„Ha teszel valamit a romákért, szavazatokat fogsz veszíteni”

„Amikor a mindenkori kormányoknak pénzzel kellett volna a roma stratégiák mellett elköteleződniük, abból sosem lett semmi. Vagy eleve nem akartak olyan szakpolitikát művelni, ami igazán változást hozott volna a romák helyzetében, vagy látszatpolitizálást végeztek, mindenféle igazi elköteleződés nélkül” – állítja Rácz Béla közösségszervező, a romák befogadásáért küzdő 1 Magyarország kezdeményezés alapító tagja. Az állam „leír szövegeket, ezzel megerősíti a cigányokkal szemben a túltámogatási mítoszokat – ebből él a többség fajgyűlölete, hogy a cigányokat halálra szereti az állam, és annyi pénzt ad nekik” – olvasható Zsigó Jenő, a roma közélet egykori kulcsszereplője, a hazai független roma mozgalom egyik legmeghatározóbb személyiségének Vezetőszáron című könyvében, ami 2022-ben a Magvető kiadónál jelent meg.

„Soros György a rendszerváltástól kezdve milliárdokat költött a romák társadalmi befogadására ebben a térségben, és egy idő után jogos volt az az elvárás, hogy a tagállamok vegyék át a stafétát, és támogassák most már ők az elindult folyamatokat, a kidolgozott programokat és módszertanokat. Ebből lett először a Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) 2005 és 2015 között – ez volt a roma stratégiák előzménye” – mondja Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója és az Egalipe - Hálózat a Romák Egyenlőségéért fő koordinátora. És valóban: azóta túl vagyunk három, a romákat még a címében sem említő Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégián, amiből az utolsó, a Brüsszelnek már 2020 nyarán megküldött, de a kormány által csak 2021 augusztusában elfogadott változat a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia 2030 címet viseli.

Nem túl hiteles az a stratégia, ami a legnagyobb problémáról nem mond semmit

De vajon hogy néz ki az a társadalom, amiben meg kellene valósítani a romák társadalmi befogadását? Egy 2019-es, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Szociálpszichológia Tanszékén végzett, romaellenességet vizsgáló kutatás szerint a magyar lakosság mindössze 14 százaléka gondolja úgy, hogy akár kis mértékben is, de hajlandó lenne tenni valamit azért, hogy a romák helyzete javuljon. „Bár valamennyire reálisak a magyar stratégia helyzetelemzései – mondja Nun –, nem írnak benne a diszkrimináció mélységéről vagy a szegregáció súlyosságáról, és egy szót sem szól a helyzetelemzés arról, hogy milyen mértékű a magyar társadalom romákkal szembeni elutasítása. És ha valaki elfogadja azt a állítást, hogy a legfőbb akadálya annak, hogy történjen itt valami, az az, hogy a többségi magyar társadalom nem akarja a romák esélyegyenlőségét, akkor nehéz hitelesnek tartani egy roma stratégiát, ami a legnagyobb problémáról egy szót sem ír. Civil nyomásra ez most már benne van a helyzetelemzésben, de semmiféle választ nem akarnak erre adni” – foglalja össze a szakember a nemzeti roma stratégiával szemben megfogalmazott legfőbb kritikát.

Még azelőtt benyújtották, hogy tudták volna, mit kell benyújtani

Az Európai Bizottság (EB) a múlt héten, január 9-én fogadta el az egyes tagállamok által megfogalmazott nemzeti romastratégiák értékelését, amelyek a romák egyenlőségének, befogadásának és részvételének támogatására irányuló 2020-2030-as terv részét képezik. A bizottság 2020 októberében egy 10 éves tervet terjesztett elő az EU-ban élő romák életkörülményeinek javítására és társadalmi integrációjuk támogatására. Az új stratégiai keret szemlélete hasonló a korábbiakéhoz, de az oktatás, a foglalkoztatás, az egészség és a lakhatás mellett kibővült az egyenlőség, a befogadás és a részvétel témakörével. Ehhez a bizottság minden területen új célkitűzéseket és ajánlásokat terjesztett elő, amelyek révén jobban nyomon lehet követni az előrehaladást, és el lehet érni, hogy javuljon az EU-ban élő romák helyzete.

A magyar kormány viszont már 2020 augusztusában, meg sem várva az uniós keretstratégia kritériumait, megküldte Brüsszelnek a maga stratégiáját, ami Zentai Violetta szociálantropológus, a CEU Demokrácia Intézet Egyenlőtlenség és Demokrácia munkacsoportjának vezetője és a Roma Civil Monitor 2021-2025 kutatója szerint „a kormány arroganciáját mutatja, ami nem veszi figyelembe, hogy Brüsszel szerint milyen kritériumoknak kéne a stratégiában benne lenniük”.

„Ha tőlem valaki megkérdezné, hogy mi az oka annak, hogy nincs előrelépés a roma integráció terén, akkor a legnagyobb erőforrás, amire építeni kellene, az az össztársadalmi akarat, amivel viszont nem foglalkozik a magyar stratégia. A magyar kormány 10 évre szóló stratégiájába csak azért került be az elképesztő cigányellenességről valami, mert volt egy minimális – mondjuk szégyenteljes módon végrehajtott – egyeztetés, amibe a civileket is bevonták” – mondja Nun.

A jelentleg 15 tagot számláló Egalipe hálózatot 2021-ben épp azért hozták létre roma és pro-roma szervezetek, „mert van mondanivalójuk a romák magyarországi helyzetéről, és mi azért nem arra vállalkoztunk, hogy a meglévő stratégiát elemezzük, mivel a stratégiában leírtakhoz képest a valóság teljesen más, tehát önámítás lenne azt mondani, hogy ezt kritikai módon lehet elemezni”. A szakmai érdekérvényesítő hálózat a tagok reményei szerint abban tud hatékonyabb lenni, hogy ahelyett, hogy a szervezetek külön-külön próbálnának a szakpolitikai problémákhoz hozzászólni, így együtt erősebbek lehetnek. „Mi kidolgoztuk egy lehetséges roma roma stratégia alapelveit, mert a hivatalost, senkivel nem konzultálva, gyakorlatilag egy ember írta.” Ráadásul a magyar kormány nem fogalmaz meg alapelveket, amik aztán ellenőrző listaként tudnának működni, panaszolja Nun, „persze lehet, hogy a magyar kormánynak, ha lennének is alapelvei a roma stratégiával kapcsolatban, azok nem ugyanazok lennének, mint a mieink, de ezt nem tudjuk, mert nem írták le”.

Az európai helyzet nagyjából változatlan

A kontinens legnagyobb kisebbségének számító romák 10-12 millióan vannak Európában. 6 millióan az EU-ban, 1 millióan a Nyugat-Balkánon, 2,8 millióan Törökországban élnek, és a többségük számára mindennapi valóság a kirekesztés, a nélkülözés, a diszkrimináció és a rasszizmus. „A koronavírus-járvány mindenkit kibillentett a korábbi világából, de a legnehezebb mégis azoknak volt, akik a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai” – olvasható az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2022. októberi jelentésében, ami 10 európai országban vizsgálja a romák helyzetét közel 8500 személyes interjú és több mint 20 000 háztartás tagjától gyűjtött adatok alapján. Az FRA biztosítja azokat az alapadatokat, amelyek lehetővé teszik az EU és tagállamai számára, hogy értékeljék a 10 éves tervek hatékonyságát.

A jelentés rávilágít, hogy a járvány idején a roma gyerekek egy jó részének oktatása megrekedt, és sokan nem is tudtak csatlakozni az online oktatáshoz. A legkiszolgáltatottabb munkákat végző romák voltak az elsők, akiket nem foglalkoztattak tovább, és ők voltak az elsők, akik elveszítették jövedelmüket. „Számukra és a hozzájuk hasonló milliók számára a szegénység és a kirekesztés körforgása folytatódik. És a mai megélhetési válság kétségtelenül további szenvedést fog okozni” – olvasható az FRA jelentésben. A negyedik alkalommal elvégzett felmérés ugyanakkor mutat javulást a tíz vizsgált országban: kevesebb roma él rossz lakhatási körülmények között, és több roma van tisztában azzal, hogy létezik olyan esélyegyenlőségi szerv, ahová fordulhat panaszaival.

„Miért van az, hogy a romák még mindig sokkoló mértékű nélkülözéssel, marginalizációval és megkülönböztetéssel szembesülnek Európa nagy részén?" – tette fel a kérdést Michael O'Flaherty, az FRA igazgatója a romákról szóló jelentés bemutatója során. – Az eredményeink azt mutatják, hogy még mindig nem olyanok az uniós és a nemzeti jogszabályok és szakpolitikák, amik biztosítani tudnák a romák alapvető jogait, és amelyektől jobbak lennének a mindennapjaik.”

A megkérdezett romák 80 százaléka továbbra is szegénységben él (szemben a 17 százalékos uniós átlaggal) és a roma gyerekek 29 százaléka él olyan háztartásban, ahol valaki az előző hónapban legalább egyszer éhesen feküdt le. A romák 43 százalékának van fizetett munkája, szemben a 72 százalékos uniós átlagfoglalkoztatási aránnyal. A romák negyede érzi úgy, hogy az elmúlt évben érte hátrányos megkülönböztetés olyan mindennapi helyzetekben, mint a munkakeresés, de történnek ilyen esetek a munkahelyen, a lakhatás intézése során, az egészségügyi ellátásban és az oktatásban is. A hátrányok a romák várható élettartamán is jól látszanak: a roma férfiak és nők 9, illetve 11 évvel rövidebb ideig élnek, mint a felmérésben részt vevő országok teljes népessége.

Bár az újonnan csatlakozni vágyó országok – szemben a korábbi csatlakozási körökkel – már be sem léphetnek az unióba, ha nincs a romák integrációjára vonatkozó stratégiájuk, a bizottság a múlt héten közzétett összes országra vonatkozó értékelő jelentésében sok esetben elmarasztalta az EU-ban már bent levő országokat amiatt, hogy a cigányellenességgel, a diszkriminációval és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemmel szemben tervezett intézkedéseik még mindig messze állnak az uniós stratégiai keretben meghatározott kritériumoktól, és az sem jellemző túlzottan, hogy a civileket és romákat érdemben bevonnák a stratégia és az azt követő intézkedések kidolgozásába.

A nyúl viszi a puskát

A bizottság az összértékelés mellett országonként is értékelte a nemzeti romastratégiákat, és hogy tovább bonyolítsuk az értékelés körüli szereplők bemutatását, a tízéves uniós roma keretstratégia 2020. október 7-i elfogadása után az Európai Parlament kezdeményezésére az EB elindította a négy évre (2021-2025) szóló Roma Civil Monitor (RCM) programját is, aminek fő koordinátora a budapesti CEU Demokrácia Intézet. „A civil konzorciumok által értékelt nemzeti stratégiákról szóló jelentések és a kormányokkal folytatott egyeztetések nyomán jöttek létre az országonkénti stratégiaértékelések – mondta az RCM kutatójaként is dolgozó Zentai. – A stratégiákat az egyes országok még csak most tették közzé, és alig pár hónap alatt kellett értékelni őket úgy, hogy még alig történt valami. Épp ezért amit az Egalipeben csináltak, az sokkal nagyobb munka, hisz ők új alapokra helyezték a stratégia alapelveit a meglévő stratégia értékelése helyett.”

„A legnagyobb baj a magyar romastratégiával, hogy úgy csinál, mintha a roma inklúzió megvalósulhatna anélkül, hogy hozzányúlnának a mainstream szakpolitikához vagy akár a kisebbségpolitikához – mondta a roma aktivistaként dolgozó Rácz. – A stratégia projektek szintjén foglalkozik a romák helyzetének javításával, és nem mászik bele a nagy ellátórendszerek reformjába, így a problémákra a projektek szintjén próbálnak megoldásokat találni.” Rácz egyik példája a telepfelszámolási program (Felzárkózó Települések, FETE, a kormány 2019 februárjában induló, a 300 leghátrányosabb helyzetű település felzárkóztatását célzó programja), ahol a stratégia csak a 300 település szintjén határoz meg beavatkozásokat, viszont nem foglalkozik azzal, hogy mit lehet kezdeni az országban található városi gettók és falusi cigánytelepek felszámolásával. Rácz másik példája az oktatás: a tanoda kiterjesztése és a mentorprogram megerősítése benne van az anyagban, ami viszont azzal már nem kezd semmit, hogy a 16 éves tanköteles korhatár milyen károkat okoz a roma gyerekeknél, és ezzel mit kellene kezdeni. Nun is hasonlóan látja a helyzetet: „A rosszul működő ellátórendszerekkel úgysincs mit csinálni, ez viszont így csak a toldozás-foldozás, mert igazából erről szól a 300 településes program. Itt a nyúl viszi a puskát, mert futó programokhoz igazítják a stratégiát, és nem a szükségletekre épülő stratégiához szabják a programokat. A magyar stratégiában vágyálmok vannak megfogalmazva és kevés a konkrétum.”

Hogy mitől lesz a stratégiában szereplő beavatkozásokra pénz, azt ebben a pillanatban nehéz megmondani. A 444.hu január 3-i cikke az EU által elzárt pénzek ördögi részleteiről ír, ennek ellenére Nun értesülései szerint a FETE telepfelszámolásos program főleg a Helyreállítási Alapból valósulna meg, de egy részét megelőlegezné a kormány, „amiben azért van kockázat, mert mi van, ha nem teljesülnek a szupermérföldkövek, és nem jön a pénz?”. A többi programot, köztük a roma szakkollégiumokat, a Biztos Kezdet Házakat és egyéb intézkedéseket Nun szerint szintén a fejlesztési pénzekből finanszíroznák.

Ha teszel valamit a romákért, szavazatokat fogsz veszíteni

„Ez maximum morális kötelessége egy kormánynak, mert nincs mit számon kérni rajta, ha nem teljesíti a stratégiában leírtakat. Az persze más, ha uniós forrásokra akarja építeni a programjait; akkor már a bizottság joggal kérheti számon, hogy a stratégiában ez volt, ehhez képest hagytunk jóvá, hol vannak az eredmények? – mondja Nun. – Ami a bizottsági értékeléseket illetti, ott aztán tényleg semmi következménye semminek, talán 3 plusz mondatot beleírnak tessék-lássék módon, ha nagyon kell.”

Az egy dolog, hogy mi van a stratégiában, de az értékelő vélemény szerint az sem mindegy, hogy miként hozzák tető alá egy ország romastratégiáját. „Ha egy társadalomban ekkora az elutasítottsága a romáknak, akkor ez egy politikai ügy, amiben, ha teszel valamit a romákért, akkor szavazatokat fogsz veszíteni. Jobban lehet politikai hatalmat építeni a romákkal szembeni elutasításra, mint az elfogadásra. Ezért nem akar senki beleszólást adni egy underdog [hátrányos helyzetben lévő] közösségnek, mert ki tudja, milyen követeléseket fogalmaznának meg” – mondta Nun. Ez talán megmagyarázza, hogy a roma stratégiaként hivatkozott anyagok címében nálunk még a roma szót sem írják le, mint ahogy az is beszédes, hogy a stratégiák magyar címeiben a paternalista szemléletet jól tükröző felzárkózás szót használja a magyar kormány, míg a stratégiák angol fordításaiban a jóval korszerűbb társadalmi befogadás (social inclusion) kifejezés szerepel. Ez jól érzékelteti a magyar kormány mindenkori kettős beszédét a hazai közvélemény és a brüsszeli elvárások kielégítésére.

De talán mindegy is, hogy mi szerepel a romák életét javítani hivatott stratégiában, ha amúgy, mondja Rácz, „ez a kormány alapvetően a közép- és az a fölött lévő rétegekre lő, a romák nagy része pedig nem ide tartozik, így ők úgyis kimaradnak minden jóból”.

Az ügyben illetékes Belügyminisztériumtól megkérdeztük, milyen feladatai vannak a kormánynak az értékelések tükrében, ennek fényében terveznek-e másképp megvalósítani programokat uniós forrásból, egyáltalán mit hogyan befolyásol az uniós pénzek folyósításának leállítása, mit terveznek a civilek bevonásával és a tervezés jobb átláthatóságával kapcsolatban, és eddig miért nem működtek így. Kérdéseinkre a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Címlapkép: a pécskődombi (kopaszdombi) cigánytelep Salgótarjánban, 1976-ban. Fotó: Cselényiné Sütő Ágnes / Fortepan

Kapcsolódó cikkek Qubiten: