Virtuális boncolással derítettek fényt egy 17. századi osztrák kisgyerek végzetére
Különleges épségben került elő egy 10-18 hónapos kisgyermek holtteste a felső-ausztriai kriptából, ahová a Starhemberg család tagjait temették. A holttesttet egy jelöletlen koporsóban helyezték végső nyugalomra körülbelül négyszáz évvel ezelőtt, a temetés ideje és a gyermek 10-18 hónapos életkora miatt a kutatók úgy sejtik, hogy Reichard Wilhelmről, a gróf elsőszülött fiáról lehet szó, aki 1625 és 1626 között élt.
A gyereket a nagyapjával, Reicharddal együtt temették el, rajta kívül nem temettek más gyermeket a kriptába, ahol a körülmények ideálisak voltak ahhoz, hogy a maradványok kivételesen jó állapotban maradjanak fenn, az állandó hőmérséklet és a folyamatos légmozgás kiválóan konzerválták őket. A spontán mumifikációt segítette az is, hogy a gyermek nagy valószínűséggel elhízott volt, a zsírszövet az előbb felsorolt körülményekkel együtt meggátolta a szövetek gyors lebomlását.
Reichard Wilhelm holttestét a Müncheni Klinika kutatóit vizsgálták, miután engedélyt kértek a család ma élő tagjaitól és a kriptának otthont adó kápolna papjától. A kutatócsoport szövettani vizsgálatoknak és CT-szkennelésnek vetette alá a testet, az orvosi eljárások mellett pedig történeti kutatásokat is végeztek, hogy megállapíthassák a személyazonosságát.
Bár a Starhembergek szokásával ellentétben dísztelen koporsóba temették, a holttest mellett drága selyemszövetet találtak, ez, a koporsó elhelyezkedése és a maradványok kora együttesen pedig valószínűvé teszik, hogy valóban Reichard Wilhelmet találták meg.
Vitaminhiány és tüdőgyulladás
A korabeli feljegyzésekből nem derült ki, hogy mi okozhatta a gyerek halálát, de az Andreas Nerlich patológus vezette vizsgálatokból már igen. A tüdő maradványaiban gyulladás nyomaira bukkantak, feltehetően közvetlenül ez okozta a halálát. A gyerek súlyos D-vitamin-hiányban szenvedett, de az angolkórra jellemző karikaláb még nem alakulhatott ki, Nerlich szerint valószínűleg azért, mert Reichard Wilhelm a halálakor még nem tudott járni, az egyik karcsonton és a bordákon viszont már meglátszottak a hiány jelei. Az, hogy a gyereket szinte egyáltalán nem érte napfény, de elhízott volt, jó társadalmi státuszról árulkodnak.
A tüneteket a C-vitamin-hiány is magyarázná, és bár nem lehet minden kétséget kizáróan bebizonyítani, a kutatók arra gyanakodnak, hogy a két kondíció együttesen volt jelen. A D-vitamin hiánya lehet többek között a közvetett oka is Reichard Wilhelm halálának, az angolkóros gyermekek esetében ugyanis gyakrabban fordul elő tüdőgyulladás is. A testen koponyasérüléseket is találtak, ezek azonban valószínűleg már a halál után keletkeztek, a gyermeket ugyanis keskeny, alacsony koporsóba temették, ez okozhatta a sérüléseket.
Nerlich szerint azt nem ugyan lehet tudni, hogy ez a tünetegyüttes mennyire lehetett jellemző a korabeli arisztokrata gyermekekre, a lelet és a vizsgálat is jelentősnek számít, ugyanis nagyon kevés ilyen épségben megőrződött gyermekmúmia maradt fenn, mert nem igazán volt divat az ilyen esetekben a balzsamozás.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: