliában. Aztán jött a brexit, a tandíjat brutálisan megemelték, 8-9 millió forint lett volna ez a szak évente, és akkor ez még csak az alapképzés. Így jött a képbe Hollandia, ami a második választás volt mindig is.” 

Két évvel ezelőtt még Nagy-Britannia volt az egyetemi diploma megszerzésének egyik legnépszerűbb célpontja a világon; az Egyesült Államok után a második helyen állt – írta John Speed, az Európai Számvevőszék volt igazgatója egy 2020-as tanulmányban, aminek címe Az uniós hozzáadott érték elvesztése - az Egyesült Királyság egyetemein tanuló uniós hallgatók esete. Speed szerint ennek oka, hogy a brit egyetemek a világ legjobbjai között vannak, híresek a világszínvonalú kutatásaikról, és a brit egyetemi diplomákat a munkaadók és a tudományos életben is bárhol a világon elismerik. Nem beszélve arról, hogy az angol nyelv számos ágazatban lingua francává vált.

Úgy éreztem, kilógok

„Bár kicsit idegen voltam az első évben, úgy éreztem, hogy kilógok, és volt egy olyan érzésem, hogy mindenki egy számomra ismeretlen hullámhosszon van, és csak kívülről szemlélem ezt az egészet, de meglepő volt a kontraszt az angol egyetem és a magyar gimnázium között – mondta Tamás. – Nagyon felszabadító volt, hogy mennyi szabadságot ad [az angol egyetem] a tanulásban; csomó szemléletbeli tudást adott, ami meg rengeteg kérdésben megváltoztatta a gondolkodásomat. Ehhez képest az itt maradt barátaim elmeséléséből úgy tűnik, mintha például a bölcsészkar a gimi meghosszabbítása lenne, rengeteg órával és számonkéréssel”.

Speed szerint mindenki nyert az EU-ból Nagy Britanniába érkező kiváló diákokkal: ők a világ legjobb egyetemein szerezhettek tudást, készségeket, kritikus gondolkodást és kapcsolatokat, ami megkönnyítette későbbi szakmai boldogulásukat, az uniós hallgatók pedig gazdagították az egyetemi tudományos és kulturális életet, fokozták a sokszínűséget, és erősítették a toleranciát. A brexittel ugyanakkor drasztikusan meg fog változni minden, kesergett Speed még 2020 őszén, a december 31-ig tartó átmeneti időszak vége felé. Igaza lett. 


Közvetlenül azután, hogy Nagy-Britannia felsőoktatási minisztere bejelentette az új tandíjrendszert és azt, hogy a 2021-2022-es tanévtől már az uniós diákoknak is a nemzetközi tandíjat kell fizetniük, az európai egyetemeket és szakokat bemutató Study.eu  2020 nyarán 2500 olyan uniós diákot kérdezett meg, akik az Egyesült Királyságban készültek továbbtanulni arról, hogy a tandíj különböző mértékű, 10, 25, 50 és 100 százalékos emelése milyen hatással lenne terveikre. A válaszadók 84 százaléka azt mondta, hogy biztosan nem tanul az Egyesült Királyságban, ha duplájára emelik a tandíjakat (végül ez a forgatókönyv valósult meg), 14 százalékuk pedig sokkal kevésbé tartotta valószínűnek, hogy oda megy egyetemre. A kutatás szerint ez az összes nem brit hallgató 25 százalékának elvesztését jelenthette. Ami az alternatívákat illeti, az eredetileg Nagy-Britanniába készülő válaszadó diákok közel fele mondta, hogy Hollandiába menne, több mint egyharmaduk pedig Németországot vagy Írországot jelölte meg.  

Nagy-Britannia eltűnt a közép-kelet-európai diákok térképéről

Ami a felmérésből még csak sejthető volt, a valóságban is bekövetkezett: a brit egyetemekre való jelentkezéseket bonyolító független szervezet, az UCAS tavalyi adatai szerint az egyes országokból háromnegyedével esett vissza az ottani egyetemek iránti kereslet a 2022-es tanévre, a közép- és kelet-európai országokból érkező jelentkezések száma pedig egyenesen szabadesésnek indult. A tavalyi adatok szerint a június végéig a képzésekre jelentkező uniós jelentkezők száma a felére csökkent 2020-hoz képest, már ha nem számoljuk Írországot, amelynek diákjai továbbra is a korábbi feltételekkel jelentkezhetnek brit egyetemekre. A radikális csökkenés leginkább a közép- és kelet-európai országokból jelentkezők miatt következett be: az adatok szerint a Horvátországból, Lengyelországból, Szlovákiából és Bulgáriából érkezők száma esett vissza a legnagyobb mértékben, 72-74 százalékkal. Ezeknek az országoknak a diákjai tavaly együttesen az uniós pályázók mintegy 16 százalékát tették ki, most ez az arány mindössze 6 százalék. Ezzel szemben a nyugat-európai országokból érkező jelentkezők számának csökkenése kevésbé volt drámai: Franciaországban,  Spanyolországban és Németországban körülbelül egyharmadával esett vissza a brit egyetemekre jelentkezők aránya.

Hollandia lassan betelik

2017-ben, amikor Tamás úgy döntött, hogy Angliába megy egyetemre, nála is felmerült Hollandia és Dánia alternatívaként, „de lebeszéltek a szüleim azzal, hogy nehezebb lesz úgy munkát találnom az egyetem mellett, hogy az ország nyelvét nem beszélem, és közben meg Angliában az is tetszett, hogy ott az utcán is angolul beszélnek. Plusz a brit egyetemek számítottak a legnívósabbnak, és a konkrét szak, amire akartam menni, nagyon jól hangzott, és nemzetközileg is kiemelkedően jónak számított”. Ezzel szemben Klári most érettségiző 34 fős osztályából hatan mennek külföldre, közülük négyen Hollandiába és ketten Ausztriába. Ez jól illusztrálja az új helyzetet, és azt, hogy mekkorát nyert Hollandia azzal, hogy az uniós országokon belül nemcsak a megfizethető tandíjával, de sokféle területet lefedő, már alapszakon is elérhető angol nyelvű kurzusaival a brit egyetemek első számú alternatívájává tudott válni.  

A 2021-2022-es tanévben rekordszámú nemzetközi diák iratkozott be a holland egyetemekre; jelenleg 115 068 külföldi diák tanul az országban, ami 12 százalékos növekedést jelent a tavalyi évhez képest – jelentette a Nuffic, a hollandiai oktatás nemzetközivé tételéért felelős kormányzati szerv. Ez azt jelenti, hogy a holland egyetemeken most minden negyedik elsőéves hallgató külföldi diák. A holland egyetemeken a német diákok vannak a legnagyobb arányban (24 534 fő), őket követik az olasz (7190 fő) és a román diákok (5648 fő). A brit diákok száma viszont negyedével csökkent, mert a brexit miatt mostantól nekik is a nem EU-tagországokra megállapított tandíjat kell fizetniük a hollandiai tanulmányokért. Magyarországról 1979 diák tanul idén holland egyetemeken.

Forrás: Nuffic

A túl sok diák se jó, panaszkodnak is a holland egyetemek

„A nemzetközi hallgatók száma túl gyorsan nő ahhoz, hogy az oktatás színvonalát magas szinten tudjuk tartani, és ez azt eredményezi, hogy az oktatás minősége nyomás alá kerül, ami mind a külföldi, mint a holland hallgatóknak káros lesz" – mondta Ruben Puylaert, a 14 holland egyetemet képviselő egyesülés, a Universities of the Netherlands szóvivője, érzékeltetve azt, hogy Hollandia jórészt a brexitnek köszönhető népszerűségének vannak aggasztó árnyoldalai is. A holland egyetemek már korábban is sürgették a kormányt, hogy szabjon felső határt a beengedett nemzetközi diákok számának, és fontolja meg, hogy engedélyezi az egyetemeknek a beiratkozási kvóták meghatározását az angol nyelvű szakokon, és azt is kérik, hogy szakonként meghatározhassák a nem az Európai Gazdasági Térség országaiból érkező hallgatók maximális számát.  

Forrás: Nuffic

Kollégium és albérlet helyett kemping és menekültközpont

A hollandiai egyetemi lét elsőre jelentéktelennek tűnő, mégis komoly problémája a szállás. „Úgy tudom, hogy Amszterdamban úgy 10 ezer diák kezd ősszel, akikre jut körülbelül 2 ezer kollégiumi férőhely, és szerencsekerék dönti el, hogy ki kapja meg őket” –mondta Klári, aki Hollandiában készül tanulni. A holland sajtóban már 2017-ben is jelentek meg cikkek arról, hogy a lakáshiány miatt az egyetemisták arra kényszerültek, hogy Utrechtben egy kempingben, Groningenben pedig egy menekültközpontban szálljanak meg, amit azért nyitottak meg újra, hogy enyhítsék a lakáshiányt. 

2021 szeptemberében Groningenben tüntetés is volt: a diákok elfoglalták a Groningeni Egyetem épületét, hogy tiltakozzanak a városban élő diákok akut lakhatási válsága ellen, és azt követelték, hogy az önkormányzat és az egyetem azonnal biztosítson ingyenes szükséglakást a város összes hajlék nélkül maradt diákjának. A tüntetők a hajléktalan diákok megsegítésére SOS (Shelter Our Students, adj menedéket a diákjainknak) néven kampányt is indítottak, ami a couchsurfingre megoldásra épült, és amire rövid időn belül 550 szállás nélkül maradt diák jelentkezett. 

Egy tanulmány szerint a 2020-ban 22 ezer Hollandiában tanuló diákot érintő lakáshiány a 2024-25-ös tanévre legalább 50 ezerre emelkedik, ráadásul ez még a legjobb forgatókönyv arra az esetre, ha 2024-ig valóban sikerrel járnak a 18 ezer diákszállás-férőhely létrehozására vonatkozó tervek. A brexit hatása a jelek szerint egyébként annyira megnövelte a Hollandiába jelentkezők számát, hogy a holland oktatási minisztériumnak 2020-ban új előrejelzést kellett készítenie, és az akkori becslések szerint a 2024-25-ös tanévben 103 ezerrel több hallgató lesz az egyetemeken, mint ahogyan azt korábban jósolták. 

Hollandián kívül is van élet

Ha a külföldre vágyó magyar diák angol nyelven oktatott szakokat és kurzusokat keres, Hollandián kívül is van hol szétnéznie. Bár Írország, Hollandia és Németország stabilan vezetik Európában az angol nyelvű programok számának listáját – olvasható a British Council és Studyportals közös, Az angol nyelvű programok változásai 2021 című jelentésében –, Franciaország és Spanyolország sincs sokkal lemaradva tőlük, a leggyorsabban növekvők között pedig ott találjuk Portugáliát, Ciprust, Finnországot és Belgiumot. Dánia és Norvégia viszont csökkentette angol nyelvű kurzusainak kínálatát, mert túl sok külföldi diák tartotta vonzónak a két ország ingyenes egyetemeit és szociális juttatásait.  

„Ami az angol nyelvű mesterszakokat illeti, bölcsészet, amit én tanultam, szinte csak Angliában és Hollandiában van. A többi uniós országban angol nyelven inkább biznisz, természettudományos vagy környezetvédelemmel kapcsolatos mesterszakok vannak” – illusztrálja Tamás az egyes országok közötti eltéréseket. 

Bár az uniós hallgatók nagyjából ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek bármely tagországban, mint a hazai diákok, így bárkinek jár a több uniós országban is biztosított állami egyetemi tandíjmentesség vagy akár a magyar költségtérítéses egyetemeknél jóval olcsóbb tandíj, egy nyugati egyetem még így sem egy olcsó mulatság egy magyar diák számára – mondta egybehangzóan Klári és Tamás. „Magyarországról alapvetően ezt a gazdag családok gyerekei tehetik meg, mert ha sikerül is az egyetem mellett munkát találniuk, muszáj egy kezdőtőke az induláshoz” – mondta Tamás, míg Kláriéknál az a családi egyezség, hogy „az első évben kifizetnek mindent a szüleim, és a következő évtől már szeretnék dolgozni és valamennyire eltartani magamat”. 

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: