A gyerekek több mint fele egyáltalán nem tervezetten születik ma Magyarországon
A gyermekvállalási magatartásnak van egy idealizált képe, amely szerint egy pár tervezetten, tudatosan, közösen meghozott döntés alapján, a közös életút egy pontján gyereket vállal, a gyerek azonnal megfogan, rendes időben megszületik, és ha mégis valami gond lenne, a párok orvosi segítséget kérnek, és azt meg is kapják.
Ez ma Magyarországon egy „középosztályi” kép, amely a gyermekvállalások kevesebb mint felében jellemző – mondta Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa a Kohorsz ‘18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat legfrissebb, elsősorban a kora gyermekkorhoz kapcsolódó eredményeit bemutató szerdai konferencián.
A Kohorsz ‘18 a 2018–2019-ben született gyermekek felnövekedését követi nyomon; a vizsgálat révén a magyarországi gyermekvállalási és gyermeknevelési körülményeket, a születő gyerekek fejlődését meghatározó szülői, családi, társadalomszerkezeti sajátosságokra derülhet fény, valamint arra, hogy milyen hatással vannak a gyermekvállalásra és a családokra a célzott családpolitikai intézkedések. A felmérésben körülbelül kilencezer gyerek és szüleik vesznek részt.
Rendszerváltás a gyermekvállalásban
Hogy kontextusba kerüljenek a gyermekvállalási és termékenységi trendek, Kamarás Ferenc, a KSH statisztikai főtanácsadója emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a termékenységi ráta 1958 óta csak négy évben haladta meg a reprodukciós szintet. 1962-ben nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is Magyarországon volt a legalacsonyabb a termékenység, de 1981-től kezdve már nem elsősorban az alacsony termékenységi szint, hanem inkább a halandóság alakulása játszott szerepet a népesség lélekszámának folyamatos csökkenésében.
Mint Kamarás elmondta, 2011 és 2021 között a termékenység szintjének 29 százalékos emelkedése mellett a születések száma mindössze 5,6 százalékkal nőtt, ennek hátterében pedig az áll, hogy egyre kevesebb nő lép szülőképes korba. Ezért úgy véli, hogy amennyiben az elkövetkező időszakban a termékenység a jelenlegi szinten maradna, a szülőkorú nők számának csökkenése miatt akkor is 76 ezerre csökkenne a születésszám. Kamarás szerint 20 százalékkal kéne emelkednie a termékenység szintjének ahhoz, hogy a népességszámot tartani lehessen, és így sokkal valószínűbb, hogy a termékenység szintjének emelkedése mellett is csak mérsékelhető a népességfogyás.
Kamarás előadásából kiderült, hogy a kilencvenes években egyfajta rendszerváltás ment végbe a gyermekvállalás terén is: az anyák vizsgálata alapján az első gyerek megszületésének időpontja a húszas évek közepéről (24 év) a harmincas évek elejére (29-30 év) tolódott ki, és a kétgyermekes családmodelltől való elmozdulás is érzékelhető. 2021-re a gyermektelenek és az egy, két és három gyereket vállalók csoportjának aránya nagyjából kiegyenlítődött. Érdekesség, hogy bár az első gyermek mintegy tíz évvel később születik, több gyerek vállalása esetén lecsökkent a korkülönbség a testvérek között, tehát sokkal valószínűbb, hogy a korábbi, átlagosan 6 év helyett 3 éven belül érkezik az újabb gyerek.
2015 óta reneszánszát éli a házasság
Ahogy azt korábban az Eurostat nyomán a Qubit is megírta, az Európai Unióban 2020-ban Magyarországon kötötték a legtöbb házasságot, a KSH adataiból pedig az is látszik, hogy a házasodási kedv 2015-től nőtt meg ugrásszerűen a magyarok körében. Kamarás elmondta, hogy 2015 óta drasztikusan megemelkedett a házasságból született gyerekek aránya is, 52-ről 73 százalékra. Ezt erősítette meg előadásában Kapitány Balázs is, aki hozzátette, a házasságkötések gyorsan növekvő száma jellemzően a várandósság alatt kötött házasságoknak köszönhető, ami ahhoz is kapcsolódhat, hogy a párok igyekeznek biztosra menni a családtámogatási intézkedések igénybevételével. Vagyis akkor házasodnak össze, amikor már úton van a gyerek, hiszen akkor éri meg felvenni például a Babaváró hitelt.
Kapitány azonban azt is hozzátette, hogy a demográfusok ezen adatok alapján is csupán korlátozottan ismerhetik meg ezt az összetett jelenséget, hiszen például nem ismerik a házasságon kívül gyermeket vállalók viszonyait, és azt sem lehet tudni, mi történik a családi viszonyokkal a gyerekek születése után, például a válások tekintetében. A kutató arra is rámutatott, hogy a házasságok mindenesetre stabilabbnak tűnnek, mint az együttélések, ezeknek ugyanis több mint az egytizede a vizsgált három év alatt felbomlott, miközben 35 százalékuknál házasság következett be a gyermek három éves korára.
Dominál a nem tervezett gyermekvállalás a magyar társadalomban
Mint Kapitány elmondta, a vizsgált mintában az összes várandósság 56,8 százaléka volt tervezett, amit úgy definiáltak, hogy az anya a terhesség előtt szeretett volna gyereket vállalni, és ez az általa tervezett időpontban következett be. A kutató rámutatott, hogy amikor az iskolai végzettséggel vetették össze az adatokat, kiderült, hogy a nem tervezett várandósság a 30 év fölötti értelmiségi nők körében mozog egyedül 20 százalék körül, vagy az alatt, míg az iskolázottság csökkenésével a tervezett termékenység aránya is csökken – a 20 év alatti, középfokú szakiskolát végzettek és a 8 általános iskolát végzettek körében pedig egészen riasztóan alacsony. Kapitány hozzátette, ha a népesedéspolitika célja a kívánt gyerekek megszületése, akkor az a tény, hogy a fogantatások jelentős része nem tervezetten történik, negatívan befolyásolja a népesedéspolitikai eszközök hatékonyságát is.
A kutatásból kiderült továbbá, hogy a megszületett gyermekek több mint ötöde (20,7 százaléka) később érkezik a tervezettnél, méghozzá átlagosan 38 hónapot, vagyis kicsivel több mint három évet kell várni arra, hogy megfoganjon a gyerek. Arról is megkérdezték a párokat, hogy fordultak-e orvoshoz a gyerekvállalás elmaradása miatt, és az derült ki, hogy bár vannak, akik 5-8 éve várnak a babára, de közülük 53 százalék nem fordult orvoshoz, még háziorvoshoz sem. A megkérdezetteknek mindössze 16 százaléka jelezte, hogy a várandósság előtt tudomása volt egészségügyi problémáról, míg az 5-8 év várakozás után sikeresen megfogant babák esetében a válaszadók 61 százaléka nyilatkozott úgy, hogy semmilyen egészségügyi problémáról nem tudott – vagyis semmilyen orvoshoz nem jutott el, nem észlelte a problémát, vagy éppen csak nem tartotta problémának a helyzetét.
Amikor a kutatók ezeket az eredményeket iskolai végzettség szerint vizsgálták, kiderült, hogy az alacsony végzettségű családokban egyáltalán nem érzékelik vagy nem tartják problémának azt, ha évekig nem fogan meg a gyerek, így nem jutnak el odáig, hogy orvoshoz forduljanak. A nyolc általánost végzettek körében 92 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem volt egészségügyi problémája a gyerekvállalást megelőzően.
Kapitány szerint tehát a termékenységtudatos magatartással szemben a fogantatások többsége nem tervezett, a párok csak utána hoznak döntést a továbbiakról, a párkapcsolatok dinamikusak, a gyerekek általában nem a tervezett időpontban születnek, és a párok többsége a gyerekvállalás késlekedése esetén sem jut el egészségügyi intézményhez – ezeknek a tényezőknek pedig negatív demográfiai hatásai is vannak.
A megszületett kisgyerekek egészségi egyenlőtlenségei és a gyorskaják
Mint kiderült, a gyerekek egy adott társadalmi közegbe születnek bele, ami már a születésük után közvetlenül is befolyásolhatja az egészségüket. Hajdu Tamás, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint már csecsemő- és kisgyermekkorban jelentős társadalmi egyenlőtlenségek állnak fent az egészségmutatók széles skálája esetén. A legszegényebb családoknál például kétszer olyan gyakori a nagyon alacsony (2500 gramm alatti) születési súly, mint a leggazdagabb családoknál, de kétszer olyan gyakoriak a mentális és viselkedészavarok, vagy épp a fogszuvasodás is.
Veroszta Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa pedig úgy foglalta össze, mit jelent ma Magyarországon alacsony státuszú családba születni, hogy a gyereknek nagyobb esélye van arra, hogy nem tervezetten jöjjön a világra, koraszülöttként vagy alacsony születési súllyal szülessen, a szülei ne legyenek házasok, az anyja dohányozzon a terhesség alatt, vezetékes víz nélküli házban lakjon, másfél évesen már egyedül nevelje az anyja és legalább hetente egyen gyorskajákat.
* * *
Forró őszünk van, de vajon hogyan oldható meg a pedagóguskrízis? Hova vezet az erőltetett iskolai központosítás? Tényleg egyfajta kasztrendszerszer felé tart az ország? Októberi tudományos estünkre a magyar közoktatás problémáival készülünk: öt okos kutatóval, négy előadással, vitával és kerekasztallal, zárásként pedig improvizatív zenével és bárral. Mindez izgalmas helyszínen, a margitszigeti Kristályban vár majd rátok október 4-én, kedden 18:00-tól. Jegyeket itt tudtok venni, gyertek el, jó lesz!
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: