53 némának hitt állat hangját rögzítették
A teknősökről és a gyíkokról az emberek többségének nem éppen a közlékenység jut eszébe, a brazil vízigilisztagőtéről nem is beszélve, a Zürichi Egyetem kutatóinak mégis sikerült szóra bírni őket. Gabriel Jorgewich Cohen és kollégái 53, eddig némának tartott állatról bizonyították be, hogy képesek hangot kiadni, ezzel pedig egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz is, hogy megfejtsék, mikor alakulhatott ki ez a képesség az állatvilágban.
A kutatók négy különböző kládhoz tartozó állatot vizsgáltak, és mindegyik klád esetében találtak olyat, amelyik képes hangot kiadni. Ilyen például a lábatlan kétéltűekhez tartozó brazil vízigilisztagőte (Typhlonectes compressicauda), a tuatara vagy hidasgyík (Sphenodon punctatus) vagy a dél-amerikai gőtehal (Lepidosiren paradoxa). A többi vizsgált állat a teknősökhöz tartozott – róluk is kiderült, hogy képesek az akusztikus kommunikációra.
Jorgewich-Cohen szerint az eddigi kutatások során azért nem jöttek rá, hogy ezek a jószágok képesek a vokális kommunikációra, mert úgy vélték, hogy ha ki is adnak valamilyen hangot, az legfeljebb a ragadozók elriasztását szolgálja vagy véletlen lehet, nem a kommunikáció a célja. A mostani vizsgálatok során viszont kiderült, hogy egyebek mellett a teknősök és a gőtehalak is a párválasztáshoz, az utódok nevelésekor és a territóriumuk kijelölésekor is hangokkal kommunikálnak.
Veszekedő teknősbékák
A kutató a kísérleteket a saját teknősein kezdte: miután a terepen a vadon élő teknősök közötti kommunikációt kutatta, úgy döntött, hogy otthon is folytatja a kísérleteket. Sikerült is hangokat rögzítenie, majd később más fajoknál és természetes körülmények között is hasonló viselkedést figyelt meg, mint a kedvtelésből tartott teknősöknél.
A legközlékenyebbeknek a vizsgált fajok hímjei bizonyultak, ezek párzáskor, illetve a rivális hímek elriasztására használták a hangjukat. Az már régóta ismert, hogy egyes teknősök képesek hangokat kiadni, de ezek kommunikációs szerepét Gerald Kuchling, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem biológusa szerint sokáig méltatlanul hanyagolták.
A mostani felfedezésből az is kiderül, hogy a vokális kommunikáció képessége legalább 407 millió évvel ezelőtt, a vizsgált fajok legkésőbbi közös ősénél, az Eoactinisia foreyinél kialakulhatott, de elképzelhető, hogy még ennél is régebbi tulajdonságról van szó. Jorgewich-Cohen szerint a tüdőtlen halak is képesek hangokat kiadni, így lehetséges, hogy már az Eoactinistia valamelyik ősében kifejlődhetett a képesség.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: