Az Egyesült Államok nyugati partvidékén a halálos gombamérgezések fő felelőse az Európából behurcolt gyilkos galóca, amely az utóbbi pár évtizedben rohamtempóban hódítja meg az Újvilágot. Az Amerikában évente rendre 2-3 halálos áldozatot szedő Amanita phalloides viharos sebességű, az eredetiektől jelentősen eltérő éghajlatú területeken is tartósan sikeres elterjedésére találtak magyarázatot a Wisconsin–Madison Egyetem mikológusai és mikrobiológusai – írja a Science.

A BioRxiv felületén egyelőre preprintként publikált kutatás arra az eredményre jutott, hogy a gyilkos galóca úgy vetette meg a lábát Kaliforniában, hogy a környezeti viszonyokhoz alkalmazkodva felváltva alkalmazott szaporodási stratégiáját leegyszerűsítette, vagyis a reprodukció ivaros módját feladva ivartalanul hozza létre az újabb és újabb termőtestnemzedékeket. A kaliforniai élőhelyekről begyűjtött DNS-minták összehasonlító elemzése alapján bizton állítható, hogy az ottani populáció örökítőanyagkészlete tökéletes azonos. Mint az köztudott, az ivartalan szaporodás során az anyaszervezet genetikai klónjai jönnek létre, ami az evolúcióbiológusok szerint eleinte jelentős mértékben segíti az alkalmazkodást, és az ivaros verziónál lényegesebb mértékben támogatja a gyors terjedés.

A kutatóknak még nem sikerült kideríteni, hogy a genetikai diverzitás mértékét hosszabb távon csökkentő, de az inváziót segítő ivartalan stratégia mely változata terjedt el a kaliforniai élőhelyeken. Annyi bizonyos, hogy akár vegetatív spórákkal, akár a talajfelszín alatti micéliumhálózat feldarabolásával is szaporodnak az amerikai gyilkos galócák, egyelőre hatékonyan teszik. A kutatást végző mikológusok azt találták, hogy a mérgesgomba ugyan a keleti parti régiókban is megtelepedett, ám 20. század eleji megjelenése után ezekben az ökoszisztémákban nem viselkedik özönfajként. Ami a kutatók szerint összefüggésbe hozható azzal, hogy a DNS-analízisek az ivaros szaporodás egyértelmű bizonyítékaival szolgálnak.

Ismert, hogy az európai kalaposgomba valamennyi ismert mérgező faj közül is a legveszélyesebbnek számít, mivel külsőre könnyen összetéveszthető az ehető rokonaival, ráadásul íze sem árulkodik rettegett képességeiről. Nem véletlen, hogy a mérgezések okozta halálesetek döntő többsége e galócafaj számlájára írható.

Mint azt a Qubit korábban megírta, a mások mellett Claudius római császár vagy III. Károly magyar király halálát okozó gyilkos galóca toxicitásának azonosított felelőse a májat és a vesét megtámadó α-amanitin, csakhogy e vegyületnek egyelőre nincs tökéletes ellenszere, annak ellenére, hogy már évek óta kísérleteznek az ezt megkötő szilibininnel, ami viszont csak akkor hatásos, ha még nem szívódott fel a méreg.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: