A múlt héten több napon keresztül lebegett egy kínai ballon az Egyesült Államok légterében, mielőtt az amerikaiak végül lelőtték. A 444 részletesen is elemezte, hogy a diplomáciai botrányt kavaró incidens milyen hatással lesz az egyébként sem túl jó amerikai-kínai kapcsolatokra, de annyi már biztos, hogy az amerikai külügyminiszter, Anthony Blinken elhalasztotta kínai látogatását, amelynek során találkozott volna a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel is.

Az amerikai légierő február 4-én lőtte le a közel 20 kilométeres magasságban haladó, három iskolabusz méretű, napelemekkel működő egységet szállító ballont, rögtön azután, hogy az megérkezett az Atlanti-óceán fölé. Az amerikai védelmi miniszter, Lloyd Austin szerint a ballon célja stratégiai célpontok megfigyelése volt. Kína még múlt pénteken elismerte, hogy a légieszközt ők indították, de azt állították, hogy az elsősorban meteorológiai megfigyeléseket végzett. Emellett sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy „rajtuk kívül álló természeti okok miatt” (force majeure) a ballon amerikai légtérbe tévedt.

Hét napot töltött Észak-Amerika felett

A Politico három magas rangú amerikai katonai forrás segítségével rekonstruálta a ballon útját és az arra adott amerikai katonai reakciókat. Ennek alapján az USA és Kanada légtérvédelmét koordináló NORAD (North American Aerospace Defense Command) január 28-án észlelte először az objektumot, az alaszkai Aleut-szigetektől északra, ahol az először belépett az amerikai légtérbe. Két nappal később a kanadai légtérben megállapították, hogy a ballon felderítő eszközöket hordoz, és korlátozottan képes manőverezni is.

A ballon Idaho északi részén ért ismét amerikai légtérbe, amiről a Pentagon értesítette Joe Biden amerikai elnököt. Eközben terveket dolgoztak ki a lelövésére, és arra, hogyan tudják elérni, hogy berendezései minél kevesebb szenzitív információt gyűjtsenek be. A védelmi minisztériumban akkor nőtt meg az aggodalom a Politco szerint, amikor a ballon Montana fölé ért, a Malmstrom légibázis közelébe. Itt állomásozik ugyanis indításra készen 100 darab nukleáris töltetekkel szerelt interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM), amik az amerikai szárazföldi atomarzenál egynegyedét teszik ki.

Február 1-jén a ballon miatt egy időre leállították a montanai Billings Logan Nemzetközi repülőtér forgalmát, és a légierő vadászgépeket küldött a levegőbe, de a katonai vezetők végül úgy döntöttek, hogy ha a szárazföld fölött lőnék le, a lezuhanó törmelék túl nagy veszélyt jelentene a lakosságra és a vagyontárgyakra. Ahogy a repülőtér közelében járt, a Billings Gazette helyi lap fotósa készített egy képet a ballonról, aminek gyorsan országos híre ment, és a NORAD-nak közleményt kellett kiadnia arról, hogy egy „nagy magasságban található felderítő ballont” követnek.

Biden elnök arra utasította a hadsereget és a titkosszolgálatokat, hogy amint a ballon amerikai felségvizek fölé ér, lőjék le és gyűjtsék be maradványait, addig pedig mindent tudjanak meg róla, amit lehet. A munkában részt vett az amerikai űrügynökség, a NASA is, amely meghatározta, mekkora törmelékmezőt produkál majd a ballon lelövése a pályája, a szállított rendszerek becsült tömege és az időjárási helyzet alapján. Közben a Pentagon közölte, hogy egy második kémballont is azonosítottak Latin-Amerika felett, amiről Kína később szintén elismerte, hogy az ő tulajdona. A Politico és a Bloomberg forrásai szerint nem ez az első eset, hogy kínai megfigyelőballonok keverednek az amerikai légtérbe, valamint más kontinensek, így Ázsia vagy Európa fölé.

Szombaton a dél-karolinai partok közelében, amerikai felségvizek felett a légierő egyik F-22 Raptor típusú lopakodó vadászgépe egy AIM-9X Sidewinder rövid hatótávú rakétával sikeresen lelőtte a ballont. Az eseményről percekkel később megjelentek az első videók a közösségi médiában, miközben az amerikai haditengerészet és a parti őrség hajói a helyszínre siettek. A ballon 1500 x 1500 méteres területre, nagyjából 14 méter mély tengervízbe zuhant roncsait a USS Carter Hall hadihajó kezdte begyűjteni, és a munkálatokban a haditengerészet búvárai is részt vesznek. A kínai külügyminisztérium elítélte a ballon lelövését, amit amerikai túlreagálásnak nevezett, és közölte: fenntartja a jogot, hogy további lépéseket tegyen.

A BBC-nek nyilatkozó Iain Boyd, a Coloradói Egyetem (Boulder) professzora szerint a ballon roncsainak vizsgálata kulcsfontosságú ahhoz, hogy kiderüljön, mi volt küldetésének célja, pontosan milyen szenzorok voltak rajta, és azok mit észlelhettek. A szakember úgy látja, hogy egyelőre sem az amerikai, sem a kínai magyarázatot nem látja teljesen reálisnak, de a ballon vizsgálata információkat szolgáltathat az Egyesült Államoknak arról, hogy mennyire fejlettek az ilyen kínai rendszerek.

Évszázados ballontörténet

Az első ballont a Montgolfier fivérek készítették 1782-1783-ban Franciaországban, a megfigyelő ballonok első katonai bevetésére pedig a fleurusi csatában, 1794-ben került sor, ahol a franciák a Habsburg csapatok mozgását monitorozták segítségükkel. Ballonokat az amerikai polgárháborúban és más konfliktusokban is használtak, de a legfontosabb szerepet az első világháborúban játszották, ahol az antant és a központi hatalmak is bevetették őket. A személyzet binokulárokkal vagy kamerákkal figyelte az ellenséges csapatok mozgását, így segítve a tüzérséget. A fejlődő vadászgépek ugyanakkor egyre nagyobb veszélyt jelentettek a ballonokra: a legnagyobb ász, a belga Willy Coppens például 35 ballont lőtt le az első világháború során.

Boyd a The Conversationön arról írt, hogy az Egyesült Államok az 1940-es és 1950-es években több esetben küldött ballonokat a Szovjetunió fölé. A Mogul projekt keretében a nagy magasságban utazó ballonokon mikrofonokat helyeztek el, amik a szovjet nukleáris tesztek által generált hanghullámokat rögzítették. Ma hasonló elven működik a nukleáris fegyverek tesztelésének tilalmát ellenőrző CTBTO szervezet globális infrahangdetektor-rendszere.

A ballonokat ebben a szerepben előbb a U-2 kémrepülőgép, majd kémműholdak váltották fel, de modern, a felszín felett 24-37 kilométerrel lebegő változataik egy adott régió feletti állomásozási képességük és hosszú repülési idejük miatt az elmúlt években egyre ígéretesebbnek tűnnek.

Így nem meglepő, hogy az amerikai hadsereg is aktívan kísérletezik velük: 2021-ben a kaliforniai partok közelében kilenc, manőverezésre képes sztratoszférikus ballont próbáltak ki. A hadsereg mellett a magáncégeket is érdekli a technika, a Google anyavállalata, az Alphabet X laborja 2017-ben olyan ballonokat tesztelt, amik gépi tanulásos algoritmusok segítségével elemezték a légkör apró változásait, és így precízebben tudták magukat egy meghatározott régió felett tartani.

Mire jók a megfigyelő ballonok a műholdak korában?

A Union of Concerned Scientist 2022 elején frissített adatbázisa szerint nagyjából 5500 működő műhold kering különböző Föld körüli pályákon, de Elon Musk SpaceX vállalatának kis túlzással heti rendszerességű műholdindításaival (ezek a Starlink kommunikációs rendszer részei) a szám jelenleg már jóval 6 ezer felett járhat. Az Egyesült Államoknak így összesen hozzávetőleg hétszer annyi kereskedelmi, civil, állami és katonai műholdja van, mint Kínának, de az utóbbi években rengeteget fejlődött a kínai műholdflotta is.

Az amerikai védelmi minisztérium 2022 novemberi, a kínai hadsereg fejlesztéseit összegző jelentése szerint az ázsiai ország 260 civil és katonai megfigyelő műholddal (Intelligence, Surveillance, Reconnaissance, ISR) rendelkezik. Ezekkel lehet optikai és objektumok vizsgálatára alkalmas, szintetikus apertúrájú radarfelvételeket (SAR) készíteni, valamint jelhírszerzést (Signals Intelligence, SIGINT) végezni, ami a célpont kommunikációját (COMINT) vagy radarrendszerei által kibocsátott jeleket (ELINT) is összegyűjtheti.

A sztratoszférában közlekedő ballonoknak több előnyük is lehet a műholdakhoz képest. Malcolm Macdonald, a skóciai Strathclyde Egyetem űrmérnöke a Washington Postnak azt mondta, hogy míg a műholdak mozgása jól előrejelezhető, a ballonok vagy felderítő repülőgépek váratlanul is fel tudnak bukkanni egy terület felett, így meglephetik célpontjukat. Emellett szerinte elképzelhető, hogy olyan adatokat is tudnak gyűjteni, amelyek beszerzésére a világűrből nincs lehetőség.

Boyd arról írt, hogy a ballonok – mivel értelemszerűen a műholdaknál jóval közelebb haladnak a felszínhez – jobb felbontású felvételeket tudnak készíteni, mint a nem csúcskategóriás kémműholdak. További előnyük, főleg ha van valamilyen manőverezési képességük, hogy jóval hosszabb időn keresztül tartózkodhatnak egy adott régió felett, így több adatot tudnak gyűjteni egy adott célpontról vagy az ott zajló aktivitásról.

Nem elhanyagolható szempont, hogy sokkal egyszerűbb és olcsóbb ballonokat elindítani, mint műholdakat felbocsátani, aminek különösen akkor lehet jelentősége, ha a jövőben egy esetleges nagyhatalmak közötti katonai konfliktus kiterjed a világűrbeli rendszerekre is. Az sem mellékes, hogy a radarrendszerek potenciálisan nehezebben észlelik a lassan haladó repülő tárgyakat, és az is előfordul, hogy a szoftverjük nem tekinti fontosnak és kiszűri őket, így akár észrevétlenül is érzékeny területek közelébe kerülhetnek.

Az amerikai JP Aerospace vállalat reményei szerint a jövőben még fontosabb szerepet játszhatnak levegőnél könnyebb járművek, amik akár a világűr határának közelébe, 60 kilométer magasságig is eljuthatnak. Innen ugyanis könnyebb lenne, kis rakétákkal műholdakat pályára állítani, hasonlóan ahhoz, ahogy a Virgin Orbit ma egy Boeing 747-es segítségével teszi ugyan ezt.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: