Az álmosság sokszor nem a fáradtság vagy az unalom jele, hanem a stresszre adott válaszreakció

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A tanult tehetetlenség terméke lehet az a különös és gyakran bosszantó stresszválasz, amikor a kialakult konfliktusban vagy stresszes helyzetben álmosságot tapasztal az ember. Akár szoros határidőről, akár párkapcsolati vitáról van szó, az alvás menedékként kínálkozik, és a szervezet is elkezdi követelni a pihenést.

2020-ban a Swaddle-ön jelent meg egy összefoglaló cikk, amely felvázolja a problémát: a szerző maga is rendszeresen tapasztalja az álmosságot mint stresszválaszt, így annak jár utána, hogy ennek milyen biológiai és pszichés okai lehetnek. De nem ő az első, akit foglalkoztat a téma, 2013-ban az Atlantic szerzője számolt be róla, hogy hasonló tünetekkel küzd. Hirtelen, szinte a semmiből jelentkező fáradtságot tapasztal, amelyet semmi mással nem tud enyhíteni, kizárólag az alvással.

Az alvás az egyik legjobb stresszcsökkentő

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) szerint az alvás a szervezet általános jó állapotának fenntartása és a stressz-szint szabályozása szempontjából is fontos. Persze a szakemberek szerint is számít a minőség és a mennyiség, ezeken pedig a tartós stressznek való kitettség ronthat.

Alvás közben megtörténik a korábban tapasztalt érzelmek és események alapos feldolgozása, és a hormontermelés is annak kedvez, hogy a szervezet homeosztázisa helyrebillenjen. Így a megfelelő alvás segíthet abban, hogy az ember feldolgozza az őt ért stresszhatásokat, illetve az azokra adott érzelmi reakciókat is.

A stresszre adott klasszikus válaszreakció az úgynevezett „üss vagy fuss", amelynek lényege, hogy a stresszor hatására a hipotalamusz aktiválódik, és idegimpulzusok érkeznek a szimpatikus idegrendszerbe és az adenokortikális rendszerbe (amelyet az agyalapi mirigy irányít). A kiválasztott hormonok hatására a szervezetben aktiválódnak egyes mirigyek és a simaizomzat, emellett pedig a véráramban is megjelennek olyan stresszhormonok, amik együttesen alakítják ki az üss vagy fuss választ. Selye János osztrák-magyar származású vegyész általános adaptációs szindróma (GAS) elmélete szerint az első fázis a stresszhelyzet felismerése (ez aktiválja a hipotalamuszt), a második a megfelelő reakció kiválasztása (ekkor indul be a hormonális szabályozás) , viszont a harmadik stáció, a kimerülés nem minden esetben következik be. 

A tartós stressznek való kitettség ezt a harmadik szakaszt jelenti, amikor a szervezet a folyamatos reakcióképzésben kimerül, a fiziológiai tartalékok elfogynak. Selye kísérletekkel támasztotta alá, hogy a tartós kimerülés egy idő után szervi elváltozásokat okozhat: megnagyobbodtak a kísérleti állatok mellékveséi, miközben nyirokcsomóik zsugorodtak (Atkinson és Hilgard, 2005).

A GAS csak két lehetséges megküzdési módot vázol fel, de a Cutnak nyilatkozó klinikai szakpszichológus, Curtis Reisinger szerint más reakciók is megfigyelhetők. Ezek a lefagyás (freeze), a megadás (surrender) és a kimerülés (fatigue) is. A kimerülés egyik formája lehet az álmosság és az annak következtében bekövetkező alvás is, amit a szakember szerint az magyaráz, hogy a gondolkodáshoz és a kognitív funkciók megfelelő fenntartásához nélkülözhetetlen glükóz szintje drasztikusan lecsökken az agyban, ez pedig álmossághoz vezet.

Megküzdési mód lehet, de nem a mellékvesék kimerülése okozza

Az antistresszhormonként is emlegetett kortizol hiánya részben magyarázhatná az álmosságot és a fáradtságot is a tartós stresszt elszenvedőknél. Épp ezért létezik egy elmélet, amely szerint az ólmos fáradtság valójában nem stresszre adott válaszreakció, hanem a mellékvesék kimerülésének jele. A kortizolt ugyanis a mellékvesék választják ki, azonban a folyamatos igénybevétel hatására, legalábbis az elmélet szerint, ez a képességük romlik.

Ezt az elméletet viszont tudományos bizonyítékok nem támasztják alá. Egy 2016-ban végzett kutatásban Flavio A. Cadegiani és Claudio E. Kater kutatási adatbázisokban kerestek tanulmányokat, amelyek a témával foglalkoznak. Összesen 58 olyan kutatást azonosítottak, amelyek relevánsak lehetnek, ám következetes hibákat fedeztek fel a vizsgálatok felépítésében. Többek között a kísérleti adatfelvétellel voltak problémák, amelyek ellehetetlenítik az eredmények érvényesnek tekintését. Így jelenleg szakmailag nem megalapozott a mellékvesék kimerülésére vonatkozó, egyébként a magyar online térben is gyökeret eresztett elmélet.

Ehelyett helytállóbbnak látszik az a megközelítés, amivel az Atlanticnak magyarázza a válaszreakció kialakulásának folyamatát Rebecca Spencer, a Massachusettsi Egyetem Pszichológia Intézetének professzora. Szerinte az alvás vagy a helyzetből való ilyen menekülés a tanult tehetetlenséggel állhat összefüggésben.

A tanult tehetetlenség a gyermekkori traumákból, érzelmi elhanyagolásból és sorozatos, befolyásolhatatlannak látszó stresszhelyzetekből alakulhat ki. Amikor valaki egy konfliktus után vagy már közben, egy megoldhatatlannak látszó helyzetben vagy a mindennapi problémák miatt álmosnak érzi magát, könnyen lehet, hogy azért érez ellenállhatatlan vágyat az alvás iránt, mert nem ismer ennél hatékonyabb megküzdési módot. Ennek ellenére az alvást mint megoldást, egyáltalán nem kell elutasítani: az érzelmi túlterhelést és a túlstimulációt is jól kezelhetik vele azok, akiknek sikerül elaludniuk az ilyen helyzetekben. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: