Ritkán fordul elő, hogy egy tudományos publikáció olyan erős mondattal nyisson, mint amilyeneket Rejtő Jenőtől várna csak az ember, egy nemrég rangos Nature-ben megjelent tanulmánynak viszont sikerült megugrania ezt az akadályt. „A fekálialebegés magyarázata máig nem tisztázott jelenség” – csapnak bele a lecsóba a Mayo Clinic kutatói, de szerencsére nem táncolnak sokáig az olvasók idegein, hiszen egy lehetséges megfejtést is kínálnak: úgy tűnik, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben a lebegés oka nem az ürülék zsírtartalmában keresendő, hanem a benne csapdába esett gázokban.

Ezt a műfaj kedvelői már régóta gyanítják, de mindeddig még senki nem esett neki kellő tudományos alapossággal a témának, így nem is csoda, ha az internetezők rettenetes bizonytalanságban vergődnek a lebegést illetően. Ezt jól mutatja az is, hogy egy gyors Google-keresés 1 millió 350 ezer találatot hoz a víz felszínén úszó ürülékről, ennek a lehetséges okairól, illetve arról is, hogy vajon célszerű-e orvoshoz fordulni, ha ilyesmit tapasztal az ember. A világ bonyolult és sokszínű, így az sem meglepő, ha erre nincs egyértelmű válasz, ahogy arra sem, hogy milyen viselkedést várhat el az ember a tisztességes, hétköznapi fekáliától: el kell-e süllyednie, vagy nem?

Fluctuat nec mergitur

A Medical News Today szerint az elvárható viselkedés a süllyedés, de akkor sem kell megijedni, ha lebegő fekáliával találkozunk: ezt okozhatja a túlzott zsírfogyasztás, emésztési zavar vagy Crohn-betegség is. A rostfogyasztás elnehezítheti a székletet, de okot adhat a lebegésére is: a csapdába esett gázok vagy levegő is okozhatja a jelenséget. A meglepően gazdag angol nyelvű szaktanácsadás szerint különösebb aggodalomra nincs ok, ha az ember ilyesmit tapasztal: ugyan lehet betegség jele is, de általában ártalmatlan jelenségről van szó.

Ártalmatlan vagy nem, de mi okozza? Ez a kérdés valószínűleg időtlen idők óta foglalkoztatja az emberiséget, de legalábbis azóta, hogy feltalálták az angolvécét. A kutatók régóta gyanítják, hogy a gáz lehet a ludas: ha a lebegő székletből eltávolítják a gázt, ugyanannyit nyom, mint a süllyedős, ami azt is jelenti, hogy a titok itt keresendő, nem az anyag összetételében vagy zsírtartalmában. Az erről szóló hiánypótló kutatást 1972-ben végezte el Michael D. Levitt és William C. Duane, az eredményeiket a lenyűgöző című Floating Stools – Flatus versus Fat című tanulmányban összegezték.

Míg több kutatás is egereken vizsgálta a lebegő és a süllyedő széklet közötti különbséget, Levitt és Duane 33 egészséges embertől vett mintán kutatta, hogy mi okozhatja a jelenséget. Ezek közül huszonnégyen tengeralattjárós székletet produkáltak, kilencen viszont megbízhatóan lebegő típusút. Levitték vizsgálatából az is kiderült, hogy a zsíros széklet metántartalma általában viszonylag alacsony, így az általában nem is lebeg. Nem véletlen, hogy Levitték pont erre a témára találtak rá: Duane folyamatosan lebegős székletet produkált, ezért aztán be is fogtak tőle egy példányt, kivonták belőle a gázt, és megnyugodva tapasztalták, hogy ettől a széklet a vízzel teli tartály aljára süllyedt.

Ovatus és Uniformis

1972 óta persze sok szennyvíz lefolyt már a Dunán, mégis eddig kellett várni, hogy valaki komolyabban foglalkozzon a kérdéssel. A mostani tanulmány vezető szerzője, Syed Mohammed Musheer Aalam és társai egereken vizsgálták a bél mikrobiomja és a széklet viselkedése közötti összefüggéseket, és a tudomány történetében először sikerült bizonyítaniuk, hogy a mikrobiom határozza meg, hogy vajon lebegni fog-e a fekália, vagy elsüllyed.

A kutatók a mikrobiom és a széklet lebegési képessége közötti összefüggést két kontrollcsoporton vizsgálták: az egyikben bélbaktériumok nélkül tenyésztett, a másikban pedig hétköznapi, normális állatok szerepeltek. Az előbbi csoport kivétel nélkül tengeralattjárókat produkált, míg a hétköznapi egerek nagyjából fele lebegős széklettel örvendeztette meg a kutatókat.

A kutatók ezután egy lépéssel tovább is mentek: a hétköznapi egerek székletéből vett baktériumokkal oltották be a steril egereket, és arra jutottak, hogy a kezelés után az addig kivétel nélkül elsüllyedő székleteket produkáló állatok egyre többször lebegőset ürítettek. Nagarajan Kannan, a tanulmány egyik társszerzője szerint ezzel el is dőlt az a régóta húzódó vita, hogy mi okozhatja ezt a jelenséget: egyértelműen a gáz felelős érte, semmi köze nincs a széklet zsírtartalmához. Hasonló eredményt hozott az is, amikor az egereket egészséges emberekből vett bélbaktériumokkal oltották be – ilyenkor is megnőtt a lebegő produktumok aránya.

A gáztermelésért gyaníthatóan két baktériumtörzs, a Bacteroides ovatus és a Bacteroides uniformis tehető felelőssé, de hogy melyik a főkolompos, azt még további vizsgálatok dönthetik majd el.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A fing filozófiája

Dippold Ádám tudomány 2022. január 9.

A szellentés az elmúlt évszázadokban több más természetes jelenséghez hasonlóan vallási, metafizikai és esztétikai jelentőséget is kapott, sőt a manicheusok úgy vélték, hogy az üdvözülésig is elsegítheti az embert. Fingtörténet Szent Ágostontól Dantén át Mr. Methane-ig.

A botra tűzött szivacstól a Swarovski-kristályig ível a vécé több évezredes diadalútja

Hegyeshalmi Richárd tudomány 2020. november 19.

Az ürítés menete évezredek óta változatlan, de a vízöblítéses vécéket alig száz éve használjuk. Hogyan változott a vécékultúra az időszámításunk előtti korok óta? Hogy alakultak ki az első nyilvános és az első koedukált vécék? Az ENSZ november 19-t nyilvánította a vécé világnapjának, épp itt az ideje, hogy nyakig elmerüljünk a, hogy is mondják, történelem tengerében.

1500 éves bilire bukkantak Szicíliában

Dippold Ádám tudomány 2022. február 11.

A régészek mindeddig nem voltak benne biztosak, hogy mire szolgálhatott az agyagedény, de egy új, egyszerű, terepen is elvégezhető vizsgálat után rájöttek, hogy éjjeliedényről van szó. A bilit egy ostorféreg petéje buktatta le.