A balatoni nádas nem pusztul, hanem pusztítják

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

„Nagyon fontos különbséget tennünk a cselekvő és a passzív mód között. A balatoni nádas nem pusztul, hanem pusztítják” – mondja Pomogyi Piroska hidrobiológus, aki  fél évszázada vizsgálja a balatoni nádasokat. Pomogyi részt vett a nyolcvanas évek vízminőségromlását követő, a vízminőség javítását szolgáló munkákban, de szakemberként most,  pár évtizeddel később is hasonló problémákkal kell szembenéznie. A Balaton élővilágára ugyanis a törvényi szabályozás ellenére sem figyelnek oda eléggé: az építkezések gyakran a természetes élőhelyek kárára mennek végbe a partokon.

Amit már egyszer kiirtottak, azt szinte lehetetlen rehabilitálni

A nádas újratelepítése Pomogyi szerint szinte lehetetlen vállalkozás. „Ahol a nád nem akar nőni, ott nem fog megmaradni, a telepítéshez nagyon jól kell ismerni a növényt és a sajátosságait” – mondja. Hozzáteszi, hogy a vasúti sínekkel, utakkal és partvédőművekkel kettévágott nádasok pusztulásáért is az emberi tevékenység felelős, ugyanis a nádas egyfajta önálló élettér: a növényszárak és a rizómák (a fenéküledéket átszövő, földben elhelyezkedő szár) kapcsolatban vannak egymással. „A nád nagyon jó víztűrő növény, de alapvetően szárazföldi fű, és általában gyökérzetének egy része is a szárazföldben van” – mondja a szakember. Ezért nincs külön vízi és szárazföldi nádas, teljes terjedelmükben, együtt kell kezelni őket.

A még meglévő állomány megőrzése érdekében törvény szabályozza, hogy a természetes partszakaszokat nem lehet megváltoztatni, az első-, másod-, és harmadosztályú nádasokat nem lehet károsítani. A 2008. évi CXXXIX. Településrendezési Törvény értelmében tehát az építkezések során nem sérülhetnének ezek a még megmaradt partszakaszok, ennek azonban nem minden beruházás esetén sikerül érvényt szerezni. További problémát jelent, hogy a nádasok károsításának tilalma csak a jogi partszakaszon belül érvényes (vagyis a vízben – tómederben ­ ­– lévő nádasokra), a szárazföld felőli nádasokra csak az általános természetvédelmi törvény vonatkozik, mondta Pomogyi júniusban az Infostartnak.

Az alsóréti nádas BalatonkenesénFotó: Wikipédia

Pomogyi és munkatársai ötévente felmérik a balatoni parti sávok állapotát, elvégzik a nádasok összeírását, de azokat a stégeket és bejárókat is számon tartják, amelyeket gyakran éppen a védett nádasok megbontásával hoztak létre. A felmérések szerint nem csökken a nádasok területe, épp ellenkezőleg: 2008 óta a legutóbbi, 2020-as felmérésig közel megduplázódott a tómedren kívüli nádasterület a Balatonnál, míg a tómederben 1200 hektár körül van az összterülete, ami alig változik. Ez azonban nem jelent egyértelmű javulást, a nádasok minősége egyre romlik. A növényzet megtelepedése és terjedése megfigyelhető azokon a partszakaszokon, ahol beton partvédőműveket építettek ki, amik előtt a tófenék iszapossá vált. Az elsekélyedő víz kedvez a nád megjelenésének, és erre a természetes folyamatra nagyon kellene vigyázni.

„Azért küzdünk tehát, hogy egy centivel több partot se építsenek be, és megóvjuk a még létező természetes partszakaszokat. Mert hiába nő a parti nádasterület, a minőséggel vannak problémák” – mondja Pomogyi.

Ha így folytatjuk, húsz-harminc év múlva elköszönhetünk attól a Balatontól, amit ismerünk és annyira szeretünk

A Balaton élővilága ökológiai egység, amin belül a nádas is külön életteret képvisel. A beépítéssel és a nádasok felszámolásával magát a tavat teszik tönkre. „A megépített partvédőművek miatt a tó öntisztulása nem biztosított, szemét halmozódik fel. Ezt a problémát tovább mélyíti, hogy ott, ahol a tófenékről vágják a hínárt, a szerves hulladékot a tóban hagyják, és nem emelik ki belőle” – mondja Pomogyi, aki szerint  a megfelelő nádgazdálkodás, a növények rendszeres aratása szintén segíthetne az állomány megújításában és javításában, de jelenleg ez nem valósul meg.

„Miközben az elmúlt negyven évben meg tudtuk javítani a Balaton vízminőségét, most ezzel teljesen ellentétes folyamatok zajlanak. Az átlátszóság ugyan sokat javult, de most ismét romlik, és ismét gyakoribbá vált a vízvirágzás is, amit a mikroalgák okoznak” – mondja. Pomogyi szerint a jelenség amellett, hogy az élővilágra nézve sem kedvező, rontja a Balaton turisztikai értékeit is. És bár jelenleg nem folynak kékalga-toxikológiai vizsgálatok, a nyolcvanas években előfordultak algák is, amelyek az emberi egészségre káros toxinokat termeltek. 

A nádasterület változása Badacsony környékénFotó: Google Earth

Van élet a nádas után?

A szakember szerint egyértelműen nincs: a nádas a Balaton szerves és nélkülözhetetlen része, a tó parti tájéka. „Amennyiben elpusztul ez a természetes növényzet, és a Balatonból mondjuk halastavat csinálunk a rengeteg haltáppal, súlyosan veszélyeztetjük a fürdővízminőséget, teljesen átalakulhat a tó ökológiája. Ettől a Balaton olyan lenne, mint egy mesterséges városi tó”. Egyes becslések szerint akár 10-15 év is elég lenne arra, hogy a jelenleg ismert és szeretett nyaralóhely elveszítse üdülőhely jellegét, de Pomogyi szerint is mindössze 20-30 év maradt cselekedni. A tó, ha nem is jelenlegi formájában, de valahogy képes lesz tovább is létezni, de turisztikailag semmiképp nem lenne vonzó a bealgásodott, rossz minőségű, fürdésre alkalmatlan vizével. Példa erre, amikor a nyolcvanas-kilencvenes években a vízminőségromlás hatására érzékelhetően visszaesett a turisták száma.

Ami az épített környezetet érinti, Pomogyi szerint a rengeteg társasház és nyaralótelep építése nemcsak a természeti értékek kiirtása miatt káros; előbb-utóbb a megszokott és kedvelt látványvilágot is elveszíthetik azok, akik szeretnek a Balatonra járni. Ezért a szakember szerint közös érdek, hogy összefogással és szakmai irányítással, a korábbi tapasztalatok birtokában nemcsak a nádasokat, hanem a teljes tavat is megmentsék a pusztulástól. 

Kiszáradhat-e a Balaton? Szeptember eleji tudományos estünkön a Balaton ökológiáját, gazdaságát, társadalmát és a tóval kapcsolatos legsúlyosabb problémákat vizsgáljuk vezető magyar kutatók és szakemberek segítségével. Elfogyhat-e a víz a tóból, fenntartható-e a jelenlegi vízszintszabályozás? Mik lesznek a klímaváltozás helyi hatásai? Mi lesz a nádasokkal és a tó élővilágával? Mennyi betont bír még el a part? Lehet-e a Balaton tízmillió magyar tengere? Kiszámolható-e, hogy mennyit ér nekünk a tó? Ilyen kérdésekre keressük majd a választ. Lesz mellé zene, bár és csevej. Gyertek! A részleteket itt találod, jegyet itt tudsz venni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: