Tízezer évbe telt, míg az emberek bejárták az ősi kontinens, Szahul minden szegletét
Valamikor 75-50 ezer évvel ezelőtt az emberek megérkeztek Szahul földjére, és elkezdték felfedezni a mai Ausztrália, Tasmánia, Új-Guinea és a Maluku-szigetek területét lefedő megakontinenst. Egy friss kutatásban bemutatták a korai emberek vándorlásának lehetséges útvonalait, és a számítások azt is felfedték, hogy akár 10 ezer évbe is beletelhetett, amíg bejárták a hatalmas földrészt – ez kétszer olyan hosszú idő, mint amit korábban feltételeztek.
A becslések pontosításához egy, a korábbiaknál kifinomultabb modellt használtak fel, amely figyelembe vette az utazást befolyásoló olyan tényezőket, mint a föld táplálékellátó képességét, a vízforrások elosztását vagy a domborzati viszonyokat.
A Flinders Egyetem kutatói két korábbi tanulmány adatait vetették össze: az egyikben a népvándorlás és népességnövekedés mintáit modellezte, a másik pedig a kontinens felfedezésének legfontosabb útvonalait térképezte fel a táj jellegzetességei alapján, így új migrációs folyosókat is felfedeztek.
A vándorlás Timoron, majd Új-Guinea nyugati részein keresztül kezdődött, majd a gyors terjeszkedés déli irányba, a Nagy-Ausztráliai-öböl felé tartott. A kutatók feltételezése szerint a Tasmániába irányuló utazásokat a Bass-szorosban a tengerszint emelkedése és süllyedése korlátozta. A frissített modellek szerint Új-Guinea 5-6 ezer év alatt fokozatosan népesült be, míg a távolabbi délkeleti területek és Tasmánia elfoglalása 9-10 ezer évvel a kontinensre való megérkezés után következett be.
A kutatók azt remélik, eredményeiket és modelljeiket a világ más részein is alkalmazni lehet, így például annak feltérképezésénél, hogy az ember hogyan jutott el Afrikából Ázsián keresztül Amerikába. A modellek alapján kiszámított útvonalakat régészeti leletekkel lehet alátámasztani, ahogy azt ebben a tanulmányban is megtették.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: