Barátkeselyűvel, párduchiúzzal és őstulokkal vadítják vissza az ember által kizsigerelt spanyol fennsíkot, a Mezetát

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Magyarország területének közel egytizedén valósul meg a Rewilding Europe (Európa visszavadítása) nevű páneurópai nonprofit szervezet legújabb, sorrendben tizedik élőhely-rekonstrukciós programja Spanyolországban. A hivatalosan október végén elindult, de a szezonális munkák miatt közel egy éve zajló projekt, az Iberian Highlands a következő két évtizedben 850 ezer hektáron kívánja ökológiai, gazdasági és társadalmi értelemben is fenntarthatóvá alakítani a tájat.  

A Duna-deltától a Skót-felföldön és az Odera torkolatvidékén át a bulgáriai Rodopéig szerte a kontinensen zajló, alaposan megtervezett és előkészített élőhely-rekonstrukciók hálózatához csatlakozó projekt helyszínei az Ibériai-félsziget Mezeta nevű  központi fennsíkján találhatók, ami közigazgatásilag Kasztília-La Mancha és Aragónia autonóm tartományokhoz tartozik. 

A hatalmas kiterjedésű, az évszázados gabonatermesztés által kizsigerelt talajú lapályok, a ritkás erdőfoltokkal tarkított folyóvölgyek és a gyér borókásoktól eltekintve a tarvágások miatt többnyire kopár hegyvidék visszavadítása szimbolikus feladat. A Mezeta eredeti (értsd: az utolsó jégkorszak utáni) flórája és faunája a paleoökológiai szakirodalom szerint ugyanis már a kőkorszaktól ki volt téve az emberi tájátalakítás negatív hatásainak, a történeti ókor után a természetes pusztai és erdei ökoszisztémák pedig legfeljebb zárványokban maradtak fenn. 

Festői napnyugta a felföldet határoló Sierra de Caldereros hegységben álló kora középkori Zafra-vár fölöttFotó: JUAN CARLOS MUÑOZ ROBREDO/ Rewilding Spain

Előnyös hátrányok

Öröm az ürömben, hogy a 20. század második felétől Spanyolország legszegényebb,  gazdasági és társadalmi értelemben is szinte kiürült, az elmúlt 50-60 évben lefeleződött lakosságú felföldi tartományainak még megmaradt állat- és növényfajai fokozatosan visszahódították korábbi élettereiket – olvasható a projekt honlapján. Az Iberian Highlands 850 ezer hektáros területének fele ezért is lehet az Európai Unió természetes élőhelyeket oltalmazó Natura 2000 hálózatának része. De az is az élővilág térnyerésének beszédes jele, hogy az elmúlt évtizedekben Kasztília-La Mancha és Aragónia lett az őz- és szarvasagancsra, vaddisznótrófeára vágyó spanyol vadászok első számú belföldi célpontja. Az újra gazdagodó biodiverzitás a vadászok és a tudomány képviselői mellett a természetjárók és a turisztikai vállalkozások figyelmét is felkeltette. A zöldturizmus infrastruktúrájának megteremtése ezért szerves része a visszavadítási terveknek is; a számítások szerint, ha minden jól megy, az ökoturisztikai szolgáltatások már középtávon kitermelik a projekt üzemeltetési költségeit.  

A brit Guardian beszámolója szerint az évi 900 ezer eurós büdzsével elindított program finanszírozáshoz közvetlenül nem érkezik pénz sem a spanyol államkincstárból, sem az Európai Uniótól, nemzetközi zöldszervezetek azonban már közel 2 millió eurót adományoztak az Iberian Highlands-nek. 

A Rewilding Europe egyébként is a Maas folyó holland-belga határszakaszán már a befejezése előtt rentábilis Grensmaas projekthez hasonló, de legalábbis nullszaldós visszavadítás híve. Az utóbbi esetben a természetes viszonyokat mesterségesen kialakító mérnöki beavatkozással, másutt inkább többéle kisebb erdészeti, mezőgazdálkodási, halászati vagy vadászati praktikával természetközelibbé tett élőhelyen a jól megválasztott gazdasági tevékenység nemhogy csökkenti, de egyenesen növeli a sokféleségen alapuló ökológiai stabilitást. Ehhez persze az embereknek kell alkalmazkodniuk a természeti folyamatokhoz, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a halász-vadász-gyűjtögető ősök életformáját kellene élniük. Egy tudományosan megalapozott beavatkozásokkal egészséges és önfenntartó irányba terelgetett ökoszisztéma ugyanis számos üzleti lehetőséget kínál az említett turizmustól a növényi és állati eredetű termékekig. 

A Zaorejas-i turistaösvényről nyíló panoráma Kasztília-La Mancha tartomány Guadalajara provinciájábanFotó: Rewilding Spain

Kipótolt tápláléklánc

A Mezeta visszavadítására szövetkező tucatnyi spanyolországi hivatásos és civil természetvédő szervezet korábbi munkájának köszönhető, hogy a közismerten jól alkalmazkodó opportunista fajok mellett visszatért, sőt mára stabil állományt alkot a hegyvidéki területeken az ibériai kőszáli kecske (Capra pyrenaica), ami hosszú évtizedekig kerülte a felföldet. 

A Mezeta síkvidéki területein a talaj kimerülésével egyre inkább visszaszorul ugyan a szántóföldi gabonatermesztés, de a legeltetéses állattenyésztés még tartja magát. Ezért is kiemelt része a spanyolországi programnak a táplálékláncban, vagyis a szerves anyag természetes körforgásában kulcsszerepet betöltő barátkeselyűk (Aegypius monachus) visszatelepítése. A felföldet határoló 2000 méternél is magasabbra törő hegyvidéki területeken ugyanezt a funkciót látják el a szintén repatriálás alatt álló szakállas saskeselyűk (Gypaetus barbatus) 

Barátkeselyű a MezetánFotó: Rewilding Spain

Az ökológia egyensúly fenntartásához nélkülözhetetlen ragadozók közül a világ legritkább macskaféléjének számító spanyol- vagy párduchiúz ( Lynx pardinus) visszatelepítési programja nemrégiben kezdődött, így a potenciális zsákmánynak számító rágcsálók még zavartalanul szaporodhatnak. Igaz, már nem sokáig. A projekt honlapján publikált jelentés szerint már javában tart az első szabadon engedendő példányok felkészítése. Bár sokáig az Mezeta csúcsragadozója volt, a szürke farkas ibériai alfajaként számon tartott Canis lupus signatus visszatelepítést megvétózták a helyi gazdák, arra hivatkozva, hogy nem vállalják a vadzsákmánynál nagyságrendekkel könnyebben elejthető, hagyományosan éjszakára is szabadon hagyott jószágaik fenyegető kockázatot. 

A Mezetától sok száz kilométerre, a dél-nyugat spanyolországi Sierre Morena területén már vadon élő Lynx pardinusFotó: WWF-Spain / Alfonso Moreno/10174

Ökológiai karbantartás

A füves legelőkön található természetes gyeptársulások egészségének egyik feltétele a nagy testű növényevők tipró-legelő táplálkozása. A magyarországi természetvédelmi területeken is bevett gyakorlat szerint ilyenkor a rideg tartást jól tűrő haszonállatokkal legeltetik az ökológiailag értékes területet. A spanyolok a mai szarvasmarhafajták egyenes ági felmenőjének tartott, a 17. század elején bizonyíthatóan kihalt őstulok (Bos primigenius) mai megfelelőivel végeztetik el a feladatot. A több évtizedes oda-visszakeresztező tenyésztéssel a korabeli ábrázolásokkal megegyező őstulok külleműre alakított, önálló fajtaként elismert Heck-marhák az alapjai a holland, német és a mostani visszavadításban is aktív spanyol tenyésztési programnak. Ezek célja, hogy a vadon tartott gulyákban kialakuló, a változó környezeti viszonyok által is alakított természetes szelekció az eddigieknél is archaikusabb őstulokká fazonírozza a következő nemzedékeket. Annyi bizonyos, hogy a most sem túl szelíd kinézetű, manapság Taurosnak nevezett állatok a felföldi füves élőhelyek ökoszisztémájában tökéletesen betöltik a rájuk osztott funkciót, hogy aztán a tervek szerint a magyarországi nemzeti parkokban ugyanezt a szerepet játszó szürke marhákhoz hasonlóan hústermék formájában emeljék az ökoszisztéma által nyújtott szolgáltatások értékét. 

Az Iberian Highands keretében a szabadon engedett gulyák egyikéhez tartozó őstulok küllemű Tauros szarvasmarhaFotó: Staffan Widstrand/Rewilding Euro/Staffan Widstrand/Rewilding Europe.www.staffanwidstrand.se.photo@staffanwidstrand.se

A Mezeta füves pusztáin kívül is szükség van a legeléses karbantartásra. Az egyre gyakoribb hőhullámok hatására elszaporodó tüzek elleni védekezést megkönnyítő hegyi legelők ökológiai kezelése, és nem mellesleg az agresszívan terjeszkedő cserjéknek ellenálló magas diverzitású növénytársulások fenntartása indokolta a növényevő patások alkalmazását. Az 1400 méterrel a tengerszint felett fekvő Villanueva de Alcoron település legelőire végül a páratlanujjú lovaknak a Serrano nevű Madrid környéki tájfajtához tartozó példányai kerültek. Úgy tűnik, kettős sikerrel: a hegyi legelőket nem zárták be a fásszárú növények, és idén tavasszal az alábbi fotón látható csikó is világra jött. 

A Rewilding projekt idén tavaszi eredményeFotó: jUAN CARLOS MUÑOZ ROBREDO/JUAN CARLOS MUÑOZ ROBREDO

Az alábbi videóban a barátkeselyűk Alto Tajo-i visszatelepítési programjának legfrissebb epizódjáról szóló összefoglaló látható.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: