Túlterheltek a diákok és a tanárok? Szánalmasan alacsony a pedagógusok fizetése? A tanulóknak unalmas és haszontalan dolgokat kell magolniuk az iskolában? Az emberek nagy része az összes feltett kérdésre kapásból igennel válaszolna, sőt még folytatni is tudná a panaszáradatot. Az oktatási rendszer eredményességének mélyrepülése miatt a szakemberek is fogják a fejüket, de a magyar oktatás rákfenéje nem a Fidesz kormányra kerülésével kezdődött – ők csak tetézték a bajt.

Míg a szülőknek és a gyerekeiknek az állami oktatás folyamatosan romló színvonala, a tanárhiányból fakadó helyettesítgetés, a nem szakos tanárok által tartott szaktárgyak, az egyentankönyvek, a tanórák és a tanulnivaló mennyisége, valamint az infrastruktúra megállíthatatlannak tűnő romlása fáj a leginkább, a szakemberek az oktatás egészének minőségét kritizálják. A komplex problémahalmaz része az alacsony bérek miatt egyre növekvő pedagógushiány, a szakmai autonómiájuktól megfosztott tanárok és intézmények, a túlzott központosítás, a minőségbiztosítás elemeinek teljes kiüresítése, az iskolák közötti különbségek folyamatos erősödése, ami miatt vannak olyan helyek, ahonnan nincs út az érettségit adó iskolákba. A tanárképzés nem hatékony, így nem készít fel a pedagógiai differenciálásra, ami miatt egyenes út vezet a korszerűtlen tanítási módszerekhez.

Vajon a választások előtt pár héttel, egy ilyen kiélezett helyzetben, milyen alternatívát képes nyújtani az egyesült ellenzék és a többi párt?

Az ellenzék a Fidesz által tönkretett oktatás megjavítását ígéri

Az Egységben Magyarországért március közepén mutatta be Csak felfelé! - Az emelkedő Magyarország című választási programját. A 2020 novemberében ellenzéki pártok képviselőiből, a Civil Közoktatási Platformból és az egyes témákhoz meghívott szakértőkből megalakult Szakértői Elegy a Társadalomért Alapítvány Oktatási Szakbizottsága 100 pontban sorolta fel az általa javasolt rendszerszintű, illetve problémaspecifikus beavatkozási pontokat. Témáik között az oktatáspolitika alapelvei, az esélyegyenlőtlenség és szelekció, a társadalmi, technológiai és munkaerőpiaci kihívások, a globalizáció és a fenntartható fejlődés, de a felsőoktatás és a felnőttképzés is szerepel.

Az ellenzék oktatási felelőse, Tóth Endre idén januárban még azt nyilatkozta, hogy az utolsó simításokat végzik azon az oktatási programon, amelyben a frontális tanulásszervezési módszertől eltérő, változatos oktatási gyakorlatokat támogatnák, emellett szeretnék, ha a pedagógusi szakma jól fizető, kreatív munka lenne, amiben a tanár jelentős szakmai autonómiával rendelkezik. Új nemzeti alaptantervet készítenének, amit oktatáspolitikusok helyett szakértőkkel, diák- és pedagógusszervezetek bevonásával írnának meg. Januárban Tóth szerint a pártok még nem látták világosan, hogyan nézne ki az iskolák fenntartása, de a szabad iskolaválasztás problémáját is említette, hiszen „a jobb helyzetű szülők többnyire olyan iskolák mellett döntenek, ahová kevesebb »problémás« gyerek jár, mert úgy gondolják, ott magasabb színvonalú az oktatás. Igazuk is van, hiszen ez egy öngerjesztő folyamat. Minél inkább menekül a középosztály, annál inkább lecsúszik az iskola, ahol csak a hátrányos helyzetű gyerekek maradnak.”

A januári bizonytalanság után a március 9-i választási programbemutatón Márki-Zay Péter már azt mondta, hogy

• az ellenzék megszüntetné a Klebelsberg Központot és
• olyan fenntartói rendszert építenének ki, amely biztosítja a települési önkormányzatoknak, illetve általában a helyi közösségeknek és az oktatás érintettjeinek (diákok, szülők, pedagógusok) aktív részvételét a fenntartói döntések előkészítésében és meghozatalában.
• A fenntartást a normatív, egységes és kiszámítható támogatás biztosítaná és a rendszer összköltségvetését az uniós átlag fölé növelnék.
• Külön normatív támogatást biztosítanának a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásához.
• Az állami, az egyházi és az alapítványi iskolákra azonos szabályok vonatkoznának, a finanszírozást szektorsemlegessé tennék.
• Újra szabaddá tenné továbbá a tankönyvválasztást, és
• ingyenes laptopokat biztosítana, hogy a digitális átállással „könnyebb legyen az iskolatáska”.

Az első diploma ingyenes lenne mindenki számára – mondta el beszédében Márki-Zay, a pedagógusok béréről és munkakörülményeiről pedig azt ígérte, hogy

• a pedagógusbéreket addig emelnék – a ciklus folyamán legalább 50 százalékkal –, hogy megálljon az elvándorlás.
• Helyreállítanák a bérek értékállóságát biztosító garanciákat, sőt
• szolgálati lakásokat is építenének, így segítve a tartósan létszámhiánnyal küzdő intézményeket.
• Visszaállítanák az iskolák és pedagógusok szakmai önállóságát,
• a kötelező kerettantervek helyett választható mintatanterveket és oktatási programcsomagokat tennének elérhetővé.
• A pedagógusképzés és -továbbképzés rendszerét megújítanák, hogy minden pedagógus megszerezhesse a személyre szabott, differenciált és a készségek fejlesztésére összpontosító modern pedagógiai és digitális kompetenciákat.

Egyenlő esélyeket szeretnének biztosítani minden diák számára és támogatni őket, hogy „megtanuljanak gondolkodni” – mondta szenvedélyesnek szánt beszédében Arató Gergely oktatásért felelős DK-s politikus, aki szerint a Fidesz mindent megtett az oktatás szétrombolásáért, de az ellenzék majd megjavítja azt. Ennek érdekében a jelenlegi széttöredezett oktatásirányítás helyett önálló és egységes oktatási minisztériumot állítanának, a hangsúlyt pedig arra helyeznék, hogy a lexikális tudás helyett a 21. században szükséges készségeket fejlesszék. „Támogatjuk a pedagógiai innovációt, a modern pedagógiai gyakorlatok számára több teret biztosítunk. A diákok számára – magolás helyett – nagyobb teret hagyunk a kritikai gondolkodás, a vitakultúra, a problémamegoldás, a gyakorlati készségek, a kíváncsiság-vezérelt gondolkodás fejlesztésére.” Minden diák számára garantálnák egy idegen nyelv megtanulásának a feltételeit, hogy legalább középfokon bírjanak egy idegen nyelvet az érettségiig.

A magyar oktatás legsúlyosabb problémáját jelentő társadalmi egyenlőtlenségeket, amelyet az iskolák képtelenek ellensúlyozni, azzal csökkentenék, hogy kiemelten támogatnák a hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű vagy más szempontból kiemelt figyelmet igénylő gyermekek oktatáshoz való hozzáférését, az őket befogadó intézményeket és a szociálisan hátrányos térségek családsegítő és szociális rendszerét. Kiemelt díjazást szánnak a hátrányos helyzetű tanulókkal foglalkozó pedagógusoknak és a korai szelekció és szegregáció visszaszorítását ígérik, amihez pedagógiai asszisztenseket, segítő szakembereket és pedagógiai módszereket biztosítanának. A sajátos nevelési igényű (SNI) tanulóknak ingyenes fejlesztést, az érintett oktatási intézményeknek szakembereket, a tanulóknak és szüleiknek a szakszolgálatok rendszerének megerősítését ígérik.

A szakképzés területén azt ígérik, hogy jól adaptálható tantervek bevezetésével biztosítanák az általános műveltséghez, a nyelvi és informatikai tudáshoz, az alapképességek fejlesztéséhez, a tanuló egyéni képességeinek kibontakoztatásához szükséges feltételeket. Tervezik, hogy a vállalati szférát is érdekeltté teszik a gyakorlati képzésben. Az egyik legfontosabb vállalásuk, mint azt Márki-Zay elmondta, hogy visszaállítanák 18 éves korig a tankötelezettséget. A lemorzsolódást mentor- és ösztöndíjprogramok bevezetésével akadályoznák meg.

A szélsőjobbosok szerint az iskolai erőszak cigány-magyar konfliktus

A szélsőjobbos pártok közül a Mi Hazánk Mozgalom a többi pártot kissé megelőzve már az év elején bemutatta Virradat Program Magyarország felvirágoztatására elnevezésű választási programját, amely négy oldalban foglalkozik az oktatásra vonatkozó tervekkel. Az egyes pontok 6-10 sorban kifejtett szövegei leginkább a Mi Hazánk Mozgalom ideológiai elképzeléseit tükrözik: a nemzeti értékek átadása, a hazafias nevelés, vagy az „értéksemlegesség” elutasítása többször is felbukkan, de hogy mindez a cserkészethez hasonlító gyerekmozgalom erősítésén túl milyen módon, milyen pedagógiai módszerekkel történne, az nem derül ki a programjukból, ahogyam az sem, miként szeretnék a szakképzés presztízsét visszaállítani. Annyi bizonyos, hogy kiállnak a szegregált oktatás fontossága mellett, amivel azokat a tanulókat sújtanák, akik „képtelenek a normákat tartani”. A romák leszakadó rétegeinek gyerekeit bentlakásos iskolákba tennék, az iskolai erőszakot pedig egyenesen cigány-magyar konfliktusként határozzák meg. A Fidesz által a köztudatba erőszakolt LMBTQ ügyet egy P betűvel is megtoldották, ami feltehetően a pedofilt jelenti. A kérdésről a szakmainak szánt programanyagban minősítő és degradáló leírást adnak.

A covidszkeptikus Gődény Györgyhöz köthető Normális Élet Pártja (NÉP) választási programjában másfél oldalban írnak az oktatásról, amiben szó esik az anyanyelvről, a vitakultúra fejlesztéséről, az egyetemen való tanulás jogáról, a pedagógusok megfelelő bérezéséről, de olyanokról is, mint a reklámok kritikus nézésének megtanítása, ami figyelemre méltó egy álhírek terjesztésből népszerűségre szert tett pártvezér programjában.

„Ki a papokkal az iskolából!”

A Munkáspárt és az Igen Szolidaritás Mozgalom (ISZOMM) szövetsége által fémjelzett szélsőbalos oktatási koncepcióiban arról lehet olvasni, hogy „helyreállítjuk a mai kapitalizmusban tönkretett oktatás- és nevelésügyet. (…) Visszaállítjuk az iskolai és iskolán kívüli nevelést. Támogatjuk a vidéki és városi közösségek létrejöttét, ahol a fiatalok társadalmi tapasztalatokra tehetnek szert.” Az ISZOMM pártprogramja szerint mindenki számára ingyenessé tennék a diploma és a szakma megszerzését, de az élethosszig tartó továbbtanulás lehetőségét is. A tankötelezettséget ők is 18 évre emelnék, és újra egyszintűvé tennék az érettségit. Papokat viszont nem szeretnének az iskolákban látni, de az integrált oktatást is megszüntetnék. Az egyházi és magániskolák kiemelt állami támogatását megvonnák, míg a szociálisan hátrányos helyzetű térségekben, valamint a sérült gyerekekkel dolgozó pedagógusoknak jövedelemadó alóli mentességet adnának.

A Kétfarkú Kutya Pártnak a cikk megírásának pillanatában nem volt választási programja, megkeresésünkre azt válaszolták, hogy „egyelőre csak a régi programunk van: megszüntetnénk, a mi gyermekeink úgyis külföldön tanulnak”. A Megoldás Mozgalom ugyancsak nem cizellálta túl az oktatás ügyét, annál több nem derült ki a programjukból, hogy minden 14. életévét betöltött diáknak ingyen laptopot adnának.

Az elmúlt 30 év közhelyeit pofozgatja mindenki

Nagy kérdés, hogy miért félnek vagy miért nem tudnak a pártok érdemben hozzányúlni a közoktatáshoz. Kétségtelenül olyan megkövült monstrumról van szó, aminek a megváltoztatásához nem vésőre, hanem légkalapácsra lenne szükség. Strukturális változások kellenének, amelyek olyan szinten sértenék az elit érdekeit, hogy egyik politikai erő sem merte felvállalni azok beharangozását. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok szelekciót erősítő rendszerének felszámolása, a falusi kisiskolák létének kérdése vagy az általános iskola belső tagolásának átalakítása az alapkészségek fejlesztésének és erősítésének irányába olyan átalakításokat igényelne, amire láthatóan az ellenzéknek sincs érdemi stratégiája.

A közoktatás válságára az ingyenesen kiosztott laptop nem igazi válasz, ahogy szemléletváltozás nélkül a szabad tankönyvválasztás sem old meg semmit. Érdemi pedagógiai differenciálás nélkül a tanárok képtelenek lesznek a gyerekek sokféleségét kezelni, vagyis marad a homogenizációra való törekvés, ami az iskolák közötti szelekció melegágya. Ha a pártok ígéreteit nézzük, tényleges strukturális változások továbbra sem várhatók, vagyis borítékolható, hogy marad a szakadék az átlagos budai általános iskola és egy észak-borsodi település iskolája között. Aki megteheti, vélhetően a jövőben is alternatív és magániskolába íratja majd a gyerekét, mint ahogy a kiváló oktatást nyújtó állami gimnáziumokba is azok fognak bekerülni, akiket magántanárok készítenek fel a felvételire.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás