„Van minek örülni és van mit ünnepelni, mert a kirekesztés és az alulreprezentáltság hosszú története után 2005 óta a felsőoktatásban tanuló nők száma világszerte meghaladja a férfiakét” – írja Times Higher Education (THE) és az UNESCO Nemzetközi Latin-Amerikai és Karibi Felsőoktatási Intézetének (IESALC) együttműködésében készült két részletben, idén márciusban és májusban megjelent Nemek közötti egyenlőség: hogyan teljesítenek az egyetemek világszerte? című jelentése. Bár az országok háromnegyedében meghaladja a nők száma a férfiakét, van két régió, ami kivétel: Dél- és Nyugat-Ázsia, ahol a nők megközelítik ugyan az egyenlőséget, de még mindig kevesebben vannak, mint a férfiak, és Afrika Szaharától délre eső része, ahol a nők egyértelműen alulreprezentáltak az egyetemeken – itt 2019-ben 100 férfire 76 női hallgató jutott.

A jelentéshez 2022-ben beérkezett legfrissebb intézményi adatok a 2020-as évre vonatkoznak, és a jelentés komoly előrelépésnek tekinti, hogy az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak (sustainable development goals, SDG) megfelelően egyre több intézmény szolgáltat adatot. A 17 fejlődési célból az ötös számú szól a nemek közötti egyenlőség megvalósításáról; az idei jelentésben 938 felsőoktatási intézmény adatai szerepelnek, ami a tavalyi 776-hoz képest 21 százalékos növekedést jelent.

A nők nagyobb arányának az egyetemeken több oka is lehet: egyrészt a fiúk kevesebben fejezik be a középiskolát, másrészt, ahogy korábbi cikkünkben írtuk, a férfiak a nőkhöz képest még mindig elég jól el tudnak boldogulni egyetemi végzettség nélkül is a munkaerőpiacon, amíg van kereslet a munkájuk iránt. A nők előnye persze nem azt jelenti, hogy a felsőoktatás minden területén megvalósult a nemek közötti egyenlőség: vannak országok, régiók és tanulmányi területek, nem beszélve tudományos pozíciókról és intézményi irányító testületekről, ahol még mindig fennáll az egyenlőtlenség – derül ki a jelentésből.

A nők informatikusnak és mérnöknek nem állnak, a férfiak pedagógusnak és szociális munkásnak

A STEM-tárgyakra (tudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika) még mindig kevesebb nő jelentkezik világszerte, bár már több ázsiai országban magasabb a nők aránya a STEM-szakokon, mint a művészeti, bölcsészettudományi vagy társadalomtudományi területeken. A nők jellemzően informatikusnak és mérnöknek nem jelentkeznek – itt a hallgatók kevesebb mint egyharmada nő –, miközben a pszichológia és a pedagógia tantárgyakra túljelentkezés van. (A férfiak alulreprezentáltsága a szociális területet lefedő szakokon azért aggasztó, mert így továbbra is a nők fogják ellátni az alulfizetett, de magas képzettséget követelő, gondoskodással kapcsolatos munkákat.) Ugyanakkor nem minden STEM-szakon van kevés nő: a fizika és a kapcsolt tudományok öt százalékpontra vannak az egyenlőségtől, míg az élettudományok esetében több a női, mint a férfi hallgató (57 százalékuk nő).

Ma már azokon a területeken is tapasztalható előrelépés, ahol a nők hagyományosan alulreprezentáltak: a férfiak körében népszerűbb szakok közül az üzleti és közgazdaságtudományok területéhez zárkóznak fel a leggyorsabban a nők (a 2015-ös 45,5 százalékról 2019-re 48,3 százalékra emelkedett a női hallgatók aránya). Az informatikában, bár kisebb mértékben, szintén nőtt a női hallgatók aránya (24,1 százalékról 25,5 százalékra), az élettudományok területén pedig már több a nő, mint a férfi (2015-ben 55, míg 2019-ben már 57,9 százaléka volt a nők aránya).

Ha viszont a különböző STEM-szakokon végzettek fizetési lehetőségeit vizsgáljuk, az látszik, hogy például Nagy-Britanniában a férfiak által dominált informatika és mérnök szakokon végzettek átlagkeresete 27, illetve 28 ezer font, míg a lányok által gyakrabban választott biológiából diplomázóké csak 23 ezer font, ami jól mutatja, hogy a női hallgatók épp az alacsonyabb fizetésű állásokhoz vezető szakokon felülreprezentáltak.

A világ 200 legjobb egyetemének mindössze 21 százalékának van női rektora

A nőknek nemcsak a PhD-programokban alacsonyabb az arányuk (2019-ben 46 százalék volt, az alacsony jövedelmű országokban mindössze 29 százalék), de az egyetemen tanítók között is csak 43 százalék a nők aránya, miközben ugyanez az arány az alap- és középfokú oktatásban 66, illetve 54 százalék. A kontextus kedvéért: a felsőoktatásban tanító nők aránya világátlagban az idők során folyamatosan emelkedett (1990-ben még csak 33,6, 2020-ban pedig már 43,2 százalék volt), a legnagyobb növekedés Dél- és Nyugat-Ázsiában volt, 30 év alatt 17 százalékpontos növekedés (jelenleg 40 százalék), a legkisebb növekedés, 2 százalékpont pedig a szubszaharai Afrikában volt, ahol jelenleg 24 százalék a női egyetemi oktatók aránya.

A THE egyetemi világranglistáját vezető 200 legjobb egyetem mindössze 21 százalékát vezeti nő – derül ki a jelentésből. Egy kilenc latin-amerikai országot vizsgáló felmérés szerint viszont az egyetemi rektorok 18 százaléka, míg egy 48 európai országot vizsgáló felmérés alapján csak 15 százalékuk volt nő, és ebből 20 országban, köztük Magyarországon, nem is volt női vezető. Az egyetemeken a női kutatók is kevesebben vannak (a világ összes kutatójának 39,7 százaléka nő), a férfiak a kutatásaikra is több pénzt kapnak, így átlagosan többet is publikálnak, sőt a különbség a vezető folyóiratokban megjelent publikációk esetében még nagyobb is, ahogy arra az Elsevier 2020-as, a nemek közötti egyenlőségről szóló jelentése is rámutat.

A világjárvány aztán végképp láthatóvá tette ezt az egyenlőtlenséget: az első hullám során és a lezárások hónapjaiban a publikációs számok általános növekedése mellett a női kutatók publikációs aránya már kevésbé tudott nőni, és ez a lemaradás a fiatalabb kutatónők esetében még nagyobb volt, mivel az iskolák, óvodák világszerte bezártak, a gyerekek ellátása pedig inkább rájuk hárult, mint a tudós apákra – olvasható a jelentésben.

Egy-egy ország genderpolitikája határozza meg, hogyan alakul az egyetemi világban a nemek közötti egyenlőség

A Magyar Tudományos Akadémián pár hete kirobbant ügy, miszerint az Akadémia idén megválasztott rendes tagjai között egyetlen nő sincs, jól rávilágít arra a problémára, amivel sok ország a mai napig küzd: hiába léteznek világszerte olyan kormányzati irányelvek, amik valóban sokat javítottak a nemek közötti arányok tekintetében, a tudományos életben és különösen a döntéshozói pozíciókban még mindig csekélyek a nők előrelépési lehetőségei.

A THE és az UNESCO jelentése szerint az egyetemi világban a nemek közötti egyenlőség mértéke nagyban függ a kormány általános genderpolitikájától. Vannak országok – ide tartoznak például a skandináv országok – amelyek politikájukkal hagyományosan támogatják a nők és férfiak közötti egyenlőséget, és a társadalom, a gazdaság minden területén támogatják a nők helyzetének javítását. Más országok mostanában indítottak ambiciózus programokat: Spanyolország például 141 célt tűzött ki a nők helyzetének javítására a jó kormányzás, a gazdasági igazságosság, az erőforrások méltányos elosztása, a szabadság és az erőszakmentesség, valamint az emberi jogok védelmének elvei mentén. De a kormányok a szülői szabadsággal, az egyenlő fizetésre, a megfizethető gyermekgondozásra és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogi keretek létrehozásával is befolyásolni tudják, hogy mekkora egyenlőség lesz a nemek között az egyetemeken, mivel a nőket leginkább családi kötelezettségeik akadályozzák meg abban, hogy a felsőoktatásban vezető pozíciót tölthessenek be.

Az egyetemre való bejutás csak egy része a történetnek: később az is fontos, hogy a nők bent maradjanak és a végén le is diplomázzanak, ehhez pedig az egyetemeknek további támogató intézkedéseket kellene hozniuk. Míg Afrikában és Ázsiában a fő hangsúly a bekerülésen van, és ezt követi a bent maradás és a diploma megszerzésének támogatása, Ausztráliában és Észak-Amerikában hasonló szintűek a bejutási intézkedések, de inkább arra összpontosítanak, hogy a nők be is fejezzék az egyetemet. Európában és Dél-Amerikában sem a bejutás támogatására, sem a bent maradásra, sem a befejezés támogatására nem helyeznek ilyen nagy hangsúlyt.

Bár a jelentés szerint a legtöbb egyetem azt állította, hogy vannak nőket támogató irányelvei, olyan intézmény sokkal kevesebb akadt, amely ezt kézzelfoghatóan bizonyítani is tudta. „Ez azt sugallja, hogy sok intézménynél valójában nem látszik, hogy mit tesznek a nemek közötti egyenlőség megvalósulásáért, és a legtöbb ilyen helyen az egyetemi közösség valószínűleg nincs is tisztában azzal, hogy az egyetemnek léteznek a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó irányelvei vagy a nők támogatását célzó programjai."

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: