Ezeréves múmiák vizsgálata világított rá arra, milyen gyakori volt a múltban az erőszakos halál
Azt, hogy a történelmi időkben mennyire volt gyakori az erőszak, többek között úgy lehet felmérni, hogy az emberi maradványokon traumák, vagyis hirtelen, erős fizikai hatás jelei után vizsgálódnak. Ezt általában koponyák vagy a csontváz más részeinek tanulmányozásával végzik, egy tanulmány például a Kolumbusz előtti időkből származó emberi csontok alapján állította, hogy a férfiak 21 százaléka erőszakra utaló nyomokat hordozott.
De ma már nem csak a csontokból lehet következtetni az erőszakos múltra. Egy friss, a Frontiers in Medicine című szaklapban megjelent tanulmány egy olyan kutatást ismertet, amelyben 3D CT-felvételeket készítettek három, 800–1100 éves dél-amerikai múmiáról, amelyeket európai múzeumokban őriznek a 19. század vége óta. A három közül kettőnél halálos traumára utaló nyomokra bukkantak – olyanokra, amelyeket csontvázból nem tudtak volna kimutatni.
Az egyik mumifikálódott férfi a mai Chile északi részén élt Arica-kultúrához tartozott, és a lelőhelyén feltárt tárgyak alapján egy halászközösségben élt. A guggolva eltemetett fiatalember a csontok jellemzői alapján 20-25 éves és 172 centiméter magas lehetett, és valamikor 996 és 1147 között halt meg. A kutatók rekonstrukciója szerint a férfi szándékos erőszak áldozata lett: először teljes erővel fejen ütötték, majd hátba szúrták – azt nem tudták eldönteni, hogy egy vagy több támadója lehetett.
A mai Peru délnyugati részén fekvő Arequipa térségből két, ma a svájci Delémont-ban őrzött múmiát vizsgáltak, egy férfit és egy nőt. A térségtől szokatlan módon mindkettőjüket arccal lefelé temették el, bár nem egy korból származnak: a radiokarbonos adatok szerint a férfi a 10. században, a nő a 13. században halt meg. Míg a nőnél természetes halált állapítottak meg, a férfi „masszív traumát mutatott a nyaki gerincnél, ami valószínűleg erőszakos halálra utal. A két csigolya jelentős elmozdulása önmagában is halálos, és azonnali halálhoz vezethetett”.
A tanulmány egyik szerzője, Andreas Nerlich, a Müncheni Műszaki Egyetem orvosi karának patológiaprofesszora elmondta: „A modern CT-vizsgálatok a 3D-s rekonstrukciók lehetőségével egyedülálló betekintést nyújt olyan testekbe, amelyeket máskülönben nem vizsgáltak volna. A korábbi technikák vagy tönkretették volna a múmiát, míg a régi CT-vizsgálatok vagy a röntgenfelvételek nem mutatták volna ki a most talált diagnosztikai kulcsjellemzőket.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: