Milyen aspektusai vannak az orosz–ukrán emlékezetpolitikai háborúnak? Miként változott ez az erőtér a 2014-es, Majdan téri események óta? Egyáltalán mikortól beszélhetünk az emberiség történelmében emlékezetpolitikáról, és milyen törésvonalak mutatkoznak ezen belül a fejlettebb nyugati, illetve a kevéssé fejlett keleti térségekben? Többek között ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat a Glossza 21. epizódjának meghívott vendégei, Mélyi József művészettörténész, műkritikus, kurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem adjunktusa, valamint Romsics Gergely, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.

A beszélgetés kiindulási pontját az orosz–ukrán konfliktus jelentette, amelynek emlékezetpolitikai előzményei több évtizedre nyúlnak vissza. Mélyi József arra hívta fel a hallgatók figyelmét, hogy a felek ez idő alatt rengeteg emlékművet tüntettek el, írtak át és emeltek helyettük újakat. Ezzel együtt a Majdan téri események nyomán az ukrán és persze az orosz emlékezetpolitikában is új fejezet kezdődött. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szovjet hősi emlékművek felújítása Ukrajnában már 2005 folyamán megkezdődött, amelyből az orosz annexiós szándékot is ki lehetett (volna) olvasni. A kommunista, Szovjetunióhoz köthető emlékművek ledöntésével párhuzamosan zajlott a Krím annektálása és az új emlékművek felállítása, ami lényegében hidegháborús emlékezetpolitikai hadszíntért teremtett Ukrajnában. A jelenlegi helyzet különlegességét pedig leginkább az adja, hogy a modern technológiának köszönhetően a média és a közösségi oldalak tulajdonképpen élőben, valós időben közvetítik az emlékezetpolitika alakulását egy háborús konfliktusban.

Mikortól beszélhetünk a szó szoros értelmében vett emlékezetháborúkról? Romsics Gergely szerint a rituális emlékezetek manipulációja egyidős az emberi civilizációval. Már az ókori Egyiptomban, majd a görög–római kultúrkörben is számos példát találunk erre. A legsúlyosabb szimbolikus büntetés, amit egy hazaáruló vagy a közösség ellen vétkező kaphatott az ókori Görögországban, majd Rómában az volt, hogy mindenhonnan eltüntették a nevét. Az ókori civilizációktól természetesen hosszú út vezet addig, amíg Sztálin mellől sorra „tűntek el” korábbi támogatói a propagandafotókról, ugyanakkor a beszélgetőpartnerek ezekre csak röviden térnek ki. Ennek oka elsősorban az, hogy a mai értelemben vett emlékezetpolitika és emlékezetháborúk alapvetően feltételezik a modern nemzetek létét.

Az emlékezetpolitikai harcok szimbolikus konfliktusokat generálnak, ez különösen megfigyelhető a megkésett és torlódott nemzeti fejlődési utakkal bíró kelet-európai államokban. De a térség nemzetpolitikájától függetlenül is jellemzők bizonyos tendenciák: egyfelől a szobordöntések vagy az emlékművek szövegeinek átírása a társadalom részéről, másfelől az állam által állított emlékművek, megalkotott narratívák. Mindez együttesen – több más tényező mellett – úgynevezett „emlékezetrobbanást” eredményez, amely részben az emlékezetviták kiújulásában is testet ölt.

Az epizódban magától értetődően szó esett a rendszerváltás utáni magyarországi emlékezetpolitikai trendekről is. Romsics szerint a 2000-es évek óta a kiforratlan, útjukat kereső kísérletek mellett kettő fontosabb tendenciát lehet kiemelni, Gyurcsány Ferencét és Orbán Viktorét. Míg azonban a Gyurcsány nevével fémjelzett irányzat viszonylag gyorsan hamvába halt, Orbáné egy sokkal megfontoltabb, ezáltal szélesebb szellemi hátország közreműködésével zajló folyamat; alapvetően azokat a mintákat követi, amelyek Helmut Kohl nevéhez köthetők, és amelyeket az 1990-es évek kezdetén realizált a frissen újraegyesített Németországban.

Az adás szerkesztői: Bódi Lóránt és Szilágyi Adrienn. A Glossza 21. adása meghallgatható a Spotify-on, a Soundcloudon és a Youtube-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Putyin, a történész: Ukránok márpedig nincsenek

Sz. Bíró Zoltán tudomány 2021. július 29.

Az orosz elnök legutóbbi írásával valószínűleg semmi mást nem akart elérni, mint történelmi megalapozást szolgáltatni ahhoz, amit 2014 óta Ukrajnával szemben tett, beleértve a Krím annektálását, és mindenki számára világossá tenni, hogy amíg ő Oroszország elnöke, Ukrajnát nem engedi el.

A putyini Oroszországot a messianizmus és az az elmélet fűti, miszerint Moszkva a harmadik Róma

Vajna Tamás tudomány 2022. május 26.

A romlott Nyugatot és a szabad Keletet egyesítő orosz messianizmus gyakorlatilag egyidős az orosz írásbeliséggel – hangzott el a CEU Határtalan tudás sorozatának kedd esti eseményén, ahol Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész, Sz. Bíró Zoltán történész és Spiró György író beszélgetett az ukrajnai háború kulturális előzményeiről.

Kínai elemzők szerint elkerülhetetlen Oroszország végérvényes veresége Ukrajnában

Sz. Bíró Zoltán tudomány 2022. június 7.

Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta egyre gyengül, hadiipara nem áll összhangban állítólagos nagyhatalmi státuszával, és elveszítette stratégiai fölényét, állítják kínai szakértők. Peking ugyanakkor aligha érdekelt abban, hogy Oroszország győztesen és látványosan megerősödve kerüljön ki ukrajnai kalandjából.