Ma éjjel becsapódott a Dimorphos kisbolygóba a NASA bolygóvédelmi űrszondája, a DART
Szeptember 27-én éjjel a NASA DART űrszondája nekiütközött a Dimorphos kisbolygónak, hogy letesztelje, miként lehetne éles helyzetben eltéríteni egy Földre veszélyes objektumot. A Földtől 11 millió kilométerre, magyar idő szerint 1:14-kor végbement ütközést közelről követte a LICIACube, az olasz űrügynökség a DART-ról két hete levált kísérőszondája.
A Földre semmilyen kockázatot nem jelentő 160 méteres Dimorphos a 780 méteres 65803 Didymos kisbolygó körül kering. A következő napokban a James Webb űrtávcső, a Hubble űrteleszkóp és földi teleszkópok segítségével vizsgálják meg, hogy a DART meg tudta-e változtatni a Dimorphos Didymos körüli keringési pályáját, ami a bolygóvédelmi kísérlet fő célja. A kutatók várakozása szerint a becsapódás több perccel is lelassíthatta a Dimorphos keringési idejét.
„A bolygóvédelem egy minden földlakót érintő vállalkozás. Most igazoltuk, hogy elég precízen tudunk egy szondát irányítani ahhoz, hogy becsapódjon egy apró égitestbe. Csak egy kis változásra van szükségünk a sebességében, hogy jelentősen befolyásolni tudjuk a kisbolygó pályáját” – mondta el Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos vezetője. A becsapódás pillanatát a NASA és a Hawaii Egyetem által közösen működtetett földi teleszkópok rögzítették:
A történelmi teszt azt már igazolta, hogy egy fejlett navigációs rendszerrel felszerelt űrszonda képes pontosan eltalálni egy viszonylag apró objektumot, még akkor is, ha 22 ezer kilométer per órás sebességgel közeledik hozzá, és csak küldetésének utolsó néhány órájában veszi észre. A tavaly novemberben indított szonda DRACO teleszkópos kamerája az utolsó pillanatig fotózta a Dimorphost, és folyamatosan továbbította a Földre a felvételeit.
Eközben a LICIACube 55 kilométerre haladt el kisbolygótól. A szonda LEIA és LUKE kameráival 6 másodpercenként készített képeket az ütközésről és a létrejövő törmelékfelhőről – a felvételek a következő órákban válhatnak elérhetővé. A CubeSat típusú szonda sikere az InSight marsszonda leszállását közvetítő MarCO-A és MarCO-B után ismét igazolja, hogy ezek az apró űreszközök a földközeli pályán túl is jól teljesítenek.
Nincs közvetlen veszély, de még lehet
Jelenleg egyetlen olyan kisbolygót vagy üstököst sem ismerünk, amely közvetlen veszélyt jelentene a Földre. A kutatók eddig közel 30 ezer földközeli kisbolygót fedeztek fel, és 10 ezer olyat, ami 140 méternél nagyobb. Ebbe a kategóriába tartozik a Dimorphos is, amiből ha valamelyik eltalálná bolygónkat, helyi szinten katasztrofális, az 1908-as tunguszkai eseménynél is nagyobb pusztítást okozhatna, főleg ha lakott területhez közel érne földet.
66 millió éve, a kréta időszak utolsó tavaszán bolygónkat egy 10 kilométeres kisbolygó találta el, és annak becsapódása felelős a földtörténet ötödik tömeges kihalásáért. A Chicxulub kisbolygóhoz hasonló, 1 kilométernél nagyobb földközeli kisbolygók szerencsére ritkák, becslések szerint mindössze 920 lehet belőlük, és 90 százalékukat az utóbbi években már felderítették.
A kutatók szerint reális kockázatot a Dimorphoshoz hasonló, a Földről aprónak és halványnak tűnő égitestek jelentenek, amelyek felderítése nem egyszerű feladat. A NASA 2028-ban tervezi elindítani a Neo Surveyor infravörös űrtávcsövet, ami több tízezer, 30 méternél nagyobb kisbolygót találhat majd meg. A Nature-nek Amy Mainzer bolygókutató elmondta, „a legfontosabb, amit tudni kell a kisbolygó eltérítési technológiákról, hogy idő kell ahhoz, hogy működjenek. Ezért a kulcs az, hogy jóval a becsapódás előtt kell megtalálni az objektumot”.
Az indításakor 610 kilogrammos DART űrszonda a korábbi Dawn kisbolygószondán használthoz képest háromszor erősebb NEXT ionhajtóművel ért a Didymos kettős kisbolygóhoz. A hajtómű és a szonda működéséhez szükséges energiát 22 négyzetméteres, kitekeredő napelemek biztosították. A DART egyetlen tudományos műszere a DRACO kamerája volt, a Didymosról és Dimorphosról készített felvételeit a LICIACube adataival együtt várhatóan hónapokig elemzik majd a NASA kutatói, hogy többet tudjanak meg a Naprendszert benépesítő kisbolygókról. Az űrügynökség élő közvetítésén visszanézhető, ahogy a DART megközelítette a kisbolygót:
Ezt tovább segíti majd az európai űrügynökség Hera szondája, amely 2027-ben érkezhet meg a Didymos kettőshöz. Az űreszköz pályára áll majd a Didymos körül, és alaposan felderíti mindkét kisbolygó felszínét, a DART által ütött kráterrel együtt. A Hera azt is precízen megvizsgálja majd, hogy az ütközés milyen hosszú távú hatással járt a Dimorphos pályájára.
Az elmúlt években jelentősen felpörgött a kisbolygók vizsgálata. A NASA OSIRIS-REx űrszondája 2023-ban hozza vissza a Földre a Bennu kisbolygóról szerzett, várhatóan szerves anyagokban bővelkedő mintáját, míg a japán Hajabusza-2 révén a Ryuguról vett törmelékben a kutatók már szerves molekulákra és vízre is bukkantak. Tavaly pedig elindult a Lucy, amely a Jupiter pályáján keringő különleges trójai kisbolygókat látogatja majd meg, összesen hetet.
Bár a DART az első űrszonda, amit szándékosan beleütköztettek egy kisbolygóba, a NASA már 2005-ben elvégzett egy a ma éjszakaihoz hasonló manővert. Akkor a Deep Impact által szállított becsapódó egység a Tempel–1 üstökössel ütközött, hogy a szonda meg tudja vizsgálni az üstökös összetételét és szerkezetét. Az évtized közepén Kína is tervez indítani egy DART-hoz hasonló kisbolygó-eltérítési tesztet. Egyes szakemberek szerint a NASA-nak és a kínai űrügynökségnek egyeztetnie kellene ezekről a kísérletekről, mert a kisbolygó-eltérítési technológiákat nemcsak hasznos és békés, hanem pusztító katonai célokra is be lehet vetni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Kapcsolódó cikkek
Útnak indult az űrszonda, amely egy kisbolygóba csapódik, és úgy teszteli, hogyan tudnánk megvédeni a Földet
Szerves molekulákkal teli, agyagszerű szemcséket rejt a Ryugu kisbolygóról visszahozott minta
Vízre bukkantak japán tudósok a Földtől 300 millió kilométerre lévő Ryugu kisbolygóról visszahozott mintában
Soha űrszonda még annyi égitestet nem derített fel, mint a szombaton induló, szorgalmas Lucy
