Az emberiség annak ellenére védtelen az űrből érkező aszteroidákkal szemben, hogy október közepén az első Double Asteroid Redirect Test (DART) űrszonda sikeresen módosította a Dimorphos aszteroida pályáját. A jelenlegi bolygóvédelmi akcióterv még nem alkalmas egy szélsőséges, ugyanakkor valószínűsíthető becsapódási katasztrófa elhárítására – írja a Futurism.

A legmeglepőbb, hogy mindezt az aszteroidaelhárítás első számú felelősének tartott amerikai űrügynökség, a NASA állítja. A New Scientist számolt be az elsők között arról a sokszereplős virtuális társasjáték formájában lebonyolított két napos gyakorlatról, amelyet az érintett szervezetek, hatóságok, tudományos műhelyek és védelmi szolgálatok bevonásával tartottak meg még februárban az Egyesült Államokban.

A Planetary Defense Tabletop Exercise nevű online szimulációt a NASA földközeli objektumokra szakosodott központja, a CNEOS dolgozta ki, mint később kiderült gyakorlatilag megnyerhetetlenül erősre. Az utólagos magyarázat szerint azért, mert ez volt a 2018-ban szövetségi szinten életbe léptetett, a kormányzati szerveken túl az állami és a regionális katasztrófaelhárításra is vonatkozó Nemzeti Földközeli Objektum Felkészülési Stratégia és Cselekvési Terv első stressztesztje.

A szimuláció forgatókönyve szerint az első februári észlelése után a 2022 TTX aszteroidáról kiderül, hogy alig hat hónappal később pályája keresztezi a Föld pályáját, magyarán biztosnak tűnik a becsapódás. A NASA kutatói így jobbhíján aszteroidatudományi gyorstalpalókat tartanak az érintetteknek, hogy aztán a reális idővonalnak megfelelő sorrendben időről időre ismertessék velük az újabb és újabb információkat, vagyis azt amit a kronológia szerint az aszteroidáról és a becsapódás valószínűségéről tudni lehetett. A szimuláció életszerűségére példa, hogy az észlelést követően fokozatosan növekedett annak esélye, hogy az aszteroida Észak-Kaliforniában, a negyedmilliós Winston-Salem város közelében csapódik a Földbe.

A felfedezéstől a becsapódásig tartó rövid, de reális idővonal már a kezdetektől fogva rávilágított a főbb problémákra. A TTX22 olyan kicsi volt és akkora sebességgel haladt, hogy mire észrevették, bőven elkésett bármiféle űrmisszió indítása akárcsak a vizsgálatára is, nemhogy az eltérítésére vagy megsemmisítésére. Jó tudni, hogy a semmiféle hasonló kockázatot nem jelentő Dymorphust eltérítő DART-misszió tervezése 5 évvel a sikeres magvalósítás előtt indult.

A sebesség, az ismeretlen összetétel, az időhorizont rövidsége mellett a várható politikai következmények is az ellen szóltak, hogy a játékba bevont szervezetek tagjai egy nukleáris töltet felrobbantásával próbálják elejét venni a becsapódásnak. A NASA szakemberei még az utolsó pillanatokban is kénytelenek voltak újra és újra megerősíteni, hogy az űrben sem veszélytelen kilövési akció a Föld légkörében talán még az elhárítani kívántnál is katasztrofálisabb következményekkel járhat.

A NASA stressztesztje első sorban az elkerülhetetlen becsapódási esemény hatásainak mérséklését célzó, az impakt előtti és utáni teendőkre vonatkozó intézkedések tartalmát és végrehajthatóságát vizsgálta. Például azt, hogy miként kommunikálnak egymással a kormányzati, állami és helyi szintek aktorai. És hogy működnek-e az újabb és újabb információk alapján folyamatosan módosított tervek, valamint, hogy azokat mikor és milyen hatókörrel alkalmazzák. Ahogy az is a vizsga része volt, hogy mindezekről miként tájékoztatják az illetékesek a nyilvánosságot. Még életszerűbbé tette a gyakorlatot, hogy a végjátékhoz közeledve durván erősödött a dezinformációs nyomás, beindultak az álhírgyárak, terjedt a pánik a fősodorbeli és a közösségi médiában egyaránt. A szimuláció kiértékelés szerint az utóbbi jelentősen gátolta a koordinációt, vagyis a lakosság sikeres kimenekítését és az infrastruktúra védelmét. A virtuális becsapódás így 200 ezer helyi lakos életét vette el, 50 kilométeres körzetében megsemmisült a víz- és áramhálózat, valamint a távközlési rendszer jelentős része is.

A NASA által levont tanulságok között nem véletlenül szerepel az álhír-elhárítás mielőbbi kidolgozása, de az egyik legfontosabb észrevétel az volt, hogy a tudományosan precíz, mindenre kiterjedő információk megosztása a helyi szinteken nem segíti, inkább hátráltatja a cselekvési terv végrehajtását, ugyanakkor a kockázatokkal és a várható eseményekkel a polgármestereknek és az önkéntes tűzoltóknak is pontosan tisztában kell lenniük. A szimuláció nyilvánvaló tette azt is, hogy a vészhelyzeti információk hitelességét nem a kormányzati szakértők biztosítják, hanem a helyi védekezésben szerepet vállaló kisemberek.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: