Ingaórák és idegsejtek, ipolytarnóci vulkánkitörés, Holdkutatás Japánban – ezekről lesz szó a csütörtöki Science Meetupon
Mi a közös az ingaórákban és az idegsejtekben? Mit árul el nekünk a 17 millió évvel ezelőtti ipolytarnóci vulkánkitörés rekonstruálása? Milyen Japánban holdszonda fejlesztésen dolgozni magyar kutatóként? A Budapest Science Meetup novemberi eseményén ezekre a kérdésekre három közérthető előadás adja majd meg a választ.
Az előadásokat Hangya Balázs, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) Rendszer-neurobiológia kutatócsoportjának vezetője; Karátson Dávid, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszékének vezetője; valamint Pál Bernadett, a CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet kutatója tartja.
A közel másfél órás rendezvénynek az MTA Könyvtár és Információs Központ második emeleti előadója ad otthont, november 10-én, csütörtökön, este 7 órától. A meetupra a Meetup.com-on és a Facebookon is lehet regisztrálni, de nem kötelező.
Részletes program:
Mi a közös az ingaórákban és az idegsejtekben?
Hangya Balázs, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) Rendszer-neurobiológia Kutatócsoport
A 17. században Christiaan Huygens felfedezte, hogy ha egy deszkára felakaszt két ingaórát, azok mozgása előbb-utóbb összehangolódik. A jelenség okát azóta Huygens-féle szinkronizációnak nevezik, és fizikusok sora foglalkozott a hátterében álló differenciálegyenletek leírásával. Kísérleteink során azt találtuk, hogy idegsejtek is képesek hasonló összehangolódásra, ami a memóriafolyamatok szabályozásában is fontos lehet.
Ipolytarnóc: a „lábnyomos" lelőhelyet megőrző, 17,2 millió évvel ezelőtti robbanásos vulkánkitörés rekonstrukciója
Karátson Dávid - ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék
A ipolytarnóci lelőhelyet elpusztító, egyben megőrző miocén kori vulkánkitörést OTKA-kutatásunk során eseményszinten is rekonstruálni tudtuk. A jelentősen erodálódott, mégis Egertől Ipolytarnócig nyomozható rétegek elemzése alapján – amelyeket nemzetközi példákkal is egybevetettünk – a heves, robbanásos kitörés igen nagy területet érintett, és már első fázisai is drasztikus hatást gyakoroltak az ökoszisztémára.
Ipolytarnócnál, amely egy sekélytengeri árapályövvel összefogazódó szárazföldi (folyóártéri) környezet volt, a kezdeti lökéshullám kidöntötte vagy magával vonszolta a fákat, és a rákövetkező nedves hamuhullással együtt 20-25 cm vékony tufával borította be az élőhelyet. Erre némi szünet után horzsakőszórás és több tíz méter vastag ignimbritet lerakó piroklaszt-árak következtek. Ugyanakkor a kitörés viszonylag kis hőmérsékletű lehetett, aminek alapján azt feltételezzük, hogy csontvázak, csontmaradványok talán azért nem őrződtek meg, mert az állatok el tudtak menekülni.
Holdkutatás Japánban!
Pál Bernadett - CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet
A Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával 3 hónapot tölthettem Japánban a Tokiói Egyetemen vendégkutatóként. Napjaink egyik legaktívabban kutatott égitestje állandó kísérőnk, a Hold, amihez a következő években számos küldetést terveznek indítani. Többek között új japán holdkutató szonda is célba veszi a Holdat, ami felszín alá hatoló radarjának segítségével például vízjeget fog keresni.
A három hónap alatt ennek a missziónak a fejlesztésébe kapcsolódhattam bele. Előadásomban a kint elvégzett munka mellett a japán kutatói életről is fogok mesélni, illetve arról, mégis milyen csillagászati kutatást lehet végezni a Fudzsi krátereiben.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: