Éjszaka, puszta kézzel fogtak maguknak csókát a neandervölgyiek
A neandervölgyiek által lakott barlangokban gyakran találtak vöröscsőrű csókától (Pyrrhocorax pyrrhocorax) származó maradványokat, ami magában még nem is lenne nagy csoda, hiszen ezek a madarak előszeretettel költenek olyan sziklaodúkban és barlangokban, ahol a neandervölgyiek is meghúzódtak, de a csontok állapota és nagy száma alapján a kutatók úgy gondolták, hogy a madarak húsa kedvelt táplálékul szolgált a számukra.
Guillermo Blanco evolúcióbiológus, Antonio Sánchez-Marco paleo-ornitológus és Juan José Negro biológus szerint a vágásnyomok, fognyomok és a megpörkölődött részek alapján viszont biztos, hogy nagy mennyiségben fogyasztottak csókát – madarat fogni viszont nehéz (igaz, Blanco és Nero ornitológusként tudták, hogy pont ezt a madarat éppen nem olyan iszonyú nehéz megfogni).
A három tudós ezért felkerekedett, és élőben tesztelte, hogy valóban olyan nehéz-e kezdetleges eszközökkel elkapni a csókákat, eredményeiket a Frontiers in Ecology and Evolution nevű szaklapban publikálták szeptember elején. A kutatók hipotézise az volt, hogy a neandervölgyiek éjszaka vadásztak a madarakra, amikor azok visszavonultak a fészkükbe, ezért éjjelente járták végig az Ibériai-félsziget barlangjait. Negro szerint ez azért is volt újszerű elképzelés tőlük, mert korábban a legtöbben azt feltételezték, hogy a neandervölgyiek éjszaka aludtak, nem vacsorázni indultak.
Két madár már kiadós vacsora
Egyes kutatók azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a neandervölgyiek már képesek voltak tüzet is rakni, arra azonban egyre több lelet utal, hogy akár képesek voltak létrehozni, akár nem, ha sikerült hozzájutniuk, használták. Blanco és társai zseblámpával váltották ki a fáklyát, a vadászathoz ezen kívül egy hálót vittek magukkal, ennyiből állt a felszerelés.
Negro szerint a csendben megközelített, a fénytől megriadó madarak teljesen lefagynak a meglepetéstől, és olyan könnyű begyűjteni őket, akár almát szedni a fáról. Azok a példányok, amelyek megriadnak a fénytől, a barlang bejáratánál kifeszített hálóban kötnek ki, a felfelé menekülő madarakat pedig akár röptében is el tudták kapni a kutatók. Egy ilyen vadászat alkalmával Blanco és társai puszta kézzel tíz csókát gyűjtöttek össze.
A kutatók összesen 296 gyűjtőútra indultak 70 különböző barlangba, ezek alatt összesen 5525 példányt ejtettek fogságba. A madaraknak ebben az esetben nem lett bajuk, szabadon engedték őket, a neandervölgyiek számára viszont Antonio Sánchez-Marco szerint egy ilyen kirándulás tényleg úgy nézhetett ki, mint az almaszüret. A paleo-ornitológus így gondolja, hogy egy neandervölgyi vadásztársaság egy vadászat alatt 40-60 csókát is elejthetett, egy felnőtt számára egy étkezésre pedig két madár bőségesen elengedő lehetett. Az már csak hab a tortán, hogy a madár állítólag még finom is: Marokkóban a mai napig különleges ínyencségnek tartják, amelynek az íze a páváéhoz hasonlít.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: