Ha ezt a 20 nagyemlőst visszatelepítenék az élőhelyére, helyreállhatna a világ biodiverzitása

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Mindössze húsz nagy testű emlősfajt kellene visszatelepíteni a történelmi elterjedési területére világszerte, hogy a fajok körülbelül a bolygó negyedére kiterjeszthessék élőhelyüket, ami az ökoszisztémák helyreállításában, a felesleges szén-dioxid megkötésében és más fajok populációinak fellendítésében is segítene – derül ki egy friss kutatásból.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a RESOLVE nevű nonprofit szervezet megbízásából készült vizsgálat szerint biztosítani kell, hogy a természetvédelmi és ökoszisztéma-helyreállítási erőfeszítések a biológiai sokféleségre is jó hatással vannak, így kutatási eredményeik mentén proaktív, stratégiailag végrehajtott helyreállítási programokkal lehet felvenni a küzdelmet a csökkenő biodiverzitás ellen.

Arról, hogy mely korszak tekinthető az ökoszisztémák természetes állapotának, megoszlanak a vélemények – egyesek az időszámításunk szerinti 1500 körüli alapot javasolják, a radikálisabb kutatók azonban azt látnák szívesen, ha az ökoszisztémákat az utolsó jégkorszak alatti, több mint 12 ezer évvel ezelőtti állapotukba állítanák vissza.

Forrás: UNEP

A visszavadítás módszerének a biodiverzitás fellendítése mellett hátrányai is lehetnek: egyes történelmi ökoszisztémáknak már egész egyszerűen nem léteznek a természetes feltételei, míg a nagy testű állatok betelepítése nem megfelelő végrehajtás esetén veszélyt jelenthet a területen élő emberekre és haszonállataikra. Ez különösen igaz a ragadozó emlősökre, de miközben sokan félnek a farkasok elterjedésétől, a kutatások azt igazolják, hogy ezek az állatok jelentős hatást gyakorolnak a környezetre a növényevők populációinak szabályozásával, ami segíti a növények és a dögevő állatok gyarapodását. A növényevő állatok visszatelepítése más haszonnal járhat: a magok szétszórása és a tápanyagok újrahasznosítása mellett a legelésük a tüzek megfékezését is elősegítik.

Az Ecology folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azt vizsgálták, hogy a nagy testű emlősök visszatelepítése hol és milyen módon érné el a legnagyobb hatást. Mint megállapították, összesen 13 növényevő és 7 ragadozó faj visszatelepítésére van csak szükség ahhoz, hogy a globális biológiai sokféleség helyreálljon. A kutatók különböző természeti közösségeket tartalmazó ökorégiókra osztották fel a Földet, mindegyikben felmérték a nagy testű emlősök számát, majd összevetették a mai adatokat a történelmi feljegyzésekkel.

Fehérajkú pekarik (Tayassu pecari) a Sao Pauló-i állatkertbenForrás: Wikimedia Commons

Az elemzés szerint a vizsgált helyek mindössze 6 százalékában volt az 500 évvel ezelőtti állapothoz hasonló nagyemlős-populáció, és 15 százalékában olyan, ahol a régió területének legalább felén érintetlen volt a nagyemlősök közössége. A 20 kiemelt faj visszatelepítésével a becslések szerint további több mint 11 millió négyzetkilométeren (vagyis valamivel nagyobb területen, mint az USA vagy Kína egésze) lehetővé válna a nagyemlősök természetes csoportjainak helyreállítása, ami 23 százalékra növelné a lefedettségüket.

A húsz kiemelt faj – visszatelepítési célkontinensek szerint – a következő:

  • Európában az európai bölény, az eurázsiai hód, a rénszarvas, a farkas és a hiúz;
  • Ázsiában a vadló és a farkas;
  • Afrikában a víziló, a gepárd, az oroszlán, az afrikai vadkutya és a közönséges lantszarvúantilop;
  • Észak-Amerikában a barna medve, a fekete medve, az amerikai bölény és a rozsomák;
  • Dél-Amerikában pedig a jaguár, a pakarána, a pampaszarvas, a lápi szarvas és a fehérajkú pekari.
Közönséges lantszarvúantilop (Damaliscus lunatus)Forrás: Wikimedia Commons

Azt a kutatók is elismerik, hogy nagy változások kellenének a döntéshozók részéről ahhoz, a visszatelepítések megkezdődhessenek: minél előbb, minél határozottabban fel kellene lépni a veszélyeztetett nagyemlősök élőhelyét fenyegető tényezők ellen és a vadászat visszaszorítása érdekében, de az országhatárokon átívelő ökorégiók miatt nemzetközi együttműködésekre is szükség lenne.

„A természet szempontjából kritikus évtizedben vagyunk: az ENSZ-nél ez az ökoszisztéma-helyreállítás évtizede. A következő lépés az lenne, ha a nagyemlős-populációk helyreállítása nemzetközi és nemzeti szinten is kifejezett célként jelenne meg. A természet széles körű, hatékony helyreállítása nem lehetséges a kormányok elkötelezettsége nélkül, amelyet a természetvédelem kulcsszereplői és legfontosabb finanszírozói is támogatnak” – mondta Joe Gosling, a UNEP munkatársa egy közleményben.

Európai bölények (Bison bonasus) egy német bölénytanyánFotó: DIETER MENNE/dpa Picture-Alliance via AFP

A tanulmány eredményei annak a folyamatban lévő, nyilvános vitának is a részét képezik, amely megelőzi az ENSZ biodiverzitási egyezményét aláíró államok 15. csúcstalálkozóját, amit idén április 25. és május 8. között tartanak meg, a dél-kínai Kunming városában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: