A hatalom elüldözte hazájából a 20. század egyik legnagyobb liberális gondolkodóját, de az idő őt igazolta
A politikai szélsőbal és a szélsőjobb megerősödése. A hatalmon lévő párt ideológiájának elterjedése olyan társadalmi intézményekben (pl. egyetemeken), ahol semmi keresnivalója nem lenne. Egy világjárvány, melyben sok millió ember, köztük rengeteg európai meghal. És egy több lépcsőben eszkalálódó nemzetközi konfliktus, amelyben ismét diadalt ül az esztelen, értelmetlen pusztítás. Bármennyire is ismerősnek tűnik a fenti leírás, nem az elmúlt néhány évre vonatkozik, hanem a 20. század első felére.
Igaz, néhányan úgy érezhetik, hogy a történelem nagyjából száz év alatt mintha kezdené megismételni önmagát. Az újonnan megjelent, Hayek: A Life, 1899–1950 című életrajzi könyv nem csak azért érdekes, mert az egyik legfontosabb liberális gondolkodó máig jelentős elméleteinek hátteréről szól. Azért is érdekes, mert egy értelmes közép-európai ember intellektuális, szociális és morális útkeresését mutatja be egy kaotikus, napjainkra sokban hasonlító korszakban.
A fin de siècle idilljétől a spanyolnáthán át a Nagy Háborúig
Friedrich August von Hayek, vagy ahogyan a könyvben is gyakran nevezik, Fritz Hayek, osztrák kisnemesi családból származott (a 'von' a kisnemesek legalsóbb osztályába való tartozást jelentette). Édesapja rendkívüli intellektussal megáldott, szorgalmas ember volt, aki orvosként dolgozott, de akadémiai karrierről álmodott, botanikaprofesszor szeretett volna lenni. Tudomány iránti elkötelezettsége átragadt fiaira, akik közül végül kettő a természettudományok, a harmadik, Fritz, pedig a társadalomtudományok professzora lett. A gyerekek nem részesültek kiváló színvonalú iskolai oktatásban, de a szűk család – és különösen édesapjuk – otthoni tanítása irodalmi, zoológiai és természetesen botanikai témákban kiemelkedő műveltségű ifjakká érlelte a Hayek-gyerekeket. A családfő már egészen kicsi korukban Goethe, Schiller és a német romantika más nagy alakjainak műveit olvasta fel fiainak.
Bár a család keresztény kulturális közegben élt, tagjai alapvetően a vallás kérdésében is nyitottak és antidogmatikusak voltak. Az I. világháború kitörésével a család minden tagjának élete radikálisan megváltozott. Fritz osztrák kadétképző iskolába, apja pedig az orosz frontra került hadiorvosként, először Kowelbe, majd Wladimir Wolynskibe (ma mindkét város Ukrajna területén található). Fritz Hayek az iskoláinak befejezését követően, 1917 novemberében az olasz frontra került, és személyesen tapasztalta meg a háború borzalmait. A frontra is magával vitt batyujában egy példányt Goethe Faustjából, és sokáig szinte csak ezt állt módjában olvasni. Amikor 1918 júniusában eltávozást kapott és hazalátogatott Bécsbe, rögtön elkapta a korszak világjárványát, a spanyolnáthát, amelynek kétéves (1918–19) tombolása alatt legalább 20 millióan, de egyes becslések szerint több, mint 50 millióan meghaltak. A vírus terjedése különösen nagy lendületet kapott a háború győztes csatáit az utcán, önfeledten ünneplő tömegekben.
Fritz szerencsésen meggyógyult, és visszatért katonai feladataihoz. Bár tudta, hogy az osztrák légierőben szolgálni sokkal veszélyesebb, mint a lövészeknél, jelentkezett pilótaképzésre. Később ő maga is megjegyezte, hogy egyáltalán nem ideges típus, sőt egyáltalán nem szokott félni, amit valószínűleg édesanyjától örökölt – érdekes módon ennek a saját maga által is furcsállt rettenthetetlenségnek később is nagy hasznát veszi majd szakmai pályája építésében. A pilótaképzésből végül semmi nem lett. Egyértelművé vált, hogy az olasz fronton az Osztrák-Magyar Monarchia serege vesztésre áll, így Fritzet és társait arra utasították, hogy minél hamarabb próbáljanak meg visszatérni Bécsbe. Napokon keresztül menekültek és bujkáltak az ellenség elől, míg végül elértek Ljubljanába, de túlságosan is sok katona szeretett volna rajta lenni a hazafelé tartó vonaton. Levelei tanúsága szerint bajtársaival meg kellett küzdenie a vonaton lévő helyért és el kellett, hogy barikádozzák magukat. Sokan elkeseredésükben a vonat tetejére másztak, és amikor az behajtott az első alagútba, szörnyethaltak. Fritz Hayek előtt világossá vált, hogy a háború borzalmai korántsem értek véget a harci cselekmények befejeztével.
Akadémia, politika és ambíció mint az egyetlen kiút
Hazatérése után jelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára, ahol később filozófiával, pszichológiával és közgazdaságtannal foglalkozott. Az egyetem elvégzését követően sikerült elhelyezkednie, de az ország politikai radikalizálódása – és ezzel párhuzamosan a társadalmi intézmények megnövekedett átpolitizálódása – azt sugallta neki, hogy aki elsősorban a tudomány, és nem egy politikai párt iránt elkötelezett, talán jobban teszi, ha külföldön keres lehetőségeket. A könyv igen részletesen számol be erről az álláskeresésről, illetőleg arról a problémáról, hogy hogyan teszi tönkre az akadémiai életet, ha az előmenetel a politikai lojalitáson, és nem a szakmai hozzáértésen alapul.
Korai magánélete szintén nem volt felhőtlen. Feleségül vett egy nőt, aki két gyermeket is szült neki, de valójában másvalakibe volt szerelmes, aki szintén házas volt. Szeretett volna elválni és új lappal kezdeni, de a felesége erről hallani sem akart, legalábbis addig, amíg Hayek olyan jól fizető állást nem szerez, amiből bőségesen kompenzálhatja a magára maradó asszonyt és gyermekeit. Mint ahogy Harold James a könyv megjelenése kapcsán tartott NOUS Widebeam-eseményen megjegyezte, van ebben az életrajzi szálban valami, ami tragikus módon összecseng Goethe Az ifjú Werther szenvedései című művével, amelyben a főhős, Werther a más által eljegyzett Charlotte-ba lesz szerelmes, ami végül öngyilkosságba kergeti.
Amikor Fritz, az immáron ifjú közgazdász meghívást kapott az Egyesült Királyságból, az újonnan alapított London School of Economicstól, hogy tartson vendégelőadást, úgy vélte, ez lehet élete nagy lehetősége, amely egy csapásra megoldhatja magánéleti és szakmai problémáit. De a meghívás komoly kihívást is magában hordozott: szembe kellett szállnia kora talán legnépszerűbb közgazdászával és legkifinomultabb debattőrével, John Maynard Keynesszel. A helyzetnek további pikantériáját az adta, hogy Keynesre a közép-európaiak, köztük Hayek is, egyfajta hősként tekintettek, mert The Economic Consequences of the Peace (A békeszerződés gazdasági következményei) című könyvében amellett érvelt, hogy a túlságosan nagy hadi kompenzáció kikényszerítése újabb konfliktus magvát hintené el a vesztes országokban, így azt inkább mérsékelni kellene. Fritz Hayeknek tehát szakmai ellenfelével, egyúttal ifjúkori hősével kellett leszámolnia egy ismeretlen országban, amelynek nyelvét sem beszélte tökéletesen. Azonban mindez egy pillanatra sem bizonytalanította el.
A Keynes és Hayek közötti gazdaságpolitikai vita kontextusát az 1929–33-as nagy gazdasági világválság adta. Véleménykülönbségüket általában úgy foglalják össze, hogy amíg Keynes gazdasági recesszió esetében adócsökkentéssel, állami infrastrukturális beruházásokkal és közmunkaprogramokkal kívánta a hiányzó pénzt a gazdaságba pumpálni, addig Hayek elutasította ezt a fajta állami beavatkozást. Valójában a helyzet sokkal bonyolultabb volt. Például Keynes a természetes kamatlábat adottnak vette a modelljében, és így számolt vele, míg Hayek a gazdaság struktúrájából vezette le a természetes kamatlábat, így nála utóbbi a gazdaság struktúrájának változásával együtt változott. De más különbségek is voltak köztük. Híres összecsapásuk több definíciós különbséget is a felszínre hozott, és természetesen annak is jelentősége volt, hogy míg Keynest a Cambridge-i Egyetemen Alfred Marshall, a közgazdaságtan erősen matematizált, marginalista iskolájának kulcsfigurája tanította, akinek a gazdasági időtávok (piaci időtáv, rövid táv, hosszú táv) közti különbségtétel elterjedését is köszönhetjük, addig Hayek eredetileg az osztrák iskola módszertani individualizmusában és szubjektív értékelméletében szocializálódott.
Egy bonyolult élet regényszerű bemutatása
A Hayek: A Life, 1899–1950 lehetne egy unalmas, kizárólag szűk szakmai kör érdeklődésére számot tartó kötet, de egyáltalán nem az. A gazdag levéltári kutatás és a kontextus szemléletes, részletes illusztrációja olyan narratívát eredményez, melyben jönnek-mennek a különböző karakterek (nem kizárólag Hayek, vagyis a főszereplő), és megpróbálnak ügyes-bajos dolgaikkal boldogulni egy változékony, kaotikus és kegyetlen világban. A kötet egyik kiemelkedő érdeme, hogy 824 oldalas terjedelme ellenére egyáltalán nem válik unalmassá. Meglepően lendületes és olvasmányos, néhol szinte már kalandregénybe illő stílussal növeli olvasója eszme-, kor- és politikatörténeti műveltségét. A másik kiemelkedő érdeme, hogy nem próbálja meg tökéletesként beállítani a főhősét. Fritz Hayek néhol esendő és meggondolatlan, néhol briliáns és szorgalmas. Van, hogy racionális tudósként látjuk, máskor pedig reménnyel és reménytelenséggel teli romantikusként. Bruce Caldwell és Hansjörg Klausinger zseniális, több mint tíz év alatt készült új könyvében úgy láthatjuk a 20. századi liberalizmus egyik legfontosabb alakjának korai életét, mint még soha. A kötet jó szívvel ajánlható széles olvasóközönségnek, a korszakot tanulmányozni kezdő gimnazistáktól a közgazdaságtan történetével foglalkozó szakemberekig.
A könyv végén az immár középkorú Fritz Hayeket mind magán-, mind szakmai életében ismét válaszút előtt találjuk. Szerencsére már nagy erőkkel készül a második kötet, melyben Fritz Hayek további életét követhetjük majd nyomon, 1950-től 1992-ben bekövetkezett haláláig. A későbbi időszak lehetőséget ad a szerzőknek, hogy olyan embereket szólaltassanak meg, akik személyesen is ismerték Hayeket. Az biztos, hogy hasonlóan izgalmas életszakaszról van szó, melyben nemzetközi liberális társaságok mellett egy Nobel-díj, valamint Margaret Thatcher is szerepel.
A recenzióval kapcsolatban megfogalmazott értékes észrevételeiért a szerző köszönettel tartozik Tuboly Ádám Tamásnak és Madarász Aladárnak.
A szerző egyetemi adjunktus a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén és tudományos munkatárs az MTA Lendület Értékek és Tudomány Kutatócsoportjában. A legjobb közgazdaságtan-történeti cikkért járó Craufurd Goodwin-díj 2021-es díjazottja (History of Economics Society).
A szerző korábbi cikkei a Qubiten: