Magyar kutatók derítették ki, hogyan érik felnőtté a serdülők agya
Az alvás közben mért EEG-aktivitás elemzésével tárta fel az emberi agy érésének folyamatát az ELTE-PPKE Serdülőkori Fejlődés Kutatócsoportja. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) hétfői közleménye szerint Kovács Ilona és munkatársai az agy rendkívül későn érő prekuneális hálózatát vizsgálták.
A Nature Scientific Reports-ban megjelent, és a Journal of Sleep Research című szakfolyóiratban is publikált eredményeik azt mutatják, hogy a gondolkodás, a képzelet és a világról alkotott belső modellek közvetítéséért felelős, az ingerektől és a viselkedésirányítástól viszonylag függetlenül működő agykérgi hálózat sajátos fejlősédi mintázatot mutat.
Az emberi agy érésével kapcsolatos mai megközelítések az agy ingerfeldolgozó, illetve cselekvéseket irányító területeihez kötődnek. Az eddig is ismert volt, hogy az agykéreg viselkedéskontrollért felelős elülső, frontális területei csak a serdülőkor végén kezdenek beérni, jóval az érzékelési folyamatokkal foglalkozó hátsó, poszterior területek érését követően – olvasható az ELKH honlapján megjelent ismertetőben.
A magyar kutatók módszertani újítással az agyi aktivitást alvás közben követték, hogy feltárhassák a működés ingerfüggetlen, cselekvésirányítástól mentes aspektusait. Az agy elektromos tevékenységét detektáló elektroenkefalogrammal (EEG) 12, 16, illetve 20 éves fiatalok teljes éjszakás alvási mintáit regisztrálták az alvási orsók – az alvás során észlelhető rövid, gyors ritmusú agyműködési szakaszok – négy paraméterének (sűrűség, időtartam, amplitúdó és frekvencia) változásait elemezve.
Tudni kell, hogy felnőtteknél a tanulásban fontos szerepet játszó alvási orsók közül a lassú-orsók frontális, a gyors-orsók inkább poszterior eredetűek. A vizsgálatok során mért paraméterek alapján a kutatók azt találták, hogy „a fejlődésben lévő 12 éveseknél ezek inkább a középső, centrális agyterületeken mutatkoztak, és a felnőttekre jellemző két helyről eredő, bimodális orsótopográfia csak 20 éves korra kezd kialakulni. Különösen jellegzetes a hátsó elhelyezkedésű prekuneális területek irányába történő topográfiai gyors-orsó vándorlás, amely az eddig ismert érési mintázatokban nem szerepelt”.
Az eredmények világosan jelzik, hogy a lassú és a gyors alvási orsók fejlődésének hátterében eltérő idegi mechanizmusok állnak, továbbá hogy érésük eltér e folyamat eddig ismert érési jellegzetességeitől. Ez egyben az első lépések egyike az emberi agy belső, ingerfüggetlen és a cselekvésirányítással nem kapcsolatos hálózatának fejlődéstani megismerése felé.
Kapcsolódó cikkeink a Qubiten: