Jókora aggodalmat okozott a majomhimlő, de jelentős járványra kevés az esély
Immár több mint 131 igazolt megbetegedést okozott több európai országban, emellett az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és Izraelben a majomhimlő, egy Közép- és Nyugat-Afrikán kívül ritka, emberek közt nehezen terjedő vírusos fertőzés. Az Egészégügyi Világszervezet (WHO) által kedden közölt információk szerint 106 további eset áll vizsgálat alatt, és a járvány egyelőre kontroll alatt tarthatónak, illetve limitáltnak tűnik.
Az először 1958-ban azonosított, a himlővírusokhoz tartozó kórokozónak a jelenlegi megbetegedésekhez köthető, nyugat-afrikai változatai influenzaszerű tünetekkel és jellegzetes kiütésekkel járó, viszonylag enyhe megbetegedést okoznak, amiből a legtöbben néhány hét alatt felgyógyulnak. Az embert bizonyítottan először 1970-ben, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (Zaire) megfertőző kórokozó terjedése a WHO szerint közeli kapcsolatot igényel, így az egészségügyi dolgozók, a fertőzöttekkel együtt élők és szexuális partnereik vannak kitéve a legnagyobb kockázatnak. Ezért úgy vélik, hogy a járványügyi válasznak is a fertőzöttekre, valamint közeli kontaktjaikra kell összpontosítania, és jelenleg Sylvie Briand, a WHO globális járványügyi vészhelyzetekre való felkészülésért felelős vezetője szerint különösen fontosnak tűnik a nemi úton való terjedés megfékezése.
Bár célzottan majomhimlő elleni védőoltás nem létezik, a globális oltási kampánynak köszönhetően 1980-ra kipusztított fekete himlő elleni vakcina hozzávetőlegesen 85 százalékos védelmet ad a vírussal szemben. Múlt pénteken a brit kormány egészségügyi minisztere, Sajid Javid bejelentette, hogy az Egyesült Királyság a jelenlegi készlete mellé további, a majomhimlő ellen is hatásos oltásokat rendel, illetve Spanyolország, ahol több mint 30 majomhimlős esetet azonosítottak, már jelezte, hogy több ezer dózisnyi oltás megvásárlására készül, amit a fertőzöttek kontaktjainak oltására lehetne felhasználni.
A majomhimlő ellen egy eredetileg szintén fekete himlővel szemben kifejlesztett, tecovirimat nevű antivirális gyógyszer lehet még bevethető, amit az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) idén januárban hagyott jóvá kivételes körülmények közti felhasználásra. A szájon át szedhető gyógyszer a vírus sejtből való kijutását akadályozza meg, egyik burokfehérjének működésének gátlásával. Az Egyesült Államok által fenntartott stratégiai raktérkészlet a bioterrorizmus elleni védekezés nevében szinte az egész lakosság átoltásásra elegendő feketehimlő-vakcinát és kétmillió dózisnyi tecovirimatot tartalmaz.
Erős a gyanú, hogy nemi úton terjed
Müller Viktor elméleti biológus, az ELTE TTK egyetemi docense a mostani járványkitörés szokatlanságát és annak okait firtató kérdésünkre elmondta: úgy tűnik, valóban van emelkedő tendencia az emberi majomhimlős fertőzések előfordulásában, és ebbe illeszkedik ez a mostani esemény is, ami Afrikán kívül az eddigi legnagyobb feltárt terjedés. A vírusos fertőzésekkel, járványok modellezésével, illetve az immunrendszer és a kórokozók evolúciójával foglalkozó szakember szerint azonban ebből nem következik, hogy maga a vírus alkalmazkodna egyre jobban az emberhez.
Müller úgy véli, a jelenséget magyarázhatja az is, hogy „mivel a feketehimlőt a hatékony vakcina széleskörű alkalmazásával a hetvenes években sikerült gyakorlatilag kiirtani, az általános oltást megszüntették (Magyarországon 1979-ben), így a népesség védettsége nemcsak a fekete-, hanem a majomhimlő ellen is évről évre csökken; egyre kisebb azoknak az aránya, akik még megkapták a védőoltást. Könnyen lehet, hogy ez, és nem a vírus megváltozása áll az emberi terjedés erősödése mögött”.
A kutató szerint ugyanakkor azt sem lehet kizárni, hogy valóban az eddigieknél magasabb terjedőképességű vírusváltozattal van dolgunk. „A korábban ismert emberi megbetegedésekben a majomhimlő rossz hatásfokkal adódott át emberről emberre, de a koronavírus-járvány hullámai során láthattuk, hogy a kórokozók képesek időnként megváltozni, és ilyenkor a betegség lefolyása és terjedése is módosulhat. Figyelemreméltó, hogy a friss majomhimlős esetek jelentős részénél erős a gyanú, hogy nemi úton történt az átadódás, amit ennél a kórokozónál korábban nem figyeltek meg."
A vírus DNS genomjának szekvenciáját május 20-án publikálták portugál kutatók a virológusok és epidemiológusok által használt Virological weboldalon. Ennek és további mintavételekkel gyűjtött vírusgenomoknak az elemzése a következő napokban feltárhatja, hogy rendelkezik-e valamilyen szignifikáns változással a jelenleg terjedő törzs a korábban azonosítottakhoz képest. A vírus evolúciós rokonságát feltáró filogenetikai vizsgálat alapján, amelyet a Nextstrain vizualizált a napokban, annyi már most biztosnak látszik, hogy a törzs a vírus enyhébb megbetegedést okozó, nyugat-afrikai változatai közé tartozik.
A portugál szakemberek által május 23-án, a Virologicalon közzétett kezdeti vírus genom elemzés arra utal, hogy a jelenlegi, több országot érintő járványnak valószínűleg egy eredete van, és a 2018-2019 közt gyakori vírus változatokhoz képest átlagosan közel 50 pontmutációval rendelkezik a kórokozó. Úgy vélik, ez több, mint ami a himlővírusok genetikai változási sebessége alapján várható lenne. Erre egy lehetséges magyarázat az, hogy az emlősök sejtjeiben vírusok elleni védekezésért felelős APOBEC3 enzim okozta ezeknek a mutációknak a nagy részét a vírus genomban, felgyorsítva annak változását.
Raina MacIntyre fertőző betegségekkel foglalkozó ausztrál epidemiológus a Nature-nek elmondta, hogy a DNS-vírusok, mint amilyen a majomhimlő is, a koronavírushoz vagy influenzához hasonló RNS-vírusoknál hatékonyabban képesek kijavítani az örökítőanyagukban keletkező mutációkat, ezért szerinte kevéssé valószínű, hogy a majomhimlő terjedési képessége hirtelen jelentősen megváltozik.
A Közép- és Nyugat-Afrika trópusi erdeiben endemikus, időszakosan fertőzéseket okozó vírus gazdafaját nem tárták fel egyértelműen, de valószínűleg rágcsálók terjesztik a kórt. A vírus állatokról emberre vér vagy testfolyadékok, míg emberek között az amerikai járványügyi hivatal (CDC) szakértője, Andrea McCollum szerint légúti cseppek és közvetlen érintkezés segítségével terjedhet. Ahogy arra Kemenesi Gábor virológus felhívta a figyelmet, ez nem jelenti azt, mint hogy a légúti terjedés hatékonysága megközelíteni a covidét. A majomhimlő inkubációs periódusa, azaz a fertőződéstől és a tünetek megjelenésétől számított idő a WHO szerint általában 6-13 napra tehető, a tünetek pedig 2-4 hétig tarthatnak.
A mostani járványkitörés valószínűleg az Egyesült Királyságból indult ki egy Nigériából Angliába utazó első fertőzöttől, és igazolt esetszáma megelőzi az eddigi legnagyobb Afrikán kívüli terjedési eseményt, amikor az Egyesült Államokban 71 ember fertőződött meg majomhimlővel 2003-ban. Az Afrikán kívüli járványkitörések általában gyorsan elhalnak, ezért a szakemberek intenzíven kutatják a mostani, szélesebb körű terjedés lehetséges okait.
Nem olyan hatékony, mint a SARS-CoV-2
A Nature-nek nyilatkozó Jay Hooper, az amerikai hadsereg Fort Detrickben működő kutatólaboratóriumának virológusa úgy véli, hogy a majomhimlőt nem lehet a covidot okozó SARS-CoV-2-höz hasonlítani, mert nem képes annyira hatékonyan emberről emberre terjedni, és már a mostani járványkitörés előtt léteztek ellen vakcinák, illetve terápiák. A BBC-nek Jimmy Whitworth, a London School of Hygiene & Tropical Medicine (LSHTM) kutatója elmondta: „nem gondolom, hogy a lakosságnak ezen a ponton aggódnia kellene, de azt sem gondolom, hogy feltártuk mindazt, ami történik, vagy hogy kontroll alatt tartanánk [a vírust]."
„Kell-e akkor aggódnunk? Igen is, meg nem is – mondta Müller Viktor a Qubitnek. –Ahhoz, hogy a majomhimlő jelentős emberi járványt tudjon okozni, az immunitás csökkenésén túl valószínűleg a vírusban is nagyobb evolúciós változásra lenne szükség. Egy közeli nagy járvány valószínűségét emiatt nagyon kicsinek tartják a szakértők.” Müller szerint ugyanakkor „a szórványos terjedés ellen is minden eszközzel fel kell lépni, mivel a terjedés és az evolúciós alkalmazkodás közötti kapcsolat kétirányú. Nemcsak a jobb alkalmazkodás segíti a terjedést, hanem minden egyes emberről emberre ugrás olyan »szelekciós esemény«, ami az emberhez jobban alkalmazkodott vírusváltozatok túlélésének, átadódásának kedvez. Ez így egy önerősítő kört alkothat, és az ilyen folyamatok nehezen jósolhatók”.
„Pánikra nincs ok, de arra igen, hogy mindent megtegyünk az emberi esetek felkutatására és elszigetelésére, hogy minél kisebb esélyt adjunk a vírusnak az alkalmazkodásra. A fejlett egészségüggyel rendelkező országokban ezzel nincs is gond; azt kell felismerni, hogy elemi érdekünk, hogy ezt az erőfeszítést a kevesebb eszközzel rendelkező afrikai országokban is támogassuk, ahol a majomhimlő elsősorban előfordul” – mondta Müller, hozzátéve, hogy „az elmúlt két évben alaposan megtanulhattuk, hogy ha valahol kialakul egy hatékonyan terjedő kórokozó, akkor annak a terjedése nem áll meg a határokon”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: