Aki fiatalon zenél, annak idős korára is éles maradhat az elméje

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A legújabb tudományos eredmények szerint a fiatalságukhoz mániákusan ragaszkodó nyugdíjas rockereket nem gúnyolni, inkább irigyelni kellene éles elméjük miatt  – állítja a brit Guardian a Psychological Science folyóiratban most megjelent tanulmányra hivatkozva.

Az Edinburgh-i Egyetem kutatói a 75 évvel ezelőtti Scottish Mental Survey of 1947 című, több mint 70 ezer 1936-os születésű gyermek kognitív képességeit felmérő kutatás ma is élő alanyait keresték fel. Arra voltak kíváncsiak, hogy a mostani 85 évesek mentális állapotára volt-e bármiféle hatással a gyerek-, illetve serdülőkori muzsikálás. Első körben kiderült, hogy a ma is élő 336 nő és férfi közül 177 tanultak hangszeres zenét – zömmel zongoráztak, hegedültek, gitároztak, de akadt köztük, aki a skót duda vagy tangóharmonika nyert meg a muzsikálásnak.

A kutatók úgy találták, hogy társadalmi-gazdasági státuszuktól, iskolai végzettségéktől, gyerekkori teljesítményüktől és aktuális egészségi állapotuktól függetlenül azok az idősek teljesítettek a legjobban kognitív teszteken, akik a korai éveikben zenéltek. A kutatócsoport statisztikai modellekkel a hangszeren való játékkal kapcsolatos tapasztalatok és a gondolkodási képességekben 11 és 70 éves kor között bekövetkezett változások közötti kapcsolatot is kereste. Azt találták, hogy a hangszeren való játék kis mértékű, de kimutatható kognitív előnyökkel jár az egész élet során.

Ian Deary, az Edinburgh-i Egyetem Kognitív Öregedés és Kognitív Epidemiológia Központjának korábbi igazgatója a Guardiannak ugyanakkor elmondta, hogy bár a hangszeres játék és az élethosszig tartó kognitív fejlődés között talált összefüggés kimutatható, azt már nem sikerült bizonyítani, hogy az előbbi okozta-e az utóbbit, vagy éppen fordítva.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: