A szén-dioxid-kibocsátást nullára csökkentő energetikai fordulat súlyos kénhiánnyal fenyeget

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Globális kénkrízis rémét vetítik előre a University College London (UCL) kutatói a brit Királyi Geográfiai Társaság Geographical Journal című folyóiratában frissen megjelent tanulmányukban. A  kutatók azt állítják, hogy az indusztriális tömegtársadalmak egyik kulcsfontosságú anyagának számító kén és vegyületeinek hiánya nem csak a zöld technológiák fejlődését rekesztheti meg, de a globális élelmiszerbiztonságot is veszélyezteti. 

Phys.org hétfői ismertetője szerint a kutatók abból indultak ki, hogy jelenleg a globális kénellátás több mint 80 százalékát a nyersolaj és a földgáz feldolgozása biztosítja. A savas esőkért felelőssé tett kén-dioxid és más környezetpusztító kénvegyületek kivonására rendszeresített eljárások melléktermékeként előállított utánpótlás azonban könnyen és gyorsan elapadhat, amennyiben az emberiség  a tervek szerinti mértékben és ütemben csökkenteni a fosszilis energiaforrások felhasználását. 

Az UCL kutatói szerint, ha záros határidőn belül nem sikerül kiváltani a jelenleg a műtrágyáktól a mosó- és tartósítószerek gyártásán át a gyógyszer- és akkumulátoriparig rendkívül széles körben alkalmazott kémiai elemet, akkor a durván környezetpusztító és természetromboló bányászat rendkívüli növekedésével lesz csak kielégíthető a globális kereslet. A jelenlegi trendek alapján a világpiacnak 2040-re a mostani évi 246 millió tonna helyett már 400 millió tonnára lesz szüksége. A kutatók ugyanakkor úgy kalkulálnak, hogy a szén-dioxid-mentesítéssel évi 100-320 millió tonna kén hiányzik majd kínálatból – a mennyiség az átállás sebességétől függ. 

A tanulmány vezető szerzője, Mark Maslin professzor a Phys.org kérdésére elmondta, hogy bár korábban is előfordult már átmeneti kénhiány a világon, de a kőolajipar aztán megbízhatóan és olcsón pótolta a szükséges mennyiséget. Ám, ahogy az energetikai átállással ezek a bőséges készletek lefogynak, a keresletet a mostani helyzet alapján csak az elemi kén mérgező, szennyező és nem mellesleg drága kitermelésével lehet fedezni. 

Kénbányász az indonéziai Jáva szigetén az Ijen vulkán elemi kénben gazdag zöld kráternek nevezett kalderájábanFotó: GERARD PLANCHENAULT/ ONLYWORLD.N/Only France via AFP

A kutatók szerint a fentiek miatt mihamarabb meg kell kezdeni azoknak a technológiáknak a kifejlesztést, amelyekkel nagy mennyiségű elemi kén nyerhető ki a földkéregben bőségesen előforduló szulfátásványokból – persze alacsony költséggel és csakis környezetkímélő módon. Úgy vélik ehhez a nemzetközi közösségnek fontolóra kellene vennie a kénbányászat támogatását és szabályozását, ezzel is minimalizálva az átmeneti hiányait, valamint elejét véve annak, hogy „az olcsó, etikátlan termelés eltorzíthassa a piacot”.
Máskülönben, így a kutatók, „a csökkenő kínálat egy olyan átmeneti időszakhoz vezethet, amikor a zöld technológia túllicitálja a műtrágyaipart a korlátozott, drágább kénkészletért, ami jelentős problémát okozhat az élelmiszertermelésben, különösen a fejlődő országokban”.
Az UCL tudósai olyan lehetőségeket is felvázoltak, amelyekkel a fosszilis tüzelőanyagok utáni gazdaságra való áttérés részeként az ipar kénéhsége csillapítható, vagy épp jelentősen csökkenthető megszüntethető volna. Ezek között szerepel a szennyvízben lévő foszfor műtrágyaipari hasznosítása, vagy a lítium akkumulátorok kénspóroló újrahasznosítása. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: