A mama régi szoknyájában maradi cigány lánynak tűnnék, szóval inkább nem veszem fel

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A magyarországi cigányok körében később indultak meg a modernizációs folyamatok, mint a többségi társadalmi csoportoknál, és a kirekesztettség tovább lassítja őket. Maszlag Fanni, a Slachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet kutatója ugyanakkor arra mutat rá az Esély folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányában, hogy a modernizáció igenis zajlik, és ennek nagyon sajátos eredményei is vannak, amik a felsőfokú végzettségű roma nők körében egyértelműen látszanak.

Átalakuló közeg

A modernizáció minden társadalmi réteget elért valamilyen mértékben. A változás folyamata természetesen sehol sem jelentette tradíciók, hagyományok végleges eltűnését, így a romák esetében sem jelenti azt. Maszlag a kutatása keretében megkérdezett cigány nők esetében azt találta, hogy a meglévő hagyományok mellett a többségi értékek, magatartásminták is megjelentek, de a hagyományos értékek sem tűntek el teljesen. 

Az is látszik azonban, hogy nagyon nehezen változik úgy az identitás, ha a többségi társadalom nem befogadó. Ha az átalakuló identitásokat a többség nem ismeri el, akkor a változás leáll és az integráció nem valósul meg. 

A kutatás során az egyik nagymamája révén roma származású Maszlag 52 olyan oláh cigány nőt kérdezett meg, akik közül 17 éppen valamilyen felsőoktatási intézményben tanult, és valamilyen roma szakkollégiumban munkájában is részt vett. A kutató az interjúk során az identitás négy aspektusára koncentrált: 

  • öltözködés, kiegészítők, 

  • közös nyelv, 

  • családon belüli kapcsolatok, 

  • kultúra és vallás.

Az a kutatásból is világosan látszik, hogy az identitáshatárok nem egyformák: a megkérdezettek is eltérően élik meg, annak függvényében, hogy éppen kivel, milyen mértékben akarnak azonosulni vagy tőle elhatárolódni. Az egyik szakkollégista interjúalany például azt mondja, hogy 

„…nem használom otthon a nyelvet, megértek mindent, de ha úgy beszélnék otthon, akkor lehet nem venném észre magam az iskolában és megszólalnék cigányul, akkor pedig mindenki furán nézne rám és kinéznének… szóval inkább csak nem használom sehol.” 

Otthon tehát az identitás része a cigány nyelv, még akkor is, ha ő maga nem használja, de az iskolai közegben már nem az. 

Az identitás generációról generációra mást jelent a cigányok számára, ráadásul annak tartalma az alkalmazkodási kényszerektől is függ. Az biztosan látszik, hogy a legújabb generációban az értelmiségi pályára készülő roma nők már magyar elemeket is beemelnek saját etnikai identitásukba. Változik a nyelvhasználat, a tradicionális viseletekhez és szimbólumokhoz való viszony, a családon belüli szerepek, a gyermeknevelés és munkavállalás kapcsolata, valamint a valláshoz való viszony is. A megkérdezett nőknél azonban mindig tudatos volt a roma identitás vállalása, csak annak tartalma módosult elég jelentősen a korábbi generációkhoz képest. 

Reménykeltő eredmények

A kutatás arra nem tér ki, hogy hányan lehetnek a megkérdezettekhez hasonló helyzetben, de Bernáth Anikó adatai alapján 2017-ben 15-24 éves romák mindössze 0,7 százaléka tanult a felsőoktatásban. Ez jelentősen elmarad a többségi társadalom hasonló korcsoportjának számaitól. 

Reményre ad okot ugyanakkor, hogy míg 2013-ban még harmincszoros volt a különbség a teljes társadalom és a romák között a felsőoktatási jelenlétben, addig 2017-re ez az arány huszonkétszeresre csökkent. Más kérdés, hogy ez a tendencia jórészt annak köszönhető, hogy a teljes társadalom körében csökken a felsőoktatásban való részvétel. 

Maszlag Kemény István 2003-as kutatására hivatkozva állítja, hogy az ezredforduló utáni folyamatosan javuló iskolai integráció és a többségi társadalomhoz hasonló gyermekszámcsökkenés figyelhető meg a romák körében, de munkaerő-piaci esélyeik és jövedelmi viszonyaik még mindig jóval elmaradtak az országos átlagtól (Maszlag disszertációjában bővebben tárgyalja a 2003 utáni időszakot is).

Ebben a társadalmi környezetben Maszlag az oláh cigány csoporthoz tartozó nőket kutatta, akik eleve a jobb társadalmi helyzetű cigányok közé tartoznak.  Ez azért fontos, mert  a jobb anyagi helyzet és az ebből is faladó simább karrierpálya gyorsítja az identitásvesztést. Többek között azért van ez így, mert a jobb helyzetben lévő fiatal generáció tagjai hamar intézményesített szocializációs közegbe kerülnek, és tovább is maradnak ott a rosszabb helyzetű társadalmi csoportok tagjaihoz képest. Ez pedig az intézményi környezet és a kortárs csoport jelenléte miatt is felgyorsítja az elszakadást és a többségi társadalomhoz kötődés kialakulását. A család így sokat veszít a funkciójából. A Maszlag által megkeresett nők településeiről például majdnem minden oláh cigány lány továbbtanult. 

Ebben az integrációs folyamatban a kutató szerint jelentősége van a 2009 utáni munkaerő-piaci változásoknak és a az oktatási intézményekben megjelenő cigány fiatalokat támogató ösztöndíjprogramoknak, szakkollégiumoknak is – utóbbiak ugyanis a szakmai támogatás mellett anyagi, lelki és közösségi támogatást is nyújtanak a kisebbségi és többségi kultúra között elakadóknak. Nem véletlen, hogy a Maszlag által megkérdezett felsőoktatásban lévő roma nők mindegyike tagja volt valamilyen roma szakkollégiumnak, ahol cigány és nem cigány – hátrányos helyzetű – fiatalok egyaránt jelen vannak. 

A Qubit kérdésére azt is elmondta a kutató, hogy a szakkollégiumok sem tökéletesek. Több interjúból is érzékelhető volt az elvárás, amit a többségi társadalom és a szakkollégiumok támasztanak a roma hallgatókkal szemben: visszatérni és segíteni a saját közösségükbe, mondja Maszlag. Ez viszont konfliktusos helyzetet és akár identitásválságot is eredményezhet, hiszen sokan nem szeretnének már ezekbe a közegekbe visszatérni.

A szakkollégiumokban a nem cigány fiatalokkal való együttélés, értékeik, normáik megismerése hatással volt a megkérdezettek identitására, ráadásul így a magyar kollégiumi hallgatók is betekintést nyerhettek a cigány kultúra, értékek, normák, szabályok világába. Nagyban segíti az itt zajló integrációs folyamatot a szakmai, cigány ifjúsági konferenciákon való részvétel, a civil szervezetekkel való közös munka, az állampolgári és közéleti szerepvállalások, valamint a politikába való bekapcsolódás. Ezek a lehetőségek mind olyan helyzeteket teremtettek, ahol a fiatal romák etnikai identitását biztosító pillérek megerősödhetnek vagy átalakulhattak – állapítja meg a kutatás. 

Maszlag kiemeli, hogy a munkaerő-piaci részvételt ösztönző kormányzati intézkedések hasonló erővel bírnak. A kutató a vizsgált csoport életében különösen nagy  jelentőséget tulajdonít az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony bevezetésének és a felsőoktatásba bevezetett duális képzésnek. A szakkollégiumoknak persze abban is nagy szerepük van, hogy idáig eljussanak a roma lányok. Maszlag példaként elmondta, hogy a felsőoktatási felvételihez kötelezővé tett nyelvvizsga ellen elég határozottan álltak ki ezek az intézmények, hiszen ezzel a legtöbb cigány fiatal számára elképzelhetetlenné válna a diploma. Ráadásul Maszlag ismeretei szerint a szakkollégista romák nagy része éppen a humán, pedagógusi és szociális szakokon tanul. Az ő bejutásuk elnehezítésével ezek a szférák csak még rosszabb munkaerő-piaci helyzetbe kerülnének. 

Ezekben a közegekben a vizsgált nők már nemcsak romaként, hanem roma magyarként vannak jelen: olyan új identitást raknak össze maguknak, ami illeszkedik a helyzetükhöz. 

A tömegkommunikációban való minőségi jelenlét tovább gyorsítja ezt a folyamatot, és nemcsak azért, mert a többség által, akár globálisan használt csatornákon keresztül mást kell mutatniuk magukból, mint a származási közegeikben, hanem azért is, mert új információkat is szereznek innen. Ez mind ahhoz vezet, hogy az érintetteknek más színtéren is meg kell fogalmazniuk cigány identitásukat. 

Maszlag szerint a vizsgált csoportban „a cigány már nem azonos a szegénnyel”, és egyre szélesebb körbe jutnak el a pozitív minták, modellek, a többség által elfogadott értékek. 

Új identitás

Szimbolikusnak tekinthető ebben a kérdésben a viselet. A kutatás arra mutat rá, hogy sok cigány nőnél a fejkendőt felváltották a színes anyagból készült hajpántok, az arany ékszert a színes, virágos bizsuk – így hozzák egyensúlyba a többségi társadalomban meglévő értékeket, normákat a cigány közösségével. Ahogyan az egyik interjúalany elmondja: 

 „…képzeld, pont most jó méretben rám amúgy mamának a régi pliszírozott szoknyája… tele van virágokkal… nagyon szép tényleg, de ezt már a mai fiatalok nem veszik fel… vagyis ebben a formában én biztos nem… annak ellenére sem, hogy mostanában ez a fajta szoknya ismét divat lett… csak tudod, ha én felvenném, rögtön mondanák az emberek, hogy maradi cigány lány vagyok, vagy hogy egyáltalán „ez meg mi”?!… szóval inkább nem veszem fel…”

Azonban nem a tradíció elhagyásáról, hanem annak átalakításáról van szó: 

„...na de ne gondold, hogy ettől még nem veszek fel szoknyát… Van nekem is virágos, rózsás szoknyám, blúzom, amiket nagyon szeretek és olyan igazi cigányosak, csak tudni kell mivel párosítani, hogy ne legyen mégis olyan feltűnő és sok a többieknek egyszerre a dolog, olyan túl cigányos…”

A kettős identitás egyik jellemzője, hogy kombinálják a magyar nemzeti és az etnikai elemeket. Maszlag szerint ez egyértelműen az integráció jele. Nagyon hasonló folyamatok zajlanak a nyelvhasználat, a párválasztás és a családi szerepek terén is. Ez utóbbit mondja el a saját példáján keresztül egy másik interjúalany. 

„Majd ha lesz férjem, nem fogom én kiszolgálni, hát neki is van két keze meg lába, ki tudja az magát szolgálni, ha akar valamit, nem? Na meg milyen dolog ez már, hazamegyek a munkából, én is fáradt leszek, elém is leteheti valaki az ennivalót… jó, tudom, a magyar családokban is azért a nő odateszi a férfinak, a gyerekek elé az ételt… én is megcsinálom azért ha olyan, de na… nem csak ez az én dolgom érted… bár a töltött káposztát csak én csinálnám, meg a bodagot, ahhoz férfit nem engednék, az a nő dolga, hogy jól el tudja készíteni.”

A kutatás által vizsgált területek közül egyedül a szexualitással kapcsolatban nem tapasztalható változás, modernizáció. Ezen a téren továbbra is a tradicionális szabályok érvényesek a vizsgált csoportban is: a szülők egyáltalán nem beszélnek a szexualitásról, sok helyen a fehérneműt még mindig teljesen elkülönítve mossák, és tabunak számít a házasság előtti együttlét is.. 

Maszlag arra is kitér, hogy hiába léteznek az integrációs folyamatok, ha a többségi társadalom nagy része elutasító. Ez leállítja, lassítja az identitáskeresést. Arra is rámutat, hogy a művészet és a kultúra még mindig az a terület, amelyen keresztül példákat lehet mutatni és motivációt lehet nyújtani a többségi és a kisebbségi csoportoknak is. Egy harmadik interjúalanyvéleménye szerint

„…kellenek a cigány művészek ma az országba… nem csak nekünk van rá szükségünk, úgy gondolom, mármint ezt értsd úgy, hogy nekünk az identitásunk kifejező eszköze ez, vagyis annak, aki létrehozza azt a bizonyos dolgot. De kell a nem cigánynak is, mert ezen keresztül megismerhet bennünket és talán rájöhet arra, hogy több van bennünk, mint amit gyakran a média lehoz, hogy buta, piszkos, lop és csal…Nézd meg a Romani Designe-t… egyszerre érzékenyít és kifejezi a cigány identitást is. Én is nagyon szívesen csinálnék ilyeneket, csak nincs ügyességem hozzá.”

Mások kifejezetten a táncot emelik ki mint az etnikai identitás egyik interpretációs és reprezentációs eszközét. Maszlag szerint azt a hiányt, amit például a nyelvvesztés okoz, a kulturális értékek helyettesítik, és erre érdemes tudatosan odafigyelni.

A kutatás másik fontos megállapítása, hogy az új identitáselemek nem maguktól születnek, hanem a cigány értelmiség dolgozik azon, hogy ezek kialakuljanak, és megőrizzék a kultúrát. A vizsgált csoport éppen az a közeg, ami ezt a folyamatot generálja. Az identitás megőrzése, egyúttal átalakítása ezen a csoporton belül, és nyomában a tágabb kisebbségi csoportokban sikeres integrációhoz vezethet.  

Maszlag tehát alapvetően optimista: szerinte az újrakonstruált identitás alkalmas a cigányságon belüli szolidaritás kifejezésére, de arra is, hogy könnyebben át lehessen lépni a kisebbség és többség közötti, sokak számára még most is áthághatatlan határvonalat.  

A szerző a TASZ Regionális Programjának koordinátora. A cikkben nem a TASZ álláspontját fejti ki. 

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: