A szén-dioxid-kibocsátást nullára csökkentő energetikai fordulat súlyos kénhiánnyal fenyeget
Globális kénkrízis rémét vetítik előre a University College London (UCL) kutatói a brit Királyi Geográfiai Társaság Geographical Journal című folyóiratában frissen megjelent tanulmányukban. A kutatók azt állítják, hogy az indusztriális tömegtársadalmak egyik kulcsfontosságú anyagának számító kén és vegyületeinek hiánya nem csak a zöld technológiák fejlődését rekesztheti meg, de a globális élelmiszerbiztonságot is veszélyezteti.
Phys.org hétfői ismertetője szerint a kutatók abból indultak ki, hogy jelenleg a globális kénellátás több mint 80 százalékát a nyersolaj és a földgáz feldolgozása biztosítja. A savas esőkért felelőssé tett kén-dioxid és más környezetpusztító kénvegyületek kivonására rendszeresített eljárások melléktermékeként előállított utánpótlás azonban könnyen és gyorsan elapadhat, amennyiben az emberiség a tervek szerinti mértékben és ütemben csökkenteni a fosszilis energiaforrások felhasználását.
Az UCL kutatói szerint, ha záros határidőn belül nem sikerül kiváltani a jelenleg a műtrágyáktól a mosó- és tartósítószerek gyártásán át a gyógyszer- és akkumulátoriparig rendkívül széles körben alkalmazott kémiai elemet, akkor a durván környezetpusztító és természetromboló bányászat rendkívüli növekedésével lesz csak kielégíthető a globális kereslet. A jelenlegi trendek alapján a világpiacnak 2040-re a mostani évi 246 millió tonna helyett már 400 millió tonnára lesz szüksége. A kutatók ugyanakkor úgy kalkulálnak, hogy a szén-dioxid-mentesítéssel évi 100-320 millió tonna kén hiányzik majd kínálatból – a mennyiség az átállás sebességétől függ.
A tanulmány vezető szerzője, Mark Maslin professzor a Phys.org kérdésére elmondta, hogy bár korábban is előfordult már átmeneti kénhiány a világon, de a kőolajipar aztán megbízhatóan és olcsón pótolta a szükséges mennyiséget. Ám, ahogy az energetikai átállással ezek a bőséges készletek lefogynak, a keresletet a mostani helyzet alapján csak az elemi kén mérgező, szennyező és nem mellesleg drága kitermelésével lehet fedezni.
A kutatók szerint a fentiek miatt mihamarabb meg kell kezdeni azoknak a technológiáknak a kifejlesztést, amelyekkel nagy mennyiségű elemi kén nyerhető ki a földkéregben bőségesen előforduló szulfátásványokból – persze alacsony költséggel és csakis környezetkímélő módon. Úgy vélik ehhez a nemzetközi közösségnek fontolóra kellene vennie a kénbányászat támogatását és szabályozását, ezzel is minimalizálva az átmeneti hiányait, valamint elejét véve annak, hogy „az olcsó, etikátlan termelés eltorzíthassa a piacot”.
Máskülönben, így a kutatók, „a csökkenő kínálat egy olyan átmeneti időszakhoz vezethet, amikor a zöld technológia túllicitálja a műtrágyaipart a korlátozott, drágább kénkészletért, ami jelentős problémát okozhat az élelmiszertermelésben, különösen a fejlődő országokban”.
Az UCL tudósai olyan lehetőségeket is felvázoltak, amelyekkel a fosszilis tüzelőanyagok utáni gazdaságra való áttérés részeként az ipar kénéhsége csillapítható, vagy épp jelentősen csökkenthető megszüntethető volna. Ezek között szerepel a szennyvízben lévő foszfor műtrágyaipari hasznosítása, vagy a lítium akkumulátorok kénspóroló újrahasznosítása.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: