Kudarcot vallott az Egyesült Államok aszteroidaelhárító akcióterve a NASA durván életszerű szimulációjában

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az emberiség annak ellenére védtelen az űrből érkező aszteroidákkal szemben, hogy október közepén az első Double Asteroid Redirect Test (DART) űrszonda sikeresen módosította a Dimorphos aszteroida pályáját. A jelenlegi bolygóvédelmi akcióterv még nem alkalmas egy szélsőséges, ugyanakkor valószínűsíthető becsapódási katasztrófa elhárítására – írja a Futurism. 

A legmeglepőbb, hogy mindezt az aszteroidaelhárítás első számú felelősének tartott amerikai űrügynökség, a NASA állítja. A New Scientist számolt be az elsők között arról a sokszereplős virtuális társasjáték formájában lebonyolított két napos gyakorlatról, amelyet az érintett szervezetek, hatóságok, tudományos műhelyek és védelmi szolgálatok bevonásával tartottak meg még februárban az Egyesült Államokban. 

Planetary Defense Tabletop Exercise nevű online szimulációt a NASA földközeli objektumokra szakosodott központja, a CNEOS dolgozta ki, mint később kiderült gyakorlatilag megnyerhetetlenül erősre. Az utólagos magyarázat szerint azért, mert ez volt a 2018-ban szövetségi szinten életbe léptetett, a kormányzati szerveken túl az állami és a regionális katasztrófaelhárításra is vonatkozó Nemzeti Földközeli Objektum Felkészülési Stratégia és Cselekvési Terv első stressztesztje.

A szimuláció forgatókönyve szerint az első februári észlelése után a 2022 TTX aszteroidáról kiderül, hogy alig hat hónappal később pályája keresztezi a Föld pályáját, magyarán biztosnak tűnik a becsapódás. A NASA kutatói így jobbhíján  aszteroidatudományi gyorstalpalókat tartanak az érintetteknek, hogy aztán a reális idővonalnak megfelelő sorrendben időről időre ismertessék velük az újabb és újabb információkat, vagyis azt amit a kronológia szerint az aszteroidáról és a becsapódás valószínűségéről tudni lehetett. A szimuláció életszerűségére példa, hogy az észlelést követően fokozatosan növekedett annak esélye, hogy az aszteroida Észak-Kaliforniában, a negyedmilliós Winston-Salem város közelében csapódik a Földbe.

Szimulációs játék ábrája a 2022 TTX pályájáról a felfedezés és a becsapódás közötti 6 hónapbanFotó: CNEOS

A felfedezéstől a becsapódásig tartó rövid, de reális idővonal már a kezdetektől fogva rávilágított a főbb problémákra. A TTX22 olyan kicsi volt és akkora sebességgel haladt, hogy mire észrevették, bőven elkésett bármiféle űrmisszió indítása akárcsak a vizsgálatára is, nemhogy az eltérítésére vagy megsemmisítésére. Jó tudni, hogy a semmiféle hasonló kockázatot nem jelentő Dymorphust eltérítő DART-misszió tervezése 5 évvel a sikeres magvalósítás előtt indult.

A sebesség, az ismeretlen összetétel, az időhorizont rövidsége mellett a várható politikai következmények is az ellen szóltak, hogy a játékba bevont szervezetek tagjai egy nukleáris töltet felrobbantásával próbálják elejét venni a becsapódásnak. A NASA szakemberei még az utolsó pillanatokban is kénytelenek voltak újra és újra megerősíteni, hogy az űrben sem veszélytelen kilövési akció a Föld légkörében talán még az elhárítani kívántnál is katasztrofálisabb következményekkel járhat.

A NASA stressztesztje első sorban az elkerülhetetlen becsapódási esemény hatásainak mérséklését célzó, az impakt előtti és utáni teendőkre vonatkozó intézkedések tartalmát és végrehajthatóságát vizsgálta. Például azt, hogy miként kommunikálnak egymással a kormányzati, állami és helyi szintek aktorai. És hogy működnek-e az újabb és újabb információk alapján folyamatosan módosított tervek, valamint, hogy azokat mikor és milyen hatókörrel alkalmazzák. Ahogy az is a vizsga része volt, hogy mindezekről miként tájékoztatják az illetékesek a nyilvánosságot. Még életszerűbbé tette a gyakorlatot, hogy a végjátékhoz közeledve durván erősödött a dezinformációs nyomás, beindultak az álhírgyárak, terjedt a pánik a fősodorbeli és a közösségi médiában egyaránt. A szimuláció kiértékelés szerint az utóbbi jelentősen gátolta a koordinációt, vagyis a lakosság sikeres kimenekítését és az infrastruktúra védelmét. A virtuális becsapódás így 200 ezer helyi lakos életét vette el, 50 kilométeres körzetében megsemmisült a víz- és áramhálózat, valamint a távközlési rendszer jelentős része is.  

A NASA által levont tanulságok között nem véletlenül szerepel az álhír-elhárítás mielőbbi kidolgozása, de az egyik legfontosabb észrevétel az volt, hogy a tudományosan precíz, mindenre kiterjedő információk megosztása a helyi szinteken nem segíti, inkább hátráltatja a cselekvési terv végrehajtását, ugyanakkor a kockázatokkal és a várható eseményekkel a polgármestereknek és az önkéntes tűzoltóknak is pontosan tisztában kell lenniük. A szimuláció nyilvánvaló tette azt is, hogy a vészhelyzeti információk hitelességét  nem a kormányzati szakértők biztosítják, hanem a helyi védekezésben szerepet vállaló kisemberek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: