A kiskutyák maguktól utánozzák az embereket, ellentétben a farkas- és macskakölykökkel
Az etológusok szerint a fiatal egyedeknél a tapasztaltabb fajtárs utánzása a tanulás kényelmes módja. Ismert, hogy a kutyakölykök még akkor is hajlamosak az embert is utánozni, ha nem kapnak érte semmiféle jutalmat. A tudomány jelenlegi állása szerint a mások viselkedéséhez való igazodás nem csupán az új készségek elsajátítását vagy új információk megszerzését szolgálhatja, hanem az adott csoporthoz való tartozást is elősegítheti.
Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói épp ezért kíváncsiak voltak arra, vajon más fajoknál is létezik-e hasonló tanulási viselkedés, és azt mennyiben befolyásolja a domesztikáció. Ehhez a háziasítás és a szocialitás szempontjából is eltérő macskák, farkasok és kutyák kölyökkorú egyedeit tesztelték ugyanabban a helyzetben.
A Scientific Reports folyóiratban megjelent új tanulmányban ismertetett kutatásukban az etológusok először azt vizsgálták, hogy az emberi családokban nevelkedő 42 kutya-, 39 macska- és 8 farkaskölyök hogyan viselkedik egy ismeretlen tárggyal egy idegen szobában, külön figyelve arra, hogy azt például az orrával vagy a lábával érinti-e meg. Ezután a kölyköt megfogta a gazdája, és a kísérletvezető egy másik akciót végzett a tárggyal, vagyis ha a kölyök az orrával bökte azt meg, akkor az ember a kezével ért hozzá. Ebben az esetben a kérdés az volt, hogy a kölyök leutánozza-e a látott akciót, azaz megérinti-e a tárgyat a mancsával.
„Mivel a demonstráció megfigyelése a szociális tanulás alapvető feltétele, először is felmértük, hogy a kölykök ránk néztek-e, amikor a kérdéses viselkedést bemutattuk.
Míg a kutyakölykök szinte azonnal ránk néztek, négyszer, illetve ötször tovább tartott, mire a farkas-, és a macskakölykök figyelme ránk irányult” – idézi a tanszéki közlemény Claudia Fugazzát, a csoport vezető kutatóját.
A kutya- és farkaskölykök a tesztek nagyjából 70 százalékában megismételték a bemutatott viselkedést, kétszer olyan gyakran, mint a macskakölykök. A tanulmány kulcsfontosságú megállapítása, hogy egyedül a kutyakölykök voltak hajlamosak az emberi demonstrációnak megfelelő testrészükkel utánozni a viselkedést, annak ellenére is, hogy ez nem egyezett az általuk demonstráció előtt spontán használt testrészükkel.
„Demonstráció hiányában fajtól függetlenül a kölykök többnyire az orrukkal értek a tárgyhoz. Miután látták, hogy a kísérletvezető a kezével érintette a tárgyat, egyedül a kutyakölykök használták a mancsukat” – idézi a közlemény Stefania Uccheddut, a tanulmány társszerzőjét.
A kismacskák és a farkaskölykök esetén nem volt jellemző ez a viselkedés. A különbségek mögött feltételezett két tényező – a veleszületett társas hajlam (kutya és farkas) és a háziasítás (kutya és macska) – a kutatók szerint szerepet játszik a tesztek eredményében.
A kutyák és a farkasok őse csoportban élő, társas állat, intenzív falkán belüli együttműködéssel a túlélésért, ezzel szemben a macskák őse magányos vadász. Temesi Andrea, a tanulmány társszerzője szerint bár a kutya és a macska is szoros kapcsolatban él az emberrel családi kedvencként, a kutya jóval régebben, 20-40 ezer éve folyamatosan szelektálódott az emberrel való együttműködésre. A macska háziasítása ezzel szemben csak körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött, szelekciójuk az önálló vadászatra, rágcsálóírtásra korlátozódott.
A kutatók szerint nem meglepő, hogy csak a kutyakölykökben alakult ki hajlam arra, hogy fokozottan figyeljenek az emberekre és utánozzák cselekedeteiket, még akkor is, ha erre az adott helyzetben nincs olyan közvetlen motivációjuk, mint például a táplálékszerzés vagy a játék.
Az eredmények nem csak elméleti, hanem alkalmazott szempontból is fontosak. A kutatók szerint alapot képezhetnek olyan képzési módszerek kidolgozásához, amelyek a kutyakölykök spontán figyelmén és emberi akciók utánzására való hajlamán alapulnak. Így a jövőben a kutyakiképzési technikák kevésbé függhetnek a jutalomfalatokkal történő megerősítéstől, és jobban kihasználhatják a kutyakölykök természetes hajlamát a szociális tanulásra.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: