Kétezer évvel ezelőtt váltott színt a Betelgeuze

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A Jénai Egyetem kutatói szerint kétezer évvel ezelőtt még a Betelgeuze is teljesen máshogy nézett ki, mint most: a csillag történetében kétezer év ugyan nem sok idő, mégis elegendő volt ahhoz, hogy élénk sárga színből mostanra vörösesre váltson. 

Önmagában az, hogy a vörös szuperóriás fénye változik, még nem lenne meglepő: erről John Herschel angol csillagász már a 19. században beszámolt, és azt is bebizonyította, hogy a Betelgeuze fényességingadozása periodikus, a halványabb időszakokat fényesebbek követik – de csillagászati mércével a tizenkilencedik század is csak tegnap volt, arról nem is beszélve, hogy Herschel már támaszkodhatott az akkori optikai vívmányokra, míg a korábbi megfigyelők nem. 

Vívmányok ide vagy oda, a Betelgeuze azért még a mai technika mellett is tartogatott meglepetéseket: a hirtelen elhalványodására a kutatók évekig keresték a magyarázatot, míg végül egy japán időjárási műhold adatai alapján sikerült megfejteni, hogy egy porfelhő felelős a rejtélyes jelenségért.

Sze-Ma Csien és Hyginus

Pedig bőséggel akadtak korábbi megfigyelők, a Betelgeuze ugyanis mindig is népszerű volt a csillagászok körében. A kutatás vezetője, Ralph Neuhauser és kollégái ezért a korábbi megfigyelésekről szóló feljegyzéseket kezdték tanulmányozni, hogy rájöjjenek, milyen változások állhattak be az egyes csillagok megfigyelésében az elmúlt kétezer évben. 

Sze-Ma Csien, a kínai császár udvari csillagásza a Krisztus előtti első században azt írta, hogy „a Szíriusz fehér, az Antares vörös, a Betelgeuze sárga, a Bellatrix kék”. Ez önmagában még nem jelent feltétlenül sokat, hiszen elképzelhető, hogy Csien rosszul látott valamit, de nem ez az egyetlen forrás, amit a kutatók vizsgáltak. Sze-Ma Csien után száz évvel a római polihisztor, Hyginus is sárgás fényűként írja le a Betelgeuzét, méghozzá a Szaturnuszra hasonlító, narancsos árnyalatot tulajdonít neki, de egyebek mellett Ptolemaiosz sem említi, hogy a csillag vörös lenne. 

A későbbiekben ez változott: a tizenhatodik századi dán csillagász, Tycho Brahe már vörösebbnek írja a csillagot, mint az Aldebarant. Neuhauser szerint a megfigyelésekből elég sok minden kiderül: az, hogy a Betelgeuze mindössze két évezred leforgása alatt színt változtatott, sokat elárul a méretéről, amelyben a mai napig nem tudtak zöldágra vergődni a csillagászok, ezek szerint a csillag 14 naptömeg tömegű lehet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: